Családoknak tartottak lelkinapot Nyíregyházán

A gyerekek örömmel vették birtokba a közösségi termet, ahol rajzoltak, csocsóztak, pingpongoztak. A felnőttek elmélkedésének, keresztúti imádságának és családpasztorációs megbeszélésének helyszíne az emeleti előadóterem volt, Schäffer Erzsébet előadására pedig a templomba várták ez érdeklődőket.

Nagy Csaba családreferens Ábrahám példájából kiindulva a házasság szentségének kegyelmi hatásaiban való életre bíztatta a családokat: „Gyakran nem érezzük Isten közelségét, különösen a nehézségekben és a legbonyolultabb pillanatokban. Pontosan ezekben a pillanatokban azt a rizikót éljük át, hogy lelkileg és érzelmileg elhatároljuk magunkat házastársunktól és Istentől. Azt hiszem, mindannyian megtapasztaltuk már az életben. Amikor rosszul érzed magad, késztetésed van arra, hogy visszavonulj önmagadba. Pedig az erőnk a szeretetből fakad. A Jézussal való szeretetközösségből és a házastársak és a családunk szeretetközösségéből. Ne feledjük, a házasság szentségének is megvan a maga üdvözítő és megváltó ereje, mint minden más szentségnek. […] Amikor a dolgok rosszul mennek, akkor helyezzük előtérbe a házasságunkat! Próbáljátok meg táplálni, erősíteni azt egymás irgalmas és gyengéd szeretetében.”

„Gyermekeitek a házastársi szeretetetek gyümölcsei, és számukra nincs szebb és erősebb annál, mint ha tudatában vannak annak, hogy valami gyönyörűség gyümölcsei, ami apa és anya egyesülése. Ez nem jelenti azt, hogy soha nem fognak látni titeket válságban vagy a nehézségek és a csüggedés pillanataiban. Ez azt jelenti, hogy olyan apát és anyát látnak majd, akik mindig képesek megbocsátani egymásnak, képesek egy csókra és egy ölelésre, képesek segíteni egymásnak és meghallgatni egymást. Képesek szeretni egymást korlátaik ellenére és minden élethelyzetben. Képesek, nem azért, mert tökéletesek és soha nem hibáznak, hanem azért, mert tudják, hogyan kell bocsánatot kérni és újrakezdeni. A szeretet, amelyet látni fognak köztetek, az lesz az első példa, amelyet szívükben őriznek, és amely majd befolyásolja a szeretethez való közeledésüket és az érzelmi kapcsolatokat” – biztatott az előadó.

Az apaság és az anyaság arra hív, hogy legyél a Teremtő munkatársa, hogy megadd gyermekeidnek annak az örömnek a felfedezését, hogy ők Isten gyermekei, egy Atya gyermekei, aki az első pillanattól fogva gyengéden szerette őket, és mindennap kézen fogja őket. Ez a felfedezés hitet és képességet adhat a gyermekeidnek, hogy bízzanak Istenben. A szülőknek a szentmise alapvető pillanat kell, hogy legyen. Ez az a pillanat, amikor visszaajándékozzuk gyermekeinket az Atyának. Felismerve, hogy az élet eredete nem mi vagyunk, és boldogságuk nem csak azon múlik, hogy mit tudunk adni nekik – tette hozzá a családreferens lelkipásztor.

Az elmélkedés után Schäffer Erzsébet előadásában konkrét történeteket és tanulságokat hallhattak a résztevők: sokat nevettek, de a zsebkendők is előkerültek a táskáik mélyéről.

„Élőben először hallottam Erzsébetet, nem csalódtam. Különleges módon tudja leírni szavaival az élet apró rezdüléseit, szinte megelevenedik előttünk a történet, amit mesél. Tanítani kellene ezt a szemléletmódot, hogy lássuk meg az élet ízét, ne csak átrohanjunk azon. Amit magammal vittem: a kamaszkor nem tart örökké. Humorral, türelemmel, békésen túl lehet élni. A nevelést nem elegendő ekkor elkezdeni, és ebben a korban adjunk feladatot a fiataloknak.

A gyermekneveléssel kapcsolatban Erzsébet feltette a férjének azt a kérdést, hogy: »Jól csináljuk mi?« Nagyon megfogott a válasz: „A gyermekeink a mi sorsunk. Mi pedig az ő sorsuk vagyunk. Órákig tudtam volna még hallgatni a történeteit, együtt sírtam és nevettem vele, köszönöm, hogy hallhattam.

A türelem, a humor, a szeretet mindennél fontosabb, és biztos, hogy újra elolvasom a Tüskevárt” – mondta el egy résztvevő azzal kapcsolatban, mit kapott az előadásból.

Az ebédet és egy kis kötetlen beszélgetést követően a családok keresztútját imádkozták el a jelenlevők.

„Mély lelki élmény volt számomra ez az imádság. Felnőtt, családos, dolgozó emberek. Senki más nem látja őket, nincs »közönség«, nincsenek kamerák, szabad döntésük miatt vannak itt. Keresztutat imádkoznak: felállnak, térdelnek és az elmélkedések szövege valóság számukra, minden szónak súlya van, és az állomások közötti imádságok szívből jövő felajánlások. Az egész nap csodálatos volt, de számomra most ez a közös imádság volt a csúcspont.”

„Jó volt együtt imádkozni. A rohanó mindennapokban számomra nehéz egyedül leülni a kötött imádságokra. Együtt imádkozva ez olyan jólesett. Lehetett volna ma száz külsőleg hasznosnak tűnő dolgot elvégeznem, kezdve egy fűszellőztetéstől (gyeplazítás – a szerk.) a mosáson, vasaláson át a nagytakarításig. Ezek mind megvárnak. Ma jó volt kicsit a lelkemmel foglalkozni és közösségben lenni. Aki úgy érzi, hogy a mindennapok elsodorják, ezer a tennivaló, ott vannak a gyerekek körüli teendők, az egyszer adjon magának egy pár órát arra, hogy megtapasztalja, néha kicsit le kell ülni és a bensőnkkel foglalkozni. Megláthatja, hogy más családok is ugyanazokkal a gondokkal küzdenek, nekik is kevés a szabadidejük, énidejük pedig szinte a nullával egyenlő. Mindenkit arra bátorítok, hogy próbáljon ki egy ilyen szervezett hétvégi programot!”

A szervezők szeretettel várnak életállapottól és kortól függetlenül mindenkit május 10-én, szombaton egy közös kirándulásra, elmélkedésre és szalonnasütésre Gávavencsellőre. Biciklivel és autóval is lehet érkezni, a részletekről hamarosan tájékoztatást adnak.

Szöveg: Nagy Csaba családreferens és a részt vevő családok

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír