Cantalamessa: „A béke Isten ajándéka Jézus Krisztusban”

Az adventi időszak karácsony előtti három péntekére tervezett sorozat közös témája a béke. „Emberek milliárdjainak a szívében ma a legerősebb kiáltás a béke szava” – magyarázta a témaválasztást a kapucinus atya az első elmélkedése kezdetén, melynek címe: „A béke Isten adománya – Jézus Krisztusban”. A második szentbeszéd témája: „A béke feladat, amiért meg kell dolgozni”, a harmadiké pedig: „A lélek benső békéje a Szentlélek gyümölcse”.

Cantalamessa atya első beszédében Szent Pál apostol Rómaiakhoz írt levele alapvető gondolatát idézte: „A hit által megigazultunk és ezért békében vagyunk az Istennel, Jézus Krisztus által” (Róm 5,1-2). Ez a béke függőleges irányú, ég és föld, Isten és ember közötti békét hangsúlyoz, nemcsak az emberek és emberi közösségek közötti békét. Isten ugyanis nemcsak megígéri, hanem meg is adja ezt a vertikális békét. A kezdetek béke-állapota után az ember lázadása, az áteredő bűn megrontotta az eredeti békét, de az Isten meg nem szűnően „újratervezte” az ember megváltásának a tervét, újból és újból felkínálta a szövetségét, előbb egyes személyek – Noé, Ábrahám, Jákob – által, majd egész Izrael révén. Próféták jelzik, hogy Isten új és örök szövetsége olyan békét készít, mely kiárad minden emberre.

Izajás ad ennek gyönyörű konkrét formát: „Ők majd ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szőlőmetsző késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést” (Iz 2,4). Ez a béke köszönt ránk az Újszövetségben a Megváltó születésével, hiszen már születésekor angyalok hirdetik: „Békesség a földön azoknak, akiket az Isten szeret” (Lk 2,14). Ezt a békét ígéri Jézus az utolsó vacsora termében: „Az én békémet adom nektek” (Jn 14,27) és ezzel a békével köszön ránk rögtön a föltámadása után: „Shalom, Béke veletek!”.

Az apostoli egyház fáradhatatlanul hirdeti az isteni békeígéretek beteljesülését Jézus Krisztusban, hangsúlyozva, hogy az a Megváltó keresztje által született meg. Nem csak a bűnt törölte el, hanem valami új teremtődött, mégpedig a Szentlélek eljövetelével, és ez az „új” a kegyelem és a béke.

Cantalamessa atya beszéde második részében a világ bűnét magára vevő Jézust úgy szemléli, mint aki önkéntesen minden erőszakot magára vett, hogy éppen ezzel a cselekedetével fékezze meg az erőszak árját. Nem az ember kéri az Istentől a kiengesztelődést, hanem az Isten ajánlja fel az embernek, éppen az emberré lett Isten Fia, Jézus Krisztus által, hogy fogadja el ezt a kereszten elszenvedett erőszak által megszerzett kiengesztelődést. A béke a kereszt által jön el, de nem ott születik, nem az a forrása, hanem távolabbról ered. A kereszten Krisztus szétrombolta a bűn emelte falat az Isten és az ember között, hogy ezáltal a Szentháromság eredeti békéje szabadon elérhesse az embert.

A kapucinus szónok a keleti liturgiát idézte: „Ó, boldog Háromság, béke óceánja!” A béke az Isten egyik neve, Isten maga a béke, mint ahogy ő a szeretet és ő a világosság. Az egyház felhívása, Szent Pál levele nyomán – „Engesztelődjünk ki az Istennel” (2 Kor 5,20) – nem a keresztség és nem is a bűnbánat szentségére gondol, mert ez a kiengesztelődés Isten békéjének egy olyan adománya, mely lassanként átváltoztatja a szívünket. Úgy meg kell azt tisztítani, mint ahogy a Sixtus-kápolna Utolsó ítélet freskóját megtisztították, hiszen sokszor hamis, torz, ítélkező Isten-képet hordozunk.

Tekintsünk csak Andrej Rubljov Szentháromság ikonján a fejét gyengédséggel meghajtó Szentlélekre, aki irgalmas szeretettel eltelve jön el hozzánk. Ugyanazt a lelkületet árasztja ránk, ahogy Jézus az Atyjára tekintett, és ahogy szólt: „Abba, Atyám”. Jézusnak az Atyjával megélt békéje így lesz a Szentlélek ajándéka számunkra – fejezte be első beszédét pénteken Raniero Cantalamessa atya, a Pápai Ház szónoka.

Forrás: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír