Brückner Huba: Maga volt a szeretet – Dr. Brückner József élete és munkássága

A Szent Gellért Kiadó gondozásában megjelent könyvben a hétgyermekes Brückner Huba mérnök írta meg József atya életrajzát; a kötetet felesége, Bárdos Ágota lektorálta. Brückner Huba kiemeli: nagybátyja és keresztapja nagy és nehéz időkben élte „szent és áldozatos” papi hivatását. A kor, amelyben élt, a magyarság és az egész emberiség történetének egyik legnehezebb, legtöbb változást hozó időszaka volt.

Egy ötgyermekes család második gyermekeként 1894. augusztus 6-án, Urunk színeváltozásának ünnepén született Budapesten. A család a Kecskeméti utcában, az Egyetemi-templom árnyékában lakott, a mai Alföldi étterem tulajdonosa volt. Vallásos életet éltek, az édesanya napi áldozó és a Szűzanya tisztelője volt, aki nagyra becsülte a papi hivatásokat, és ha kellett, megvédte a lelkipásztorokat az őket ért méltatlan támadások esetén. Az öt gyermek közül négyen érték meg a felnőttkort. József atya egyik öccsének, Jánosnak hét gyereke volt, köztük Brückner Ákos ciszterci szerzetes pap és Brückner Huba.

Brückner Józsefben korán felébredt a vágy a papi hivatás iránt. A gimnázium első négy évében a piaristákhoz járt, majd a nagyszombati kisszeminárium növendéke lett, a katolikus érseki gimnáziumban érettségizett. Ebben az időben mélyült el Mária-tisztelete, és erősödött meg magyarságtudata és -szeretete. Mivel kiváló tanuló volt, az érettségit követően tanárai Bécsbe, az egyetem teológiai karára és a még Pázmány Péter által alapított szemináriumba küldték. Ezekben az években mélyítette el rendkívül gazdag, széles körű műveltségét és magas szintű teológiai szaktudását.

Az első világháború második évében, 1916. december 23-án Kohl Medárd segédpüspök korkedvezménnyel szentelte pappá Esztergomban. (A megnövekedett papi feladatok ellátására szükség volt új papokra.) József atya az első szentmiséjét Budapesten, az Egyetemi-templomban mutatta be. Ez a templom gyermekkora helyszínén, lakásukkal szemben volt – egész életében megkülönböztetett szeretettel kötődött ide. Annál is inkább, mert 1907-től Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök minden évben itt tartott konferenciabeszédeket. A templom a magyar katolikus megújulás bölcsője volt. Brückner József számára is „a nagy műveltségű, lánglelkű, szentéletű püspök” eszményképpé vált. Rövidesen megismerkedett vele, és a Regnum Marianum közösségben társa is lett.

Brückner Huba könyvében rámutat: pap nagybátyja átélte az első világháborút, majd a Tanácsköztársaság „sötét” idejét, amelyet Trianon traumája követett. Brückner József a budapesti Szent Szív (Sace Coeur) nővérek gimnáziumának hittanáraként és lelkészeként „mélységesen” beleérzett tanítványai emberi-lelki helyzeteibe, személy szerint figyelt rájuk és törődött velük – saját szavai szerint „Isten kegyelme közvetítésének vízcsapja” akart lenni. A különösen a női pasztoráció terén kiemelkedően empatikus és eredményes munkát végző hittanárhoz tanítványai „mindig bizalommal fordultak, megértést, lelki békét nyújtó iránymutatást remélhettek”.

József atyának középiskolai hittanársága tizenöt éve alatt több száz tanítványa volt, akik az idők folyamán az ország legkülönbözőbb helyeire kerültek. Közülük nagyon sokan rendszeres kapcsolatban maradtak vele, kérték lelkivezetését, tanácsait. Ez a lelki kapcsolat gyakran három generáción keresztül is fennmaradt. József atya volt gyermekeik, unokáik keresztelője, esketője vagy papi hivatásra készülő fiaik spirituálisa, később rektora az esztergomi szemináriumban.

