Családonként egy Szentírás – Magyar nyelvű bibliákat vittek Kárpátaljára

A tervezett 8500 bibliából összesen 1353 került ki, ami már értelmezhető mennyiség (16 százalék), de még folytatjuk, továbbra is várjuk a testvérek adományait a szentiras.hu oldalon.

Amit azonban eddig befizettek az adakozók, az kinn van! Az öt szállításból kettőt Magyarországon járt kárpátaljai paptestvérek vállaltak, Megyesi László diakónus, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye ifjúsági referense, aki a római katolikusoknak jutó bibliák konkrét szétosztását is vállalta, és Majnek Antal nyugalmazott munkácsi megyéspüspök is kivitt 200–200 példányt. Emellett a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat munkatársai is szállítottak, utoljára jómagam plébániám egyik hívével, Csorvási László Ábellel együtt, aki a helyi görögkatolikus karitásszal sokéves kapcsolatot ápol.

Ennek megfelelően ez az utolsó szállítás Sislócra irányult, Fülöp János görögkatolikus parókushoz, akinek a hittantermében 410 bibliát pakoltunk le.

A határon már sokat segített a rutin, adatszolgáltatásunk alapján elkészült a görögkatolikus karitász ukrán nyelvű deklarációja, hogy fogadják az adományt: 370 kilogrammnyi bibliát. Méterben nem kellett megadni.

Azért így is izgultunk, a korábbi tapasztalatok miatt is, de végül is némi tájékozatlanságtól eltekintve minden simán ment. A magyar határőrbódéban hagyott jogosítványt is visszaszereztük, meg az ukrán vámnál maradt mobiltelefont is. Isten kegyelméből minden hiányt azonnal észrevettünk.

Sislóc körülbelül 15 kilométerre van a határtól, így a túloldalon gyorsan célba értünk, igaz, néhány kilométert vakon haladtunk, amíg nem sikerült regisztrálni magunkat az ukrán hálózaton.

János atya és családja nagyon kedvesen fogadott bennünket, úgyhogy egy idő után beállt az étkezés utáni kóma, amit három eleven gyermek igyekezett oldani. Érdekes volt látni a család alkalmazkodását az áramhiányhoz, és a szigetüzemű napelemes rendszer működését. Ez és a 2022-ben az Ábel által szervezett jótékonysági bál adományából beszerzett aggregátor teszi lehetővé az ötven embert ellátó konyha üzemelését is. A konyhában rászoruló asszonyok dolgoznak, de az elkészült ételek is rászorulóknak jelentenek heti kétszer két fogásos meleg étkezést. Az újdonság most egy kenyérdagasztó és sütőgép volt, amelyben a ChatGPT által adott recept alapján nyolc darab 60 dekagrammos kenyér sült egyszerre. A gépet az Ökumenikus Segélyszervezet adományozta a karitásznak.

Ami még jól jönne, az egy légkondicionáló, amivel fűteni is lehet, mivel a napelem azt is ellátná, és segítene a kicsi, de igen meleg helyiségben. Plébánosként jelzem is, hogy erre a célra fogadunk adományokat a budapest-pestszentlőrinci főplébánia bankszámlaszámán: 10702277-75393485-51100005 Az utalásra írják rá: légkondicionálóra Kárpátaljára.

Az utazás napján már főleg csak beszélgettünk, és sakkoztunk két ügyes gyermekkel. Egyikük tíz-, másikuk hét és fél éves, és versenyben voltak. Emellett némi sör is elfogyott. A kislány még csak négyéves, ő nem sakkozott, de egyebekben intenzív részt vállalt a családi beszélgetésből.

A beszélgetés során megállapítottuk, hogy a 8500 biblia mint ideális cél teljesen valós: körülbelül 50 000 magyar katolikus él Kárpátalján, így ez valóban családonként egy Biblia. Persze azt is el kell érni, hogy olvassák – de ez a kinti papok és hitoktatók feladata, amiben majd a bibliatársulatunk is igyekszik segíteni. Fábry Kornél esztergom-budapesti segédpüspök Biblia egy év alatt akciója is népszerű ott, láttuk is a plakátot az egyik templomon.

Másnap a karitász munkájával ismerkedtünk: körbevittük Ungváron a konyha által főzött ételeket. Mi persze Ábellel csak utasok voltuk, de a rászorulókkal mi is beszélgettünk. Ebben segített valamennyit a néhai orosz nyelvtudásunk is, mivel a kedvezményezettek nagyobb része ukrán nyelvű volt. János atya elmondta, hogy a magyar ajkú görögkatolikusok eleve körülbelül 10%-os kisebbségben vannak az ukrajnai görögkatolikusságon belül, de a karitász felekezettől és nyelvtől függetlenül szolgálja az éhezőket.

