Bukaresti magyar katolikusok zarándokoltak Magyarországra

A Kárpátok vonulatain kívül, kelet felé a bukaresti Barátok temploma az egyetlen olyan hely, ahol a római katolikus magyar hívek anyanyelvükön gyakorolhatják vallásukat a moldvai csángó származású Ţâmpu Cristinel atya vezetésével. Az anyaországi útról a felelős lelkipásztor, valamint Fekete Klára és Ferencz Anna kórustagok írtak élménybeszámolót.

A bukaresti Beatrice Alapítvány, a Magyar Máltai Lovagrend, valamint a Magyar Kormány támogatásával felejthetetlen napokat töltöttünk Budapesten és környékén ministránsok, kórustagok és néhányan a hívek közül. Az ötlet a nagykárolyi származású, jelenleg Budapesten élő történésznek, Marchut Rékának köszönhető. Minden akkor kezdődött, amikor múlt év végén interjút készített Cristinel atyával, amely az Új Ember hetilap karácsonyi számában jelent meg. Ekkor fogalmazódott meg, hogy jó lenne egymást közelebbről megismerni, a bukaresti magyar római katolikus közösséget Magyarországon is megismertetni, hitet és identitást erősíteni. Így kezdődött el a zarándoklat szervezése.

Talán egy zarándoklat legfontosabb eleme a belül megtett út, a belső nyitottság, odafigyelés, és mindez az együttlétben. Fontos az, hogy együtt, hiszen az együttlét kihívásokkal jár, és mi más, ha nem ez adja meg azt a lehetőséget, hogy a felebaráti szeretetet gyakoroljuk. Az együttlét örömforrás, felüdíti a lelket, de ugyanakkor lehet kihívás, kilépés a saját komfortzónánkból, a személyes rutinunkból. Az együttlét átalakít, nevel és növekedni segít. A mi közösségünk számára ritkán adódik alkalom hasonló élményekben részesülni, ezért nagyon hálásak vagyunk mindazért, aminek részesei lehettünk.

Kedden, a látogatás első napján, Budapestre érkezésünkkor busz várt minket, mely a szállásra vitt, Leányfaluba, a Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házba, de már a Keleti pályaudvartól a Duna TV kísért minket. Interjú készült Cristinel atyával és a közösség néhány képviselőjével. A lelkigyakorlatos házban Szilágyi János görögkatolikus atya és felesége vendégszeretetét élvezhettük az ott töltött négy nap alatt.

Az első napunk az akklimatizálódás és a pihenés miatt kötetlenebb volt. Miután Cristinel atya szentmisét mutatott be a ház kápolnájában, ki-ki kedve és energiája szerint ismerhette meg a környéket.

A szerda egészen különlegesen kezdődött: Esztergomba utaztunk, ahol megnéztük az ország legnagyobb bazilikáját, melynek Szent István-kápolnájában saját zarándokmisén vettünk részt. A Nagyboldogasszony és Szent Adalbert tiszteletére felszentelt bazilikában azért is volt különleges élményben részünk, mert „együtt lehettünk” több ősünk szellemével is. A Szent István megkeresztelkedésének és koronázásának helyén tartott szentmise mindannyiunk számára hitünket erősítő volt. Mindszenty József hercegprímás sírja, Liszt Ferenc Esztergomi miséje mind ott voltak testközelben.

Utunkat aznap Visegrádon folytattuk, ahol körülbelül egyórányi hegymenet után, egyben keresztutat is járva, megérkeztünk a csodás Duna-kanyari panorámát ajándékozó középkori fellegvárba. Mindeközben történelmi tudástárunkból felidéztük az 1335-ös Károly Róbert által szervezett visegrádi királytalálkozót, mely mind a mai napig velünk élő történelem.

Csütörtökön a programunk az Országház meglátogatásával kezdődött, ahol az Elnöki Titkárság vendégeiként csodálhattuk meg a világ harmadik legnagyobb parlamentjét és benne a királyi koronázási jelvényeket. Ezt követően a Várban megnéztük a szintén Nagyboldogasszony tiszteletére felszentelt híres Mátyás-templomot, melynek gótikus stílusa lenyűgöző volt. Mindannyiunkat imádkozásra indított. Ezután ismét különös élményben volt részünk, mert a Batthyány tértől hajóval mentünk át a Gellérthegy oldalába vájt Sziklatemplomba, ahol Cristinel atya misét celebrált nem csupán a zarándokoknak, hanem velünk ünnepelhettek az éppen misére érkező hívek is. Mise után vesperást imádkoztunk a jelen lévő pálos szerzetesekkel. Befejezésül a Sziklatemplom igazgatója, Györfi B. Szabolcs elmesélte a templom történetét és dióhéjban beszélt a pálos szerzetesrend jelentőségéről is. Késő este, visszaérkezve Leányfalura, közösségünk tagjai a házigazdával együtt megosztották élményeiket.

Az utolsó napon a lelkigyakorlatos ház kápolnájában szentmisével búcsúztunk Leányfalutól és indultunk Budapestre, ahol még néhány óránk maradt sétára és ajándékok vásárlására.

Bár az idő rövid volt, a program nagyon szépnek, átfogónak, ugyanakkor lelkiekben gazdagnak bizonyult: kis történelemóra őseinkről az esztergomi bazilikában, vallástan, szentmise, esti zsolozsmázás a pálos szerzetesekkel Budapesten, az esztergomi kincstár megtekintése, parlamenti látogatás, kirándulás a Fellegvárba, fürdőzés, hajózás, fagylaltozás, gitározás, vég nélküli beszélgetések, megannyi fénykép, tájak megcsodálása, tulajdonképpen minden belefért. Zarándoklat volt Isten felé, embertársaink felé, önmagunk felé, és mint ilyen, mindhárom téren erősödtünk.

Mint a Bukaresti Római Katolikus Érsekség magyar közösségének felelős lelkipásztora hálás vagyok a közösségemmel együtt megélt szép élményekért és azt szeretném, hogy ezek a testvéri barátkozások tovább folytatódjanak, és ezáltal az emberek sokkal közelebb kerüljenek a hithez, a templomhoz, Jézus szívéhez. Vegyük észre, hogy Isten munkálkodik az emberek között, a körülöttünk lévők által is, és minden szívből jövő jótettet egy adott pillanatban visszakapunk.

Forrás és fotó: Bukaresti magyar római katolikus közösség

Magyar Kurír