Búcsú és templommegáldás Kótajban

Egy évvel ezelőtt, az akkori templombúcsún kezdődött a templom felújítása: a templombelső renoválása és festése. Tíz hónapon keresztül folyt a munka, s addig a római katolikus testvérek fogadták be a görögkatolikus híveket, hogy ott végezhessék szertartásainkat, liturgiáinkat. A lelki átalakulás szempontjából nagy ajándék volt ez az időszak számukra, illetve katolikus testvéreik segítő szeretetét is megtapasztalhatták

Kocsis Fülöp megyéspüspök atya a megújult templom új oltárának felszentelésével kezdte meg a 120. jubileumi búcsúi ünnepet. Szent Cléliának, az olaszországi Emilia-Romagna-i hitoktatók védőszentjének ereklyéjét helyezte el az oltárban, aki rövid élete alatt végig a szegények, kiszolgáltatottak, a betegek és kirekesztettek mellett állt, ezért fiatal kora ellenére a gondoskodó „Anya” jelzőt kapta az emberektől. Az ifjak lelki fejlődését, keresztényi nevelését tartotta fontosnak – különösen a szegények és szűkölködők között – abban a 19. században, amikor Itáliában sem volt könnyű kereszténynek lenni. Az ő példájával buzdította a főpásztor a híveket az imádságos és Istenhez hű életre. A megyéspüspök szentbeszédében kiemelte, hogy amint az oltár a templom központi része, úgy az emberek lelke is egész életük központi részévé kell váljon, így az imádság majd át fogja hatni egész életüket.

A jubileumi esemény kapcsán a lelki megújulás szándékával az egyházközség mottót választott magának, amit saját életében is megvalósítani kíván: „tiszta szívet teremts bennem, ó Isten, és az igaz lelket újítsd meg benső részeimben” (Zsolt 50,12).

Fotó: Zadubenszki Norbert

Magyar Kurír