Centenáriumi Akrofeszt Miskolcon – Egyházmegyei fesztivált rendeztek fiataloknak

A fesztivál megnyitóján Salai Szabolcs, a Miskolci Egyházmegye ifjúsági bizottságának elnöke köszöntötte a Sátoraljaújhelyi Esperesi Kerületből, három közelebbi nagyobb városból – Edelény, Kazincbarcika, Miskolc – és környékéről, valamint az egyházmegyén túlról érkezetteket. Örömükre szolgált, hogy Felvidékről, azaz a Miskolci Egyházmegye elődjeinek hajdani területéről is érkezett több tucatnyi szlovák fiatal.

Az idei ifjúsági találkozó jelmondatát a szervezők a centenáriumi év mottójából vették: Hűségben és reménységben. A hűség velejárója a remény, de ahhoz, hogy tudjuk, kik vagyunk és merre tartunk, fontos megismerni, honnan is indultunk. A nap fő kérdése az volt mindenki számára, hogy mihez és kihez érdemes hűnek lenni, mi ad reményt a jövőben.

A nap első részében hét rövidebb elmélkedés hangzott el, ezek témáit vitték tovább a kisebb csoportokban folytatott beszélgetésekre.

Papp Zoltán atya a talentumokról szóló példabeszédről elmélkedett. A felületes olvasó igazságtalanságot vél felfedezni a történetben, hiszen nem minden szolga kap ugyanannyit. Az elszámolásnál mégis az derül ki, sokkal inkább számít az, hogy a kapott talentumokat ki mire és hogyan használja fel. „Itt az ideje felfedezni a talentumaidat és azt valami jó szolgálatába állítani. Igazán csak akkor lehetsz szabad, ha hajlandó vagy szívből és szeretettel szolgálni!” – mondta.

Janka Gábor atya arra világított rá, hogy az evangéliumnak erőforrásként kell működnie az életünkben. Az erőt belülről merítjük, mondta, ehhez azonban önfegyelem kell; a két kőtábla, azaz a tízparancsolat alapján.

Kiss Máté diakónus a szerelem és párkapcsolat témáját érintette. Vajon az érzelmi életünket is a konzumizmus jellemzi? – tette fel a kérdést. Kérte: „Tanuljuk meg Jézus Krisztustól, hogy mi a szeretet, hogy jót tudjunk adni; olyat, ami nem mulandó, hanem örök és igazi.”

Boronkai József atya a vallási hagyományainkhoz való hűség megtartó erejét hangsúlyozta egy dédszülőktől örökölt ház hasonlatán keresztül. Eladod? Kiadod? Ragaszkodsz hozzá? „Légy házigazdája e »háznak«, legyen élet e házban! Ez a te örökséged!” – mondta.

Dudás György atya az imádságról elmélkedve fogalmazta meg, hogy az imádság „nem unalmas, legfeljebb én teszem azzá. Az imádság találkozás, köztem és az Isten között, aki elé kiönthetem mindazt, ami bennem van: öröm, bánat, feszültség, nehézség, félelem, szorongás”.

Gorcsa János atya a bátorság csapdáiról beszélt. „Akkor vagyok bátor, ha az összes TikTok-kihívást képes vagyok megcsinálni? Vagy van saját értékrendem, ami alapján el tudom dönteni, hogy mit teszek meg, és mire mondok nemet?” – kérdezte a fiatalokat.

Végül Levcsenkó Tódor rövid tanúságtételét hallgatták meg a jelenlévők. Tódor Kárpátaljáról származik, nevét Boldog Romzsa Tódor tiszteletére kapta. Ez az örökség sokszor ejti őt gondolkodóba hitéről. „Legyen bátorságunk kiállni hitünk mellett és fölvállalni béketeremtő hivatásunkat” – mondta kortársainak.

Makkai László egyetemi lelkész, aki az egyházmegyéhez tartozó Akropolisz Szabadtéri Színpad házigazdája is, arra kérte a fiatalokat, használják ki, hogy a hétköznapokból kilépve ma egy másfajta találkozás részesei lehetnek, és ki-ki találja meg azt az üzenetet, amit majd a szívében hazavisz.

Ezután egy interaktív játékra hívták a jelenlévőket, melyben az egyházmegye százéves történetét dolgozták fel. 

Orosz Atanáz püspök a vecsernye szertartásán szólt a fiatalokhoz. „Ahogyan Elizeus Illés prófétától vette át a stafétát, úgy vette át az egyházmegye az exarchátustól, és úgy veszi át a fiatalság az előző nemzedéktől az Istentől elrendelt stafétát. Mi »hűségben és reménységben« folytatjuk azt az utat, amit immár egy évszázada elődeink kijelöltek számunkra” – mondta a főpásztor. Később Illés próféta földi életének utolsó mozzanatát emelte ki, amikor Elizeust arra szólította fel, kívánjon valamit, hogy az Úr tegye meg neki. Orosz Atanáz püspök is kérte a fiatalokat, kívánjanak valamit maguknak, de ők se essenek az anyagiasság csapdájába, hanem kérjenek valami lelki adományt helyette.

„Egyházmegyénk centenáriumi évében azt kívánom, hogy azt a stafétát, azt a lelki örökséget, amelyet szüleink nemzedéke hordozott magával, vigyétek tovább és őrizzétek meg. Kérjétek és vegyetek át kétszeres osztályrészt az ő lelkületükből, az ő lelkesedésükből. Nemcsak egyéni boldogságotokat biztosítja ez, hanem a nagy közösség boldogságát is szolgáljuk ezzel. Kívánom, hogy az az örökség, amely valahol a Felvidéken megszületett egy évszázaddal ezelőtt, az a lelki osztályrész, amely olyan fontos volt egy háborúval és komoly megpróbáltatásokkal meggyötört évszázadban, átszálljon rátok” – zárta beszédét a püspök.

A fesztiválról szóló teljes beszámoló ITT olvasható. 

Szerző: Varga-Juhász Bernadett

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír