Bruno Ferrero: Jézusról szóló történetek

Milyen lenne ma a világ Jézus Krisztus nélkül? – teszi fel a kérdést a szerző, és idézi a 19. században élt, az Egyházat keményen bíráló francia írót és történészt, Ernest Renant, aki elismerte: „ha kiszakítanánk Jézus nevét a történelmünkből, azzal alapjaiban ráznánk meg a világot”. Bruno Ferrero szerint azonban még ennél is fontosabb kérdés:

Ki lennék én a názáreti Jézus nélkül?

Milyen hatalmas ereje volt annak az érzésnek, amely rábírta az első tanítványokat, hogy kilépjenek addigi nyugodt életük medréből és az akkor ismert világ végső határáig menjenek?”

A történetek alapmegállapítása, hogy az egész világ középpontjában a názáreti Jézus áll. Mégis sokan megfeledkeznek róla. A Rejtett élet című történetben Bruno Ferrero emlékeztet rá: a megtestesült Isten Fia leányanya gyermeke volt, „eldugott kis faluban született. Másik városban nőtt fel, ahol ácsként dolgozott harmincéves koráig. Ezután három évig vándorolt a szülőföldjén és prédikált. Soha nem írt könyvet (…) Soha nem járt egyetemre (…) Soha nem lett családja vagy háza (…) Nem volt más ajánlólevele, csak ő maga. Csupán 33 éves volt, amikor a közvélemény ellene fordult (…) Keresztre feszítették, két lator közé (…) Amikor meghalt, olyan sírba fektették, amit egy barátja ajánlott fel irgalomból. A sír két nap múlva üres volt.”

A kötet írója emlékeztet rá: két évezred telt el azóta, s mára „ez a férfi az emberiség történetének központi alakja. A felvonuló hadseregek, a tengerekre kifutó flották, a mindenkor összegyűlő parlamentek,

az uralmukat gyakorló királyok, az összes gondolkodó és tudós együttvéve sem fordított akkorát az ember életén a földön, mint ez az egyetlen rejtett élet.” Jézus Krisztus „másmilyen Messiás volt. Ő szolgálni jött, nem azért, hogy őt szolgálják”.

A szökés című novella alapja az, amikor a 12 éves Jézust a szülei – pontosabban az édesanyja, Szűz Mária és a nevelőapja, József – három napig keresik, és végül a templomban találják meg, amint az írástudókat tanítja. „Mint minden család, Jézus családja is megélt örömteli és szomorú pillanatokat egyaránt.”

Az ár című történetben Bruno Ferrero elképzeli, hogy egy nap Jézus találkozott a sátánnal. A gonosz éppen az Édenkertből jött, „vidáman, csak úgy dagadt a melle a büszkeségtől”. Diadalittasan mondta: „Uram, levadásztam az egész emberiséget! Csapdát állítottam, aminek nem tudtak ellenállni, a csalétek tökéletesen bevált. Mind megvannak (…) elszórakozom velük. Megtanítom őket, hogyan házasodjanak össze és váljanak szét, hogyan gyűlöljék és bántsák egymást, hogyan igyanak és dohányozzanak (…) Hogyan készítsenek hadihajókat, fegyvereket, bombákat és azt, hogyan gyilkolják egymást.” Ha pedig a sátán már nem akar játszani az emberekkel, megöli őket. Jézus kérdésére, „Mennyit kérsz értük?”, a sátán gúnyos vigyorral az arcán válaszolta: „Az összes véredet, minden könnyedet és az életed!” Jézus beleegyezett, majd megfizette az árat: „Jézus élete az ember ára.”

Az Olyan, mint ő című történet szereplője egy hajléktalanszállón élő, János nevű alkoholista, akit mindenki reménytelen esetnek tartott, de egyszer úgy megrendítette a szállón dolgozó önkéntesek nagylelkűsége, hogy ezután teljesen megváltozott, minden munkát elvégzett, nem létezett számára alantas tevékenység. A központ lelkésze egyik alkalommal arról beszélt a menedékház lakóinak: ahhoz, hogy az ember megváltozzon, Isten segítségét kell kérnünk. Az egyik személy arra kérte Istent: „Add, hogy olyan legyek, mint János!” A lelkész azt mondta neki: „Fiam, talán inkább azt kellene kérned: add, hogy olyan legyek, mint Jézus!” A férfi kérdőn nézett a lelkészre: „Miért? Jézus olyan, mint János?” Bruno Ferrero szerint: „Ha valaki megkérdezi tőled, milyen egy keresztény, az egyetlen elfogadható válasz: »Nézz rám!«”

A könyv szerzője azt a kérdést is fölteszi: ki beszélhet Jézusról? A szólás joga című történet szerint egy ateista professzor előadásában minden lehetséges módon támadta Jézust, majd hozzátette: van kérdés? Egy volt alkoholista hallgató, aki nemrégiben tért meg, fölállt és megpucolt, majd megevett egy narancsot. Utána megkérdezte a professzort: édes volt, vagy fanyar? „Honnan tudhatnám? Nem kóstoltam” – hangzott a válasz. Mire a hallgató: „Ugyanez a helyzet Jézussal is. Honnan tudhatná?”

A Karok című novella tragikus történetet mesél el: egy ateista házaspárnak volt egy lánya. A szülők nem beszéltek neki Istenről. A kislány ötéves volt, amikor szülei úgy összevesztek, hogy az apja lelőtte az anyját, majd önmagával is végzett. E borzalmas dráma után a gyermeket örökbe fogadta egy hívő család. Beíratták hittanra is. Az első órán a tanítónő mutatott egy képet Jézusról, és megkérdezte, tudja valaki, ki ez az ember. Az egyetlen, aki megszólalt, az említett kislány volt: „Én tudom! Ő az, aki a karjában tartott akkor éjjel, amikor a szüleim meghaltak.”

Érhet bennünket bármilyen szörnyűség is, biztosak lehetünk abban, hogy Jézus „a karjában tart bennünket”.

Történeteivel Bruno Ferrero azoknak kíván segítséget nyújtani, akik Jézusról szeretnének beszélni, és céljuk, hogy egy kis kíváncsiságot ébresszenek az emberekben. „Jézus maga is ezt a módszert választotta: amikor komoly témáról kívánt szólni, egy történetet mesélt el – olyat, amelyet ma példabeszédnek nevezünk.”

A könyvet Balláné Sárközi Jáhel és Lehoczki Ágnes fordították. Szerkesztette: Szabó Judit.

Bruno Ferrero: Jézusról szóló történetek
Don Bosco Kiadó, 2026

Fotó: Don Bosco Kiadó

Bodnár Dániel/Magyar Kurír