Brückner Józsefet a kommunista hatalom 1952. február elsején fosztotta meg rektori tisztségétől. „Szörnyű megaláztatások”, számkivetettség kezdődik ekkor, ami élete végéig tart. A prímási palota második emeleti raktárhelyiségébe internálják. Papi tevékenységet nem folytathat, emberekkel – különösen a kispapokkal – nem találkozhat, postáját felbontják, elolvassák, szobáját lehallgatják. Tudja, hogy besúgók veszik körül, egyik bizalmasa – volt tanítványa – is közéjük tartozik. Őt úgy igyekszik elviselni, mint Jézus tette Júdással – írja a könyv szerzője.

Számkivetettségének idején József atya szentmisét csak hajnalban mondhatott, hogy azon ne legyenek jelen mások. Szobájába nem hívhatott vendégeket, már csak azért sem, hogy megkímélje őket a megfigyeléstől, lehallgatástól. Ha valakivel bizalmas megbeszélnivalója volt, akkor erre az utcán vagy valamilyen eldugott helyen kerülhetett sor. Ám a kirekesztettség idején is látogatta – gyakran kitelepített – tanítványait, lelkigyermekeit és családjaikat. Imádkozott és engesztelt, ellátogatott a Szűzanya kegyhelyeire, gyóntatott Mátraverebély-Szentkúton, Máriagyűdön, Máriapócson. Amikor sokan elfordultak a politikai okok miatt bajbajutottaktól, ő bátran és szeretettel kitartott mellettük sőt, ha lehet, még inkább kifejezte együttérzését.

Brückner József atya 1973. március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén adta vissza lelkét Teremtőjének. Halálának körülményei máig sem tisztázódtak. Vasárnap, az esztergomi bazilika Bakócz-kápolnájának búcsúnapján József atya mutatta be a reggel 7 órás ünnepi szentmisét. A deli 12 órás autóbusszal Budapestre utazott, hogy a Nagyszombat utca 6. alatt lakó volt tanítványának, Lukinitsné Hartyányi Nellynek kiszolgáltassa a betegek szentségét. Ezt követően találkozott volna a Bécsből álnéven Budapestre érkezett Valentiny Gézával, a Pazmaneum akkori rektorával. Érdekes egybeesés, hogy Mindszenty József hercegprímás ekkor a Pázmáneumban lakott. Ám a találkozóra nem kerülhetett sor, mert Brückner József eltűnt. Közben Szabó Imre püspök a budapesti krisztinavárosi-plébánián várta őt estére. Telefonon érdeklődött az atya után az ismerős családoknál. Senki sem tudott róla.

1973. március 27-én két esztergomi lelkigyermeke elment a Nagyszombat u. 6. alatti lakásra, de azt zárva találták. Ezért elmentek a III. kerületi rendőrségre bejelentést tenni. A rendőrség azonban a lakást csak egy hét múlva nyitotta föl. Két oszlásnak indult, véres tetemet találtak ott, majd elvitették őket. A nyomozásról és a boncolásról hivatalos jelentést a rendőrség a mai napig sem adott ki.

József atyát 1973. április 13-án – végakarata szerint – az esztergom-szentgyörgymezei temető papi parcellájában temették el. Hatalmas tömeg kísérte a lezárt koporsót a bazilikai szentmise után nyughelyére. Szabó Imre püspök így búcsúztatta: „Nem érte, hanem hozzá imádkozunk!” Tanítványai állíttattak neki sírkövet ezzel a felirattal: „Maga volt a szeretet.”

Brückner Huba szerint az események láncolatából – beleértve a bécsi látogatóval való találkozás megakadályozásának szándékát is – nagyon erősen feltételezhető az erőszakos halál. „De akárhogyan is történt, a jó atya mindenképpen szent hivatása teljesítése közben halt meg.”

A kötet előszavát Brückner Ákos Előd ciszterci szerzetes pap, József atya unokaöccse és keresztfia írta. Kiemelte: „Az elszigetelődésre, individualizmusra, magányosodásra kísértő korunkban legyen ez a tanúságtétel megerősítés arra, hogy bármilyen áldozat árán is érdemes a megfeszített és feltámadt Krisztust követnünk, és Egyházában, hazánkban életadóan élnünk.”

Brückner Huba: Maga volt a szeretet – Dr. Brückner József élete és munkássága
Szent Gellért Kiadó és Nyomda, 2024

Fotó: zarandok.ma

Bodnár Dániel/Magyar Kurír