Claudio Russo: Jó reggelt Don Boscóval – 365 történet és gondolat, hogy jól induljon a nap

Kultúra – 2024. január 13., szombat | 15:00

A kötetben 365 történetet olvashatunk a szalézi rend megalapítójáról – az év minden napján egyet. A könyvben szereplő események szinte mindegyike a 19 kötetes, Életrajzi Emlékek Don Bosco atyáról című monográfiából származik, amelyet Giovanni Battista Lemoyne, Angelo Amadei és Eugenio Ceria szerkesztett.

Ahol volt rá lehetőség, a történet azon a napon kapott helyet a kötetben, amikor valóban lejátszódott. Amikor ez nem volt lehetséges, a szerző igyekezett legalább az adott hónapban bemutatni az eseményt. Minden történet egy témához kapcsolódik: Gondviselés, Oltáriszentség, Hit, Gyónás, Csodás gyógyulások, Segítő Szűz Mária, Kegyelem, Alázatosság, Türelem, Áldozatvállalások, Düh, Sátán stb. Minden részletet Don Bosco egy-egy gondolata vezet be.

A Gondviselés felirat alatt a következő idézetet olvashatjuk Don Boscótól: „Az isteni Gondviselésre kell hagyatkoznunk, akire mindig számíthatunk.” Az ideillesztett esemény 1885 januárjában történt: néhány órával azután, hogy az Oratóriumban tűz ütött ki, Don Bosco tízezer lírát kapott egy ismeretlentől, pontosan azt az összeget, amelyre szüksége volt a leégett könyvkötő műhely újjáépítéséhez.

A Csodás gyógyulásokhoz kapcsolódó Don Bosco-idézet: „Mária szereti az ifjúságot, ezért szereti és segíti azokat, akik gondoskodnak az ifjúságról.” 1879 februárjában Don Bosco Luccában járt, az utcán sétált, és a Segítő Szűz Mária nevében áldást adott egy húszéves béna fiúnak, akit a szülei támogattak két oldalról. Az áldás után a fiatalember rögtön meggyógyult.

A Türelem címszó alatti Don Bosco-idézet:

Aki gyümölcsözően akar dolgozni, annak a szívében a szeretetnek kell lakoznia, és türelmet kell gyakorolnia a munkája során.”

1846. március 30-án Cavour márki megbeszélést tartott Fransoni torinói érsekkel, aki védelmébe vette Don Boscót. Ezután a márki másodszor is hívatta a kallódó fiatalok megmentőjét, de látva, hogy nem akarja feloszlatni az Oratóriumát, engedte, hogy folytassa a munkáját. Ám minden vasárnap néhány csendőrt küldött, hogy figyeljék meg a gyanús mozgalmat. Don Bosco egyáltalán nem félt a csendőrök jelenlététől, sőt amikor ők is jelen voltak, prédikációiban sokszor beszélt a halálról, a pokolról, illetve Isten kegyelméről. Többször is előfordult, hogy a gyónók sorában az elsők éppen maguk a csendőrök voltak.

Az Oltáriszentséghez illesztett Don Bosco-idézet: „A gyakori szentáldozásban az ember fényre, erőre és szentségre talál.” 1864. június 18-án a „jó éjszakát” kívánságban Don Bosco azt tanácsolta a fiataloknak, hogy mindennap áldozzanak, követve a zsidók példáját, akik mindennap összegyűjtötték a mannát a pusztában. „Ha a test étkét mindennap magunkhoz vesszük, nem kell-e így tennünk a lélek táplálásával is?”

A Kegyelmek címszó alatti Don Bosco-idézet: „Rendkívüli kegyelmek érkeztek, de a Boldogságos Szűz tette azokat a műveink javára.” 1868. július 27-én az olaszországi Usseaux-ban Don Boscót meglátogatta egy kispap, Giuseppe Ronchail, aki ott akarta hagyni a szemináriumot. Don Bosco ránézett, és azt mondta: „Ezt a fekete rigót ketrecbe kell zárni.” Miután Don Bosco közbenjáró imája és áldása által a kispap két vak nővére csodálatosan meggyógyult, Giuseppe megerősödött hivatásában. Annak az évnek októberében Torinóban csatlakozott a szalézi rendhez.