A háború nyomaival felemás módon találkoztunk. Egy demográfiai összeomlással fenyegetett országban Ungvár rohamosan épül, új városnegyedek bukkannak föl mindenfelé, mivel rengeteg belső menekült költözik ide a fenyegetettebb keleti vidékekről. Fölvásárolják a kivándorló magyarok házait is, így ez a folyamat sajnos erősödő nyelvcserét is jelent, akárcsak a délszláv háború idején a Vajdaságban.

Egy katonai őrjárattal is találkoztunk, a rettegett TCK-tól, akik elfogni és besorozni igyekeznek a bujkáló hadköteleseket. Minket végül nem igazoltattak, de csak azért, mert egy másik autóval voltak elfoglalva. A háború negyedik évére az önkéntesek már teljesen elfogytak, akit még nem sikerült besorozni, az bujkál.

Ezt érdekesnek találtam mint jelenséget, Magyarországon ugyanis sem második világháborús elbeszélésekből, sem saját békebeli katonakoromból nem tudok tömeges menekülésről a sorozás elől. Hadiszökevényekről olvasok 1944-45-ből, de azok már katonaként szöktek meg a reménytelen harcok elől. Én olyan tanácsokat kaptam, hogy megfelelő mértékű áramütéssel pár nappal a sorozás előtt szívritmuszavart lehet szimulálni. Nem próbáltam ki; de az nem is volt kérdés, hogy a bizottság előtt meg kell jelenni. Persze nagyapáinkat is és bennünket is hadbíróság fenyegetett, míg Ukrajnában csak – amúgy igen jelentős – pénzbüntetést kapnak azok, akik nem veszik át a behívót, és akik esetében beáll a kézbesítési jogvélelem. Viszont a pénzbüntetést sem lehet behajtani, ha valaki bujkál…

A háború nyoma nyilvánvalóan a hálózati áramszolgáltatás ingadozása is. Legtragikusabb nyom azonban az emlékfal volt, ahol 180 elesett katona fényképét számoltam össze az ungvári görögkatolikus székesegyház előtt. Vendéglátóink elmondták, hogy sok ilyen fal van a városban.

Személyes tapasztalatuk a májusi dróntámadás, amikor János atyáék saját szemükkel látták a támadó orosz drónt becsapódni.

A székesegyházat szépen felújították, ahol a közelmúlt rémségeire és a keresztény helytállásra emlékeztetett bennünket Boldog Romzsa Tódor püspök és Boldog Orosz Péter vértanú áldozópap mellékoltára. A görögkatolikus hitélet csak 1989-ben szabadult föl az egyházüldözés alól, van olyan élő paptestvér, aki 1986-ban illegális papi szemináriumban készült hivatására. A „szemináriumot” Ortutay Elemér egyszemélyben tartotta fönn, maga is illegálisan működő papként. Legális hitélet nem folyhatott. A korszak emléke ma is számos ortodox templom, amely egykor görögkatolikus volt.

Utunkba turistáskodásként a székesegyház és a püspöki palota fért bele, illetve a tavaly meggyalázott, azóta szépen rendbetett palágykomoróci templom, amelynek plébánosa másik görögkatolikus karitászpartnerünk, Szkoropádszki Péter, aki adventben tart majd triduumot a pestszentlőrinci főplébánián.

Péter atya a „Jó határt!” köszöntéssel búcsúztatott bennünket. Kérése meghallgatásra talált, amennyiben alig két óra várakozás után már csak egy kocsi van előttünk a magyar oldalon. Az ukrán oldal alig negyedóra volt, azóta a magyar oldal ad alkalmat ennek a beszámolónak az írására, mivel a hídon és a magyar határsorompó előtt várunk. A mi kalandjaink a végükhöz közelednek, a kivitt bibliák kalandjai most kezdődnek.

Utóirat: E sorok leírása után autónk „aknára futott”: a vámosok az aknában alulról is megvizsgálták a kiürített autót, majd miután megállapították, hogy üres, fölemelték a sorompót, és beengedtek Magyarországra, ahol rendben hazatértünk.

Fotó: Szent Panteleimon Karitász Kárpátaljai Görögkatolikus Jótékonysági Szervezet

Magyar Kurír