Caravaggio és követői Temesváron

Az óév adventjének derekán, amikor a budai Várban, a Nemzeti Galéria előtt sétáltam, rácsodálkoztam, hogy milyen sokakat – magyar fiatalokat és külföldi turistákat – vonz a nagy törökverő, Savoyai Jenő grandiózus lovas szobra körül kialakított korcsolyapálya. Azon gondolkodtam, vajon hogy viszonyul e szobor a téli élményeket fűszerező zenéhez, fényjátékhoz, nyelvi kavalkádhoz. S azon is eltűnődtem: vajon az itt szórakozó fiatalok tudják-e, kinek a lábainál van részük ezekben az élményekben? Tisztában vannak-e azzal, hogy Savoyai Jenőnek vezető szerepe volt Buda visszafoglalásában, s hogy karrierje csúcsán, 1697-ben Zentánál döntő csatát nyert a törökök ellen, aminek eredményeképpen a karlócai békében a török porta – a Temesi bánság kivételével – lemondott Magyarország feletti uralmáról?

A Bánságot a török az aranyat érő földje miatt tartotta meg, amely mind a mai napig a térség egyik (ha nem a) legjobbja. Ám a császári hadvezér akkor sem adta fel a küzdelmet: 1716-ban a Bánság területéről is kiűzte a törököt, és felszabadult Temes vára. Temesvár lakói ezért máig arany betűkkel írják a törökverő herceg nevét, s úgy tekintenek Savoyai Jenőre, mint a város újraalapítójára. Hiszen az ő rendelkezése nyomán alakult ki a mai város szerkezete és barokk képe, s lett a településből „kis Bécs”, ahogyan a helyiek mondják. Ő adott utasítást Erdély egyik legnagyobb barokk palotájának a megépítésére is, amely a Bécsből közvetlenül irányított bánsági tartomány kormányzójának palotája lett. Az impozáns épület a katolikus székesegyházzal együtt ma is az egykori Óváros szívében áll, s meghatározza a Fő tér (románul: Piaţa Unirii) képét.       

A budavári palotanegyedben, az adventi hangulatú Savoyai teraszon járva az ott tapasztalt, szó szerint káprázatos élmény után másnap váratlanul megakadt a szemem egy plakáton, amely arról adott hírt, hogy Temesváron egy másfajta fényélményben lehet részük mindazoknak, akik február végéig ellátogatnak a térség egyik legnagyobb múzeumába, az egykori kormányzói palotába. November közepén ugyanis megnyílt a Caravaggio fényei. A modernitás kezdete az európai festészetben – A Roberto Longhi-gyűjtemény remekei című kiállítás. A fénnyel oly mesteri módon játszó Caravaggio művészete mindig is a szívem csücske volt, s örömmel töltött el, hogy e hozzá kapcsolódó kiállításnak éppen Temesvár ad otthont.

A nagyszabású tárlatot nem minden előzmény nélkül rendezték meg a Béga menti városban. A Barokk palotában működő Temesvári Nemzeti Művészeti Múzeum tavaly nemcsak azért került a művészetet szeretők figyelmének homlokterébe, mert Temesvár méltó otthona lett az Európa Kulturális Fővárosa programnak, hanem azért is, mert a múzeum páratlanul gazdag és egyedi tárlatot rendezett a világhírű román szobrászművész, Constatin Brâncuşi munkáiból. A kiállítás nemcsak a térségből, hanem a világ számos pontjáról vonzotta a látogatókat, ezt igazolja a kivételesen magas, százharmincezres látogatószám is. Temesvár tehát nem csupán a felújított ó- és újvárosi épületegyüttesével lett vonzó célpontja a látogatóknak, hanem szerényen, de határozottan letette a névjegyét a magas kultúra területén is.

Ezt a tudatos folyamatot hivatott erősíteni az a november 16-án nyílt tárlat is, amelyet Michelangelo Merisi da Caravaggiónak és követőinek szentelt a Temesvári Nemzeti Művészeti Múzeum. A kiállítás azt mutatja be, hogy miként jelentkezik a modernitás az európai festészetben a Caravaggio nevéhez fűződő realista ábrázolásmód, illetve a mesternek   a fény és az árnyék kontrasztján alapuló sajátos fénykezelése nyomán. Rövid élete során Caravaggio nem alapított iskolát, tanítványokat sem hagyott hátra. Hatása azonban meghatározó volt, sokan vitték tovább egyedi művészetének egyes sajátosságait. Roberto Longhi olasz művészettörténész éppen ennek a témának szentelte munkássága lényegi részét. Az elmúlt évszázad egyik vezető olasz műkritikusa nemcsak szakértelemmel magyarázta Caravaggio életművét és azt, hogy az milyen hatással volt más alkotókra, hanem fáradságos munkával felkutatta és meg is vásárolta ezeket az alkotásokat. A firenzei székhelyű Longhi-gyűjteményből most negyvenhárom kép látható a temesvári tárlaton, harminchárom művésztől. A kiállított művek ékköve pedig Caravaggio saját kézjegyével ellátott első alkotása, a Fiú, akit megharapott egy gyík. A festmény 1595–1600 körül keletkezett. 