A Mária-áhítat résznél idézett Don Bosco-intelmek: „Ne feledjétek, hogy a Szűzanya vigyázva őrzi mindazokat a kegyelmeket, amelyekre mindannyiunknak szüksége van lelkünk, testünk, szüleink, rokonaink és barátaink számára. Csak arra van szükség, hogy kérjük Őt, és Ő megadja nekünk ezeket a kegyelmeket.” 1862. augusztus 15-én álmában Don Boscót megtámadta egy kígyó. Egy idegen felajánlott neki egy kötelet, amellyel megölte a mérges kígyót. A küzdelem után Don Bosco látta, hogy a kötél két szót kezdett formálni: „Ave Maria!” (Üdvöz légy, Mária!”) Ekkor megértette, hogy a rózsafüzér a legerősebb fegyver az ördög ellen.

A Sátán címszó alatti idézet Don Boscótól:

Segítsetek minél több lelket megmenteni. Az ördög szüntelenül azon dolgozik, hogy elveszítsük őket, nekünk ezért megállás nélkül kell dolgoznunk, hogy megőrizzük őket.”

1872. szeptember 17-én Don Berto kérdésére, hogy mi lenne az Oratórium legnagyobb vesztesége, ha ő már nem élne, Don Bosco így felelt: „A jók egy ideig sírnának, aztán idővel elmúlna a szomorúság. De az ördög nagyon örvendezne, mert szörnyű ellenségtől szabadulna meg.”

A Szegénység részben Don Bosco figyelmeztet: „Elégedjünk meg a kevéssel, és ne törődjünk a szépséggel és kényelemmel: az isteni Gondviselés így jobb szemmel fog ránk tekinteni, és jobban megsegít bennünket.” 1860. október 22-én Francesco Dalmazzo ezen a napon csatlakozott diákként a torinói Oratóriumhoz. Mivel nem tudta megszokni az ottani szegényes életet, hazaírt, hogy jöjjön érte az édesanyja. Ám azon a napon, amikor édesanyja megérkezett, Don Bosco csodálatos módon megszaporította a kenyeret, amelynek a fiú is tanúja volt. A csodától lenyűgözött fiú mégsem akart elindulni, édesanyja egyedül tért haza, ő pedig az Oratóriumban maradt, majd később a szalézi rend tagja lett. Az Oratóriumban lévő Szalézi Szent Ferenc-templom oldalsó bejáratánál táblát helyeztek el a csoda emlékére.

Az Imádság epizódban Don Bosco így fogalmaz:

Az ima az egyetlen erő, amelyre támaszkodnunk kell.”

1871 decemberében a liguriai Varazzéban Don Bosco enyhe szélütést kapott, ezért több mint két hónapig ott kellett maradnia az ottani kollégiumban, hogy felépüljön. Don Pestarino, Don Luigi Gamarra és Galetti albai püspök is felajánlotta az életét Don Bosco életéért cserébe. Ezeknek a nagylelkű áldozatoknak és a fiatalok imáinak köszönhetően Don Bosco felépült, és februárban visszatérhetett az Oratóriumba.

A könyvet elolvasva megállapíthatjuk: Don Bosco az alázatosság példaképe volt a felebarát szolgálatában, feltétlenül bízott az isteni Gondviselésben, akire szükség idején mindig számíthatott, hitének középpontjában az Oltáriszentség állt, és nagy odaadással hitt a Segítő Szűz Mária közbenjárásában. Ezek mellett természetfölötti adományokkal rendelkezett, előre látott számos eseményt, olvasott a lelkekben, megkapta a bilokáció kegyelmét, vagyis egyszerre két helyen is jelen tudott lenni, és csodás gyógyulások is fűződtek a nevéhez.

A könyvet Szeles Ágnes fordította.

Claudio Russo: Jó reggelt Don Boscóval – 365 történet és gondolat, hogy jól induljon a nap
Lazi Könyvkiadó, 2023

Claudio Russo Jó reggelt Don Boscóval – 365 történet és gondolat, hogy jól induljon a nap című kötete megvásárolható az Új Ember könyvesboltban (Budapest, V. kerület, Ferenciek tere 7–8. Nyitvatartás: hétfőtől péntekig: 9–18 óráig), vagy megrendelhető az Új Ember online könyváruházban.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria