Csángó misét ünnepeltek Csobotfalván a csíksomlyói búcsú délutánján

Csobotfalva a csíksomlyói pünkösdi búcsú egyik fontos programjának helyszíne, a Csíksomlyóhoz tartozó településrész Szent Péter és Pál-plébániatemplomában tartják pünkösdszombat délutánján a csángó misét, valamint itt őrzik a moldvai csángó magyarok búcsús keresztjét és lobogóját is.

A moldvai csángó magyar zarándokok első útja pünkösdkor ide vezet. Megérkeznek és a templomkertben, a templomban megpihennek, magukénak érzik ezt a templomot. A Hármashalom-oltárnál bemutatott búcsúi mise után szintén ide térnek vissza, majd délután a plébániatemplom ad helyet a csángó misének.

A csobotfalvi Szent Péter és Pál-plébániatemplom helyén egykor Árpád-kori templom állt, amelyet a 15. században gótikus stílusban újjáépítettek, majd 1800 és 1817 között nyerte el mai, neobarokk alakját. A középkori templomot a torony kivételével négy hét alatt lebontották, s elkezdték a mait építeni, az új épületbe az elbontott templom kőanyagát is beépítették.

Az új templomot 1817-ben Szentháromság vasárnapján szentelte fel Rudnai Sándor erdélyi püspök. A templomot 1911-ben művészi falfestményekkel újították fel, a főoltár fölött Szent Péter apostol alakját láthatjuk, a kórus fölött a hárfázó Dávidot, és feltűnik a négy evangélista alakja is.

2002 és 2005 között a templomban több szakaszban folyt régészeti ásatás, ami a mai északi kápolnát és a hajó északnyugati felét érintette. Ekkor korábbi kőtemplom másodlagos maradványait azonosították, egy részét mind a mai napig megtekinthetik az ide betérők a Jézus kínszenvedése kápolna mellett elkerített templomrészben.

Botár István régésznek, helytörténésznek a Csíki-medence középkori településtörténetével foglalkozó, Havasok keblében rejtező szép Csík című kiadványában a csíksomlyói plébánia történetéről, az itt zajlott ásatási munkálatokról is olvashatunk.

Megtudhatjuk többek között, hogy az egykori középkori templom főoltárának egy része – mely a 16. század első negyedében keletkezett –, „a nagy táblakép és a mozgószárny később kettéfűrészelt darabja a Magyar Nemzeti Múzeumba került még 1888-ban, míg a predella (rajta II. Lajos és a székely nemzet címere), a pilaszterek és a többi kép az Erdélyi Múzeumba jutott 1911-ben. A főoltár után nem sokkal készülhetett a kisebbik Mária-oltár, amely 1911-ben szintén az Erdélyi Múzeumba került.”

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Csiby Árpád

Magyar Kurír