Búcsújáró nyár Zoboralján

Nyitra vidéke, vagyis a Zoboralja, a legészakibb még összefüggő magyar nyelvsziget a Kárpát-medencében. Az előrehaladott asszimiláció és sok községben a magyar lelkipásztor és magyar iskola hiánya ellenére is e vidék büszkén ápolja keresztény és magyar hagyományait. Ehhez szervesen hozzátartoznak a nyári zarándoklatok is.

Elsőként július 17-én és 18-án a több mint három évszázadra visszanyúló Kármelhegyi Boldogasszony-búcsút tartották meg Kistapolcsányban. Rákóczi Erzsébet grófnő, a kistapolcsányi birtok tulajdonosa, még 1683-ban fogadalmat tett a Szűzanyának, hogy ha megmenti a települést a török pusztítástól, akkor hálából elzarándokol a Szentföldre. A grófnő teljesítette ígéretét, majd azzal a megbízatással érkezett haza, hogy birtokán alapítsa meg a Kármelhegyi Boldogasszony társulatát, amit később Boldog XI. Ince pápa is jóváhagyott. Így Kistapolcsány lett az egész történelmi Magyarország első pápai engedéllyel rendelkező búcsújáróhelye.

A zoboraljai magyar hívek évszázadok után ma is igen nagy számban keresik fel a festői környezetű zarándokhelyet. Őket a templomkertben magyar ajkú lelkiatyák várják, hogy a többszáz éves hársfák árnyékában elvégezhessék a szentgyónást.

Ezt követi a magyar szentmise, amelyet idén Orosch János nagyszombati érsek mutatott be oltártestvéreivel együtt. A kegytemplom zsúfolásig telve volt a vidékről és távolabbról is érkező zarándokokkal. Voltak, akik a Mária Út zarándokaiként, hagyományosan gyalog zarándokoltak a hegyeken keresztül. Sok kisgyermekes család érkezett. A főpásztor ezt megragadva többek között arra buzdított, hogy ne adjuk fel a hitet és hűen ragaszkodjunk a Szűzanyához: „Sokan közületek kisgyermekkorotok óta hitben különféle búcsújárásokban vesztek részt, és bizonyára szívből teszitek ezt mindmáig, mert megtapasztaltátok a Boldogasszony jóságát, anyai oltalmát. Kérlek benneteket, ezt a tiszteletet, gyermeki ragaszkodásotokat, adjátok át a családjaitokban a következő generációknak is. Mert ahogy Mária Jézushoz vezette elődeinket, úgy minket is Szent Fiához akar vezetni. Szeressük őt, ragaszkodjunk hozzá, őrizzük meg hitünket, ne adjuk fel hagyományainkat, tartsuk meg ami keresztény és magyar!”

Vasárnap Andruskó Gyula nagycétényi plébános mondott ünnepi szentmisét, aki szintén hitük és magyarságuk kitartó ápolására kérte a híveket.

A következő nagy közös alkalom, amelyen a zoboraljai magyar hívek együtt ünnepelhettek, július 30-án került megrendezésre a nyitrai Szent László-templomban, azon a helyen, ahol a hagyomány szerint lovagkirályunk 1095-ben átadta lelkét a Teremtőjének. A szentmisét Várszegi Asztrik nyugalmazott pannonhalmi főapát mutatta be. Szentbeszédében arra kért mindenkit, hogy „elsősorban szívből szeressük meg az Istent. Ismerjük meg hitünket, olvassuk a Szentírást, a szentek életrajzát, tanuljunk tőlük. Hitünk ne legyen csak olyan templomba járó hit, ami azonban már kint az életben elfogy. Szent László királyunk példájára mutassuk meg istenszeretetünket azzal, hogy szolgáljuk testvéreinket, és szívből jövő hittel és alázattal építjük családjainkat és közösségeinket. Zoboralja akkor marad meg, ha keresztény és magyar örökségét megszereti, óvja, ápolja és kitartóan továbbadja!”

Végül ki kell emelni a hagyományos Nagyboldogasszony-főbúcsút a nyitrai Kálvárián. Ezen a IV. Béla és Mátyás királyunk korára visszatekintő zarándokhelyen a magyar híveket szombaton, augusztus 14-én, szentgyónási lehetőséggel és ünnepi rózsafüzér ájtatossággal várták.

Ezt követte a magyar püspöki szentmise, melyet Veres András győri megyéspüspök mutatott be a szabadtéri oltárnál, több száz magyar zarándok jelenlétében. „Isten mindnyájunkat boldog, nagyon boldog életre teremtett. És aki boldog, az másokat is boldogít. Legjobb példa erre maga a Boldogasszony, és ez a boldogsága istenanyaságából ered elsősorban. Az anyaság minden nő számára a boldogság ígéretét és lehetőségét hordozza. Az anya boldogsága pedig az egész család boldogsága – emelte ki a főpásztor. – Kérlek hát benneteket, tiszteljétek a nőt, és különösen az édesanyákat. Mert a legáldottabb kéz a földön édesanyánk keze, idézve Dsida Jenő gyönyörű versét. Járjatok ti is az Isten útjain, mint Mária, akkor boldogok lesztek. És ha élni fog bennetek a hit, akkor az élet nehézségeit is el fogjátok tudni majd fogadni, még ha nem is fogjátok érteni a keresztek okát és célját. Kérlek benneteket, hogy életetek minden pillanatát Isten szeretetében bízva éljétek meg, és az odafönt valókra törekedjetek, miként maga a Nagyboldogasszony!”

A másnapi, vasárnapi szentmisét Hegyi Péter érsekújvári káplán mutatta be. Szavai szerint „nem vagyunk árvák, van édesanyánk. Hiszen Mária mindig ott van, ahol a gyermekei vannak. Csak ragaszkodjunk hozzá, és ő majd vezet minket, szeressük őt, és ő majd oltalmaz minket!”

A szentmisék után végül sor került a közös magyar keresztút imádkozására is, ami a festői kilátású Kálvária-domb tetejére vezetett, ezzel is teljessé téve a zarándoklatot.

Forrás és fotó: Zeman István

Magyar Kurír