Románia területén – Budapesttől mintegy négyórányi autóútra – most először állítottak ki eredeti Caravaggio-művet. A különleges tárlat egyedülálló alkalmat kínál arra is, hogy eredetiben ismerjük meg olyan művészek munkáit, mint Lorenzo Lotto, Jusepe de Ribera, Gian Battista Caracciolo, Dirck van Baburen, Mattia Preti, Gerrit Van Honthorst és mások. „A kiállítás kivételes jelentőségű kulturális esemény, amely a klasszikus európai festészet hagyományának lényegét állítja előtérbe egy olyan történelmi pillanatban, amelyet mélyreható globális átrendeződés jellemez.” E szavakkal ajánlja az érdeklődők figyelmébe a tárlatot Filip Petcu, a Temesvári Nemzeti Művészeti Múzeum igazgatója. A kiállítás a firenzei Fondazione di Studi di Storia dell’Arte Roberto Longhi (Roberto Longhi Művészettörténeti Alapítvány) és a római Civita Mostre e Musei együttműködésével jött létre a Temes Megyei Tanács finanszírozásával. 

A tárlatot a temesvári Barokk palota Ioachim Miloia Galériájában találjuk. Aki szereti a biblikus vagy az egyházi hagyományban ismert személyek és szentek ábrázolásait, a caravaggiói realizmust s a fény és az árnyék drámaiságot fokozó hatását a művészetben, az nem fog csalódni a kiállítás képeit látva. A festményeken feltűnik a Szent Család, Judit és Holofernész, Mózes, Péter apostol, Anna, Tóbiás és Ráguel, Ráfael főangyal, Szent Jeromos, Dávid és Góliát; van, aki többször is. A kiállításon nemcsak az egyes művekről és alkotóikról tudhatunk meg érdekességeket a román és angol nyelvű feliratokból, ismertetőkből. A látogatót a termekben Roberto Longhi egy-egy írása igazítja útba, amely a mesterre, követőire és munkásságukra utal. Az első teremben ez a felirat olvasható: Caravaggio nyomán – „caravaggisták”. E művészek mind Rómában éltek, amikor a mester hatása alá kerültek, majd később szétszéledtek egész Európában. Inkább nevezhetjük őket a „Caravaggio köréhez”, semmint a mester „iskolájához” tartozóknak, hiszen Caravaggio sohasem gyűjtött maga köré tanítványokat. A hatása az, ami elérte ezeknek az alkotóknak a szívét. 

A kiállításon bemutatott képek szinte mindegyike elgondolkodtat, hat ránk. Hol szentírási emlékeink kelnek új életre (például felidéződik bennünk, hogy ki is volt Tóbiás, mit akart Ráguel a lányával), hol rácsodálkozunk a festmények hatására. Péter apostol árulása, Valentin de Boulogne francia festő műve mintha egyenesen Rómából, a Francia Szent Lajos-templomból érkezett volna, hiszen hasonló felépítésű, monumentális alkotás, mint Caravaggiónak a templomban látható Szent Máté elhívása című képe. S minden bizonnyal Dirck van Baburen németalföldi festő, a Jézus elfogása alkotója is sokszor láthatta a római templomok ékét jelentő Caravaggio-alkotásokat. 

A kiállítás végére érve lehet részünk az igazi csemegében. A terem szívében vár ránk Michelangelo Merisi da Caravaggio egyik remekműve, a Fiú, akit megharapott egy gyík. E korai alkotásról egyesek azt tartják, hogy a mester önarcképe. Mások bacchusi ifjúnak látják a képen ábrázolt alakot, akit, miközben a zamatos cseresznyékért nyúl, meglep egy, az árnyékból váratlanul felbukkanó gyík, s megharapja az ujját. A fiú fájdalmában visszahőköl. A kép talán arra (is) tanítani akarja nézőjét, hogy amikor már-már elbizakodnánk, az élet maga ad leckét nekünk.

A kiállított alkotások rávezetnek bennünket arra, hogy a sötét árnyékból szelektív, drámai megvilágításban előtűnő alakok ábrázolásában igazán méltó követői vannak a mesternek. E művészek festményeik révén rámutatnak arra, hogy nem mindig az a valós, ami idealizált (sőt!), s hogy nem mindegy, honnan és kire vetül a fény.

Savoyai Jenő, akinek a budai Várban álló szobra advent idején a fények játékában töltötte estéit, sohasem találkozott a nála csaknem egy évszázaddal korábban született olasz mesterrel. De városában, az általa újraálmodott Temesváron egy olyan, Caravaggióhoz kötődő kiállítással ajándékozták meg a közönséget, amelyre valóban érdemes ellátogatni. Mindaz, amivel temesvári kirándulásunk során találkozhatunk – a történelem, a kultúra, a felújított város, Caravaggio és követői – lelkünk jobbítását szolgálja. Éljünk  ezzel a lehetőséggel!

A Caravaggio fényei. A modernitás kezdete az európai festészetben – A Roberto Longhi-gyűjtemény remekei című kiállítás február 28-áig látogatható a Temesvári Nemzeti Művészeti Múzeumban.

Fotó: Merényi Zita

Kuzmányi István/Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. január 12-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.