Cél, kapcsolat, közösség – Püspöki szentmise a Máriagyűdi Ifjúsági Találkozón

Közel százhetven fiatal vett részt az idei Máriagyűdi Ifjúsági Találkozón. A nagy múltú rendezvényre a Pécsi Egyházmegye több mint ötven plébániájáról érkeztek résztvevők, de azon túlról is – Sopronból, Budapestről, Miskolcról, Boldogkőváraljáról és Szegedről is.

A találkozó programját maguk a fiatalok alakítják évről évre. Jellemzően két nagy előadást hallgatnak meg a résztvevők, és van mód kisebb csoportokban vagy akár négyszemközt megvitatni az elhangzottakat.

Idén Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató és Bedő Imre közgazdász tartottak előadást, melyek a találkozó mottójául választott „Ki vagyok én igazán?” témát járták körül. A könnyedebb kikapcsolódásról péntek este a Kacaj zenekar gondoskodott.

A találkozóra ellátogatott Felföldi László pécsi megyéspüspök is, aki rendhagyó módon az előadásokat is meghallgatta, és arra kérte a fiatalokat, hogy az elhangzottak alapján felmerülő kérdéseiket küldjék el részére elektronikus levélben.

A harmadik napon bemutatott szentmisében a főpásztor szentbeszédében három – a találkozó témájához köthető – fogalomról szólt: a célról, a kapcsolatról és a közösségről.

A cél, amiről a megelőző napok előadásai és beszélgetései szóltak, nem a diploma vagy valamilyen munkakör, tisztség megszerzése. Ezek semmit sem érnek, ha közben elveszítjük önmagunkat, kárát valljuk emberségünknek, aminek megőrzése a legfőbb célok egyike.

A közhiedelemmel ellentétben nem a múltunk határoz meg minket, hanem a céljaink.

Ferenc pápa úgy fogalmaz: „Tűzz ki magasabb célokat!” Mindenki érzi a szívében, hogy van olyan képessége, amivel jót tehet önmagának és másoknak. Ezeket a talentumainkat kell kamatoztatnunk.

Hogyan érhetjük el céljainkat? – tette fel a kérdést a fiataloknak a püspök. Csakis kapcsolatban másokkal, közösségben. Az ember társas létre lett teremtve. Kapcsolatra Istennel, önmagával, másokkal.

Jézus arra hív, hogy csapatjátékosok legyünk.

Ha növekedni akarunk az életben, akkor csapatmunkában, közösségben kell továbblépnünk – mutatott rá a püspök.

A kapcsolatra kiváló példa Mária látogatása Erzsébetnél. Mária csak olyan valakivel tudja megosztani a számára sem pontosan ismert jövő üzenetét, kérdéseit, akinek a szívében ugyanaz zajlik, ugyanaz az üzenet van. Igent mondott Isten szavára, de ennek következményei, jelentésének részletei még nem világosak előtte. Beszélgetni megy Erzsébethez. Ez a szintű kapcsolódás a párkapcsolatokra is vonatkozik. A hasonló felfogású emberek tudnak egymás mellett kitartani, mindent megbeszélni, a másikat megérteni.

A főpásztor beszéde második felében a fiatalok által elküldött kérdések közül válaszolt meg néhányat. Kifejtette, hogy a szentségekre való felkészítés plébániákra való áthelyezésének lényege, hogy a szentségre készülők ott legyenek a plébánián, ott alkossanak közösséget, ott legyenek kapcsolatban egymással és az egyházközségükkel.

Ahogy az egyik fiatal megfogalmazta levelében, a plébánia olyan, mint egy „idegen nyelvű szótár”, ami segít lefordítani a világ dolgait hívő nyelvezetre, és ami az ő egyéni életében is alkalmazható a mindennapokban.

Egy másik kérdés arra vonatkozott, hogyan kell fiatalként részt venni a misszióban. Válaszában a főpásztor kifejtette, a kereszténység megvalósításának módját azon a helyen, ahol élünk, nekünk kell megtalálni, közösségben a többi hasonlóan gondolkodó társunkkal.

Építünk ott, ahol vagyunk; szolgálunk azzal, amivel rendelkezünk, ahogyan tudunk

– fogalmazott a főpásztor.

Zárásként Felföldi László a találkozó egyik résztvevőjének gondolatait idézte: „Azt mondják, hogy tűzzünk ki nagy célokat, és formáljuk meg a világot. Én itt vagyok, úgy, ahogy a többi fiatal, és csak arra várok, hogy meghallják a hangomat. Mert itt vagyok, itt vagyunk és készek vagyunk önzetlenül szeretni és szolgálni.”

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír