Csaknem száz szíriai menekült érkezett Olaszországba a humanitárius folyosón keresztül

Kitekintő – 2016. március 3., csütörtök | 12:40

Február 29-én 93 szíriai menekült – köztük 40 gyermek – érkezett Rómába, a Fiumicino repülőtérre Bejrútból a humanitárius folyosón keresztül, amelyet a Szent Egyed közösség, az Olaszországi Protestáns Egyházak Szövetsége és az olasz valdens közösség hozott létre az olasz állam támogatásával.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A kezdeményező egyházi közösségek képviselői mellett Paolo Gentiloni olasz külügyminiszter várta a repülőtéren a menekülteket. Azon az útvonalon érkeztek, amely Európában az első humanitárius folyosó, vagyis az első kísérlet arra, hogy kimentsék a civileket a szíriai háború poklából, elkerülve, hogy életüket kockáztatva, embercsempészek prédájaként a tengeren keljenek át a kontinens felé.

A következő két évben ezer szíriai menekült érkezhet Olaszországba ezen a humanitárius folyosón keresztül, ami egy modellprogram, arra ösztönöz, hogy más országok, más szervezetek is hasonló módon nyissanak biztonságos utakat a szülőföldjüket elhagyni kényszerülőknek. A program célja, hogy mindenekelőtt azokat mentsék ki a libanoni, marokkói, etiópiai menekülttáborokból, akik a leggyengébbek: a gyerekeket, időseket, betegeket. A humanitárius vízum korlátozott területre, az adott országra érvényes. A befogadott menekültek nemcsak szállást kapnak, hanem segítik társadalmi beilleszkedésüket is.

Marco Impagliazzo, a Szent Egyed közösség elnöke így fogalmazott: „Az irgalmasság szentévében sok szent kapu után ma megnyílik az emberség kapuja.” Hozzátette, hogy ez nemcsak egy ökumenikus kezdeményezésre létrejött humanitárius akció, hanem világos és egyértelmű jel is az önzés, az idegengyűlölet, a választási kampányok falai mögé zárkózó Európa számára.

Paolo Gentiloni olasz külügyminiszter kijelentette, hogy a migrációs válság megoldásához közös európai kötelezettségvállalás szükséges, és nem egyoldalú döntések, amelyek kockázatot jelentenek egész Európa számára. A lehetséges megoldások között említette a humanitárius folyosókat, és reményét fejezte ki, hogy más európai országok is követik Olaszország példáját.

A politikus úgy vélekedett, hogy a migrációs válságnak nincs egyetlen megoldása, hanem számos válasszal lehet kezelni. Ezek között az Afrikával folytatandó nemzetközi együttműködést, valamint a szíriai tűzszünetet és a menekülteket segítő közel-keleti államokkal való együttműködést említette.


A február 29-én Olaszországba érkező menekültek közül hárman nyilatkoztak az olasz Corriere della Sera című napilapnak:

Vakle Abhoud egy 29 éves keresztény férfi, akinek három barátját meggyilkolták az Iszlám Állam fegyveresei: nyilvánosan végezték ki őket a terroristák, csak azért, mert keresztények voltak. Ezt követően  elmenekült Homsz városából, hat hónapja érkezett Bejrútba. Elmondta, hogy a keresztényeket naponta éri erőszak. Nem bírják tovább, ők nem akarnak harcolni, békében szeretnének élni. Ez Homszban és egész Szíriában napjainkban nem lehetséges, túl sok az erőszak, gyermekek, idősek, betegek, nők ellen irányul. Az emberek már nem látnak jövőt maguk előtt, menekülnek. Vízumot azonban nem kapnak, ezért a tengeren át próbálkoznak, még ha bele is halhatnak. Ő maga örül, hogy sikerült elmenekülnie, rengeteg terve van, új életet akar kezdeni Olaszországban.

Diya tízéves kisfiú, ő is Homszból menekült a szüleivel. Nevetve, boldogan érkezett meg Rómába, de az ottani életéről nem akart mesélni, el akarta felejteni. Édesanyja mondta el történetét az újságíróknak. Kint játszott a házuk előtt, amikor robbant egy bomba. A lába sebesült meg, nagyon sok vért vesztett. Szülei a karjukba vették, és futottak vele, de Homszban már nincs kórház, csak elsősegélynyújtó állomás. Damaszkuszba vitték, ahol már nem tehettek mást, amputálták a lábát. A család Libanonba menekült, három évig éltek ott egy menekülttáborban. Diya tízesztendős, és még csak egy évig járt iskolába. Élénk, kíváncsi kisfiú, a sok szenvedés nem vette el a mosolyát. Lázba hozta a gondolat, hogy Reggio Emiliában új lábat, protézist kaphat. A legnagyobb vágya azonban nem ez, hanem az, hogy iskolába járhasson.

Mirvat, a 22 éves diáklány a túlélők lelkiismeret-furdalását szólaltatja meg: „Gondoljatok Szíriára. Gyerekek halnak meg, emberek szenvednek. Én megmenekültem, de ők veszélyben vannak, és én nem tehetek semmit.” Három évvel ezelőtt menekült el Aleppóból, miután két barátja meghalt. Az első akkor, amikor bombatalálat érte az egyetemet. A második akkor, amikor a temetésen újabb bomba csapódott be. Aleppóban csak vér van és halál, nincs víz, nincs villany – mondta. Családja egy kisebbfajta csoda után döntött a menekülés mellett: édesanyja éppen a házukba készült belépni, amikor valaki rákiáltott: „Menj, menekülj!” Hátrébb lépett, és abban a pillanatban bomba csapódott az épületbe. Mirvat ezt követően szüleivel, nővérével, annak másfél éves kislányával és egy nagynénjükkel útra kelt. Olaszországban be szeretné fejezni az egyetemet: angol irodalmat tanult, de Aleppóban nem tudta befejezni. Mirvat végül így fordult a közvéleményhez: „Kérlek, mentsétek meg Aleppót!”

Forrás: Avvenire.it; Corriere.it; MTI

Fotó: Santegidio.org

Magyar Kurír
(tzs)

Kapcsolódó fotógaléria