Buzgón és méltón Krisztus küldetésében – Papszentelés Győrben

A három pap szentelésére megtelt a székesegyház. A Szent József oltáron már szépen összehajtva ott a három aranyszínű miseruha. Az arany a fehér mellett a tisztaság, az ártatlanság, a jóság és a rend jelképe, kifejezi az ünnep fenségét, dicsőségét.

A szertartás menetéről Császár István, a Brenner János Papnevelő Intézet spirituálisa tájékoztatta a híveket. „Ma három papot szentelnek, majd évekig nem lesz szentelés” – kérte a híveket, imádkozzanak papi hivatásokért, vezetésével együtt könyörögtek a hívek új hivatásokért.

Felzúgtak a harangok, szent csendet tartva telt el néhány perc, majd megszólalt az orgona: „Kél szívünkben új remény” – énekkel várták a bevonulást.

Nagy számban megjelent paptestvérek foglalták el az első hajó jobb oldalát, köztük a három szentelendő plébánosai. A szentmisén koncelebrálók között volt Pápai Lajos nyugalmazott győri püspök.

Veres András köszöntötte az egyházmegye jeles napján, a papszentelésen együtt ünneplőket: „Hálát adunk az ezüst- és aranymisésekért, különös módon imádkozunk a szentelendőkért, hogy tudjanak mindig hűségesen, Istennek szentelt módon élni.”

Az evangéliumot a diakónus, a három szentelendő évfolyamtársa, a Kaposvári Egyházmegye leendő papja, Brunczvik Mátyás olvasta. Kezdődött a szentelési liturgia. Név szerint szólították a jelölteket, akik az áldozópapság rendjében kívántak részesülni.

Veres András szentbeszédében a pap feladatáról elmélkedett: egyik feladata, hogy közvetítsen Isten és ember között, továbbá tanítani, vezetni és kultikus szolgálatot végezni hivatott. Jézus az örök főpap, a katolikus pap az ő papságában részesül, sajátos részt kap a megváltói szolgálatában, valamint Krisztus evangéliumának hirdetője és kegyelmi ajándékainak kiosztója lesz. Mint jel képviseli Krisztust a világban, a tőle kapott hatalom által. A pap Jézus küldetésében részesül, Jézus nevében cselekszik – hangsúlyozta Veres András Pál apostol nyomán, hogy a minden kiválasztottban Krisztus működik. Ezért „súlyos felelősségükre” hívta fel figyelmet. „Bűneinkkel, tökéletlenségeinkkel az Urat blamáljuk, méltatlanságunk Isten ügyére, az Egyház közösségére nyomja rá bélyegét.”

Kifejtette továbbá, a pap az Egyház töretlen hagyománya szerint a püspöki rend munkatársa, szolgálatát a püspök által kapja, vele egységben, közösségben kell működnie, az Egyházon kívül nincs értéke és nincs feladata a papnak. Meg kell jelenítenie a püspök személyét, valamint az Egyház közösségét is, amit képvisel.

XIV. Leó pápa többször hangsúlyozta, a hívő embernek fel kell ismerni keresztény méltóságát, feladatát, de a felelősségét is,

úgy kell Krisztus örömhírét képviselni, hogy az mások számára megszólító, meghívó legyen.

Ez csak akkor sikerül, ha nem vagyunk középszerűek – idézte XIV. Leót. A papnak különös módon élen kell járnia az életszentségre való törekvésben, nem elégedhet meg a középszerűséggel.

Ez mindnyájunknak mérce is, ha buzgóság él bennünk, akkor él bennünk az Isten iránti szeretet. Papként is ahhoz az első szeretethez visszatérni, mellyel az Úr meghívott, hogy buzgó munkatársai legyünk a püspöknek, buzgó és méltó szolgái Krisztusnak.

A főpásztor arra biztatott,

adja meg Isten, hogy ezt mindig megértsétek, és erős vágy legyen bennetek, akkor nem fog kiégni bennetek az Isten iránti szeretet.

A szentbeszéd után következett a papszentelés. A szentelendők, miután kinyilvánították szándékukat, hogy Istennek tetsző módon élik meg szolgálatukat, megígérték tiszteletüket és engedelmességüket a főpásztornak.

A hívő közösség a Mindenszentek litániájában a szentek közbenjárását kérte a szentelendőkért, mialatt ők a földre borulva fejezték ki Isten előtti teljes önátadásukat.

A közbenjáró imát a szentelés legfontosabb pillanata követte: az áldozópapok szentelése. A főpásztor a felszentelő ima és kézrátétel által adta át a Krisztustól kapott áldozópapi hatalmat és küldetést.

Az egyházmegye papjai kézrátétellel fogadták be az új áldozópapokat az egyházmegye papi közösségébe, majd az újonnan felszentelteket beöltöztették a papi ruhába.

A liturgia jelképes szertartással fejezte ki, mire kap megbízatást a pap: a főpásztor megkente a kezüket a szent krizma olajával, majd átadta nekik az Eucharisztia bemutatására szánt adományokat.

A szentmise az Eucharisztia liturgiájával folytatódott, az új papok első alkalommal mutatták be a főpásztorral és paptestvérekkel együtt a legszentebb áldozatot.

Az újonnan szentelt papok először adtak áldást, melyben szentelő püspöküket részesítették. Végül a főpásztor elbocsátó áldása következett.

A szentmise végén az asszisztencia a Könnyező Szűzanya-kegyoltárhoz vonult. A főpásztor a felszentelt papokat és az egyházmegye egész papságát Égi Édesanyánk oltalmába ajánlotta.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír