Calepinus 1605-ben kiadott tizenegy nyelvű szótára – Érsekségi ékességek (30.)

A Veszprémi Érseki Könyvtár egyik könyvritkasága Calepinus Ambrosius 1605-ben kiadott tizenegy nyelvű szótára. A mű latin, héber, görög, francia, olasz, német, belga, spanyol, lengyel, magyar és angol nyelven tartalmaz szómagyarázatokat; a magyar nyelv- és kultúrtörténet számára is felbecsülhetetlenül értékes forrás.

Szerzője, Amborgio Calepino 1435-ben született az itáliai Calepióban. A közismert szerző 1458-ban lépett be az ágostonos rendbe. Fő művét, a Cornucopia című latin értelmező szótárt 1502-ben adták ki Reggióban. A munka a latin nyelv tárgyi szótára, melyben a latin szavak eredete, jelentése, s egyéb nyelvtani, történeti tudnivalók vannak megírva. Az átfogó igénnyel és alaposan elkészített latin nyelvű lexikon szerfelett népszerűvé vált, már a 16. században is több kiadásban megjelent, és népszerűségét a 18. századig megőrizte. Utolsó kiadása 1778-ban történt franciaföldön. A latin szavak jelentését előbb 7, 8, 10 majd 11 nyelvű magyarázatokkal bővítették a későbbiek során: a magyar az utolsó bővítési körben a lengyel és az angol nyelvvel került be az ekkor már Dictionarium rövid néven forgó munkába.

Az 1585-ben megjelent, úgynevezett lyoni kiadásban szerepelnek először a magyar szinonimák. A kötet magyar szavai erdélyi nyelvjárásbeli alak- és hangtani, illetve katolikus sajátosságokat mutatnak, minden bizonnyal a fejedelemség területén élt jezsuita szerzetes vagy szerzetesek készíthették. Erdélyi nyelvjárásbeli jellemző a szón belül több helyen (első szótag, második szótag, szóvégi) megfigyelhető o -> a váltás: kaponya, balha, szaparít, asszany, illetve az első szótag magánhangzójának meghosszabbodása: kókas, kúpa, bót, hély. Több szerző munkája mellett pedig az azonos szavak a köteten belül többféle alakban történő előfordulása szól.

A mű a magyar nyelvtudomány egyik primer forrása, több mint tízezer magyar kifejezést tartalmaz a 16. század végéről. Nyelvkincsünk számtalan szava a könyvben jelent meg először nyomtatott formában.

A kötetek tartalmát az elmúlt négy évszázadban nyelvtudósok hosszú sora elemezte; tanulmányok és doktori értekezések készültek szócikkekről.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír