Christus Mansionem Benedicat – Kettős interjú egy „piarista” lakásszentelés alkalmából

Az alábbiakban Zsódi Viktor SchP tartományfőnökkel és Török Dávid családfővel készült interjú szerkesztett változatát közöljük.

– Viktor atya, most nem tartományfőnökként, teológusként vagy tanárként, hanem lelkipásztorként jelentél meg a lakásszentelésre. Mit jelent számodra egy ilyen alkalom?

Zsódi Viktor: Számomra ezek a személyes találkozások valódi ünnepek. Amikor beléphetünk egy család legbelsőbb életterébe, az otthonukba, és oda Isten áldását vihetjük, az a lelkipásztori szolgálat egyik legszebb része. Ez az alkalom nemcsak a családot erősíti meg, hanem magát a lelkipásztort is. A célunk ilyenkor, hogy megerősítsük őket abban a szeretetközösségben, amiben élnek, hiszen a család Isten országának egyik legfontosabb építőköve. Valójában a család hite és az Egyház imája találkozik a nappaliban, a hétköznapok színterén. (…)

– Egy lakásszentelés különleges alkalmat teremt a találkozásra, hiszen ritka, hogy egy pappal vagy szerzetessel nem a templomban vagy az iskolában, hanem a család életterében találkozhatunk. Hogy éli ezt meg a család?

Török Dávid: Mi, szülők is hozzászoktunk gyerekkorunkban a körülöttünk élő papok rendszeres jelenlétéhez az otthoni közegben. Hiszem, hogy alapvető életre szóló tapasztalat látni őket minden örömükkel, vidámságukkal, nehézségükkel együtt. Látogatásaiknak köszönhetően az ő életük természetes módon kapcsolódott össze a miénkkel. Ezeknek a kötetlen együttléteknek nagy szerepe volt abban,

hogy papjainkra, Egyházunkra ne külső szemlélőként tekintsünk. Ne rendítsék meg hitünket az Egyházon belüli hibák, gyarlóságból, gyengeségből adódó visszaélések. Tudjunk különbséget tenni az egyetemes Egyház intézményének hitelessége és tagjainak gyengesége között.

Aki gyerekkorában megtapasztalja, hogy papjaink is esendő emberek, könnyebben felismeri, az ő életük a miénk is, az ő feladataik a mieink is. Segítségünkre és támogatásunkra szorulnak. Sokszor az ő esendőségük segít megérteni, hogy a mi alkalmatlanságunk is eszköz lehet az Úr kezében. Ahogyan kétezer éve halászemberek elég jónak bizonyultak a megváltás örömhírét őrizni és továbbadni, ugyanígy a ma esendő embere is alkalmassá válik a gondviselés kezében a rábízott feladat teljesítésére.

– A lakásszentelés az úgynevezett szentelmények körébe tartozik, de ez a fogalom nem mindenki számára világos. Mi is ez valójában és milyen módon segíti a lelki életünket?

Zs. V.: Fontos tisztázni a különbséget: míg a hét szentség (mint a keresztség vagy az Eucharisztia) közvetlenül Krisztustól ered és az üdvösségünket szolgálja, addig a szentelmények – amilyen a házszentelés vagy a különböző áldások is – az Egyház imádságai. Ezekkel a hétköznapi életünket szeretnénk Isten oltalmába ajánlani. Ez a szertartás is segít tudatosítani, hogy Isten nemcsak a templomban van jelen, hanem ott is, ahol alszunk, ahol eszünk, ahol tanulunk, ahol tévét nézünk, vagy éppen ahol vitatkozunk. A szenteltvíz és az ima bizonyos értelemben szakrális térré emeli az otthont. Hangsúlyozom:

ez nem mágikus védelem, hanem sokkal inkább a hitünk megvallása. Abban segít, hogy a lakás ne csak fizikai menedék legyen, hanem olyan tér, ahol a családtagok egymásban is felismerhetik Jézus arcát,

és ahol a vendégszeretet és a megbocsátás értékei meg tudnak jelenni. (…)

– Látszott a feliratból, hogy nem először történt lakásszentelés nálatok. Miért kéritek évről évre ezt az áldást?

T. D.: Jelenlegi otthonunk végleges formáját 2015-ben nyerte el két lakás összenyitásával. Korábbi 68 négyzetméteres lakásunk már igen szűkös volt hét ember számára. A bővítés során két kép lebegett a szemünk előtt: egy terített asztal képe, melyet az egész család körbe tud ülni, és alkalomadtán még vendégek fogadására is alkalmas; valamint egy kis házi szentély képe, mely a lakásunk szellemi központját jeleníti meg a számunkra. Az átalakítás rögös útján ide-oda változtak falak, terek, helyiségek, de ez a két alapvető funkció mindig központi helyzetben maradt. A végső kialakításban étkezőasztal és házi szentély egymás mellett, a családi közösséget erősítő szellemi centrumként testesült meg. Az átalakított tér akkor vált igazi központtá, amikor első alkalommal ünnepelhettük lakásunk szentelését és a házi szentély megáldását. Téri valóság és szellemi lét azóta is kéz a kézben járnak egymással. Az éves lakásszentelés újra és újra erre az egységre emlékeztet minket.

– Az áldások szavatossága nem jár le, mégis miért érdemes évente megszentelni a lakótereket?

Zs. V.: Valóban fontos leszögezni: Isten áldása nem egy termék, amelynek lejár a szavatossága. Ez egy élő valóság. Ugyanakkor mi, emberek az időben élünk, és hajlamosak vagyunk felejteni, a dolgok fontossága megkophat a mindennapokban. Ezért újra és újra fel kell hívni a figyelmünket a lényegre.

Ahogy a születésnapokat, névnapokat vagy évfordulókat is évente megüljük, úgy az otthonunk megáldásának is megvan ez a természetes, évi ritmusa.

Mivel a szokás vízkereszthez kapcsolódik, benne van az új év kezdete is: átlépünk egy küszöböt. Ilyenkor az idő és a tér megszentelése összekapcsolódik: nemcsak a lakást, hanem az előttünk álló évet is Istennek ajánljuk. (…)

– A lakásszentelés egy rövid szertartás, azonban a „Christus Mansionem Benedicat”, vagyis „Krisztus áldja meg e hajlékot” kifejezés monogramja az évszámmal kiegészítve ottmarad a szemöldökfán. Ez erőt ad a mindennapokban?

T. D.: Családi életünk egyik fontos tapasztalata, hogy a mindennapos hajtás, erőfeszítés, a városi élet zajai után a hazaérkezés pillanata feloldja a napi nehézségekből ránk telepedő nyomasztó érzéseket. Családunk őszinte, felszabadult légköre olyan ajándék, mely biztosan nem saját érdemeink, erőfeszítéseink eredménye, hanem ajándékba kapjuk nap mint nap. Igazi kegyelem ez, mely sokkal inkább annak a meghívásnak az eredménye, amit leglátványosabban a lakásszentelés cselekedetével fejezünk ki. Fontos, hogy évről évre emlékeztessük magunkat arra, saját igyekezetünk legfeljebb a tiszta lakás elégedett érzéséhez segíthet minket, az igazi boldogság megtalálása túlnő egyéni erőfeszítéseinken. Nem egyszer fordult már elő, hogy iskolai program keretében az otthonunkba látogató diákok későbbi visszaemlékezésükben megemlítik azt a nyugodt légkört, amit nálunk tapasztaltak. (…)

Szöveg: Szabó Csaba/PRMT

Forrás és fotó: Piarista Rend Magyar Tartománya

Magyar Kurír