Búcsú a kolozsvári Donát úti Szent István-templomban

Külhoni – 2014. augusztus 22., péntek | 15:55

A Szent István napján, 2011. augusztus 20-án felszentelt kolozsvári Donát úti templom falai között tartott ünnepélyes szentmisére a Kolozsvári Magyar Napok színes programválasztéka ellenére sokan elzarándokoltak – tájékoztat a Vasárnap katolikus hetilap.

Az ünnepélyes szentmisét Marton József nagyprépost, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Katolikus Teológiai Fakultásának dékánja celebrálta. A Szent István király tiszteletére szentelt templomban az ünnepelt szentre való emlékezés, tisztelet és hála légkörében a szentmise végén megáldották a Magyarok Kenyerét. Akár a Kolozsvár főterén megáldott Kárpát-medencei kenyér, ez is az összetartozás szimbolikus jelentését hordozta, hisz a Kárpát-medencéből összegyűjtött, Pécsről érkezett búzát Tordaszentlászlón sütötték kenyérré. A megáldott kenyereket a szentmise végén felszeletelték s kiosztották a búcsú résztvevőinek.

Marton József homíliájában kitért arra, nem sok nemzet dicsekedhet azzal, hogy államalapító királya szent. Hangsúlyozta: meg kell emlékezni arról is, hogy az Árpád-ház boldogokat és szenteket adott a magyar népnek. Szent István, ahogy a szent író is figyelmeztet a nap olvasmányában, a Példabeszédek könyvében, a bölcsességet, az egyenes utat választotta, sziklára építette országát. Olyan sziklára, amelyről a napi evangéliumi részletben beszél Jézus. Ez az alap a kereszténység, amely kilencszáz évig kitartó fundamentumot jelentett a magyar nép számára is. A történelmi szakadás akkor következett be, amikor István népe félredobta a szent királytól kapott örökséget.

A dékán szentbeszédének központi gondolataként arra kereste a választ, miben áll ez a Szent István-i örökség. A Szent István alakját kirajzoló legendák és források mind arra utalnak, hogy olyan ember volt, aki Krisztust hordozta szívében, ajkán és cselekedeteiben, s aki megbocsátást tanúsított a megtérő és szigort a bűnös felé. Korában Európa egyik legkeresztényibb uralkodója, aki azon fáradozott, hogy népe is Krisztusban hívő néppé legyen. Olyan uralkodó volt, aki nem feledkezett meg Szent Pál intéséről (amit a szentleckében olvastak fel), levetette a régi embert, magára öltötte azt, aki Istenhez hasonló. Valóban olyan királlyá lett, amilyennek a Szent Koronát küldő, erényeit elismerő II. Szilveszter pápa mondta őt: apostoli királlyá. A Szent István-i örökség ennek nemcsak a felismerésére, hanem ápolására és továbbadására is serkentő kincs – hangsúlyozta Marton József.

Augusztus 20-án több száz összesereglett ember jelenlétében áldották meg Kolozsvár főterén, a Mátyás király-szoborcsoport közelében felállított színpadon azt a kétszáz kilós, rekordméretű kenyeret, melyet Szolnokon sütöttek.

A Kárpát-medence kenyerét új búzalisztből sütötték Szolnokon, s azzal a hagyományteremtő szándékkal készítették, hogy az együvé tartozás szimbólumává váljon. A kenyér megáldásán részt vett Kolozsvár alpolgármestere, a kolozsvári magyar főkonzul, Sepsiszentgyörgy polgármestere, valamint számos közéleti méltóság. Képviseltették magukat az erdélyi magyar történelmi egyházak is: római katolikus részről Marton József nagyprépost, teológiai tanár, református részről Szegedi László esperes, az unitárius egyházat Rácz Norbert kolozsvár-belvárosi lelkész képviselte, jelen volt és áldást mondott Fehér Attila evangélikus főtanácsos.

A közéleti méltóságok beszédeikben a Kolozsvárra elhozott kenyeret mint a magyarság szimbolikus összetartozásának kifejeződését emelték ki. Azt is megtudhattuk, hogy a kétszáz kilós kenyérhez a búzaliszt a Kunságból, a kovász a Délvidékről, a só Erdélyből érkezett Szolnokra, a felhasznált forrásvíz Kárpátaljáról, a burgonya pedig a Felvidékről. A sepsiszentgyörgyi polgármester azt is elmondta, hogy városának polgárai építették Szolnokon azt a nagy kemencét, melyben a kenyér sült. Marton József nagyprépost az Ószövetségből, a Királyok első könyvéből Illés próféta alakját idézte fel, s elmondta: a kenyér az élet szimbóluma, ugyanakkor az összetartozás jele is. Az apostoli atyák korának igen fontos, az ősegyházban igen elterjedt, majd sokáig ismeretlen dokumentuma, a Didakhé (azaz A tizenkét apostol tanítása című írás) is megjegyzi: „sok búzaszemből őrlődik a kenyér eggyé”, ennek szimbolikus és ugyanakkor valóságos kifejezője a Kolozsvárott megáldott kenyér.

Kép: Fábián Róbert Donát

Magyar Kurír

#ünnepek

Kapcsolódó fotógaléria