Cselekedj úgy, mint Isten: légy ember! – DOCAT-projektzárót tartottak Gyulafehérváron

Ferenc pápa szándékára indult a DOCAT-képzés, azt előmozdítandó, hogy az Egyház szociális tanítása életre keljen, az ember megélje kereszténységét a mindennapokban, és ne fordítson hátat, ha nehézséget, megkülönböztetést, megaláztatást tapasztal környezetében.

„Cselekedj úgy, mint Isten: légy ember!” – Franz Kamphaus nyugalmazott limburgi püspök gondolata, a képzés mottója ma már jelmondat.

A keresztény életvitel népszerűsítését vállalták fel a projektben részt vevő lelkipásztorok és világiak a gyulafehérvári főegyházmegyében is; a szemléletet mindenki a maga közösségében, az adódó lehetőségekkel kamatoztatta.

Február 21-én a gyulafehérvári érsekségen tartották a Gyulafehérvári Caritas DOCAT-képzésének projektzáróját. A projektcsapat mellett jelen volt Sajgó Balázs, a Caritas lelki igazgatója (projektmenedzser, tréner); Pápai József (műszaki koordinátor, tréner); Gál Julianna (módszertani koordinátor, tréner és szupervizor) a HR-t képviselve, valamint Balázs Katalin (PR-koordinátor) kommunikációs munkatárs.

A találkozás szentmisével kezdődött az érsekség kápolnájában, amelyet Kovács Gergely gyulafehérvári érsek mutatott be.

A délután folyamán a csapattagok külön-külön beszámoltak arról, hogy a DOCAT-tal való megismerkedés milyen új szemléletmódot hozott az életükbe, amelyből közösségük is gazdagodott. E szemlélet mentén indult önkéntességi program egy csíki településen; édesanya nélkül maradt fiatalok lányok támogatását tervezik egy gyergyói községben, és van plébánia, melynek kapuján belépve a „Cselekedj úgy, mint Isten: légy ember!” felirat lesz hamarosan olvasható, hogy aki meglátja, életre válthassa azt.

Tematikus csoportokban ismerkedhettek az Egyház szociális tanításával; voltak filmvetítések, és készült éves naptár a DOCAT-idézetekből.

Lenni és tenni – erre sarkallta a résztvevőket a képzéssorozat, melynek hozadékáról az est folyamán Kovács Gergely érsek jelenlétében is beszámoltak. Elhangzott többek között: „Miként gazdagodott az életem a DOCAT által? Naponta eszembe jut, hogy cselekedj úgy, mint Isten…” „...megerősített a képzés, hogy valamit jól csinálok, számos ötletet kaptam ehhez, tetszett a szakszerűség, hogy a találkozókon önmagam lehettem, és kamatoztathatom adottságaimat.” „Megnőtt bennem a felelősségérzet a fiatalság iránt, és a segítők segítésében.” „A kamaszoknak tartott csoportfoglalkozások hozadéka máris megmutatkozott. Míg a korábbi években tízen segítettek, idén karácsonykor harmincan jelentkeztek a kalácskihordásra.” „Mindig gyakorlatias voltam, most is a mit kell tennünk kérdése foglalkoztat, és erre biztatom a híveket: keressék a sajátos helyzetekben a saját válaszukat.” „Az én feladatom: emberebb embernek lenni, és ebben, mindenkinek a maga szintjén, segíteni.”

A képzések közösségformáló erejéről is többen beszámoltak. Mint említették, már a személyes meghívás, a megszólítás is sokat jelentett számukra. „Az volt a vágyam, hogy érezzem a papi közösséget, és ez a találkozók során megvalósult.” „Közösség, gyakorlatiasság, együttgondolkodás – ebben volt részem, és szabadon voltam benne.” „Jó volt érzékelni: itt mindannyian egy célért vagyunk.” „...mindenki meghallgatta a másikat, visszajeleztünk egymásnak, mertünk szembenézni, együtt gondolkodni, nem voltunk közömbösek egymás iránt – én ezt adom át a papnövendékeknek tanárukként. És örvendek: milyen jó, hogy tud nekünk fájni a közömbösség!”

A beszámolókat hallgatva a főpásztor is megosztotta gondolatait: „Öröm számomra, hogy a Caritas az a szervezet, amelyik mindig úgy tervezi az évét, hogy Márton András igazgató és Sajgó Balázs lelki igazgató eljön hozzám, hozzák a paksamétát, beszámolnak az eltelt évről, elmondják a terveiket, és megkérdezik, melyek az érsekség tervei. Ezek mindig igazi jó beszélgetések, melyekből azt érzem, hogy együtt próbálunk gondolkodni, tenni.

Megtapasztaltam azt is, amikor egy projektre azt mondtam, ezt inkább ne, akkor nem a sértődés volt rá a válasz, hanem újraterveztük annak érdekében, hogy együtt menjünk előre. Azért mondom ezt el, mert hasonlóan volt a DOCAT-tal is. Balázs atya kezdeményezése egybecseng a főegyházmegye akaratával – emelte ki a gyulafehérvári érsek. – Örömmel tölt el, hogy az Egyház szociális tanítása kapcsán nem csak társadalmi érzékenyítést terveztek, nem csak azt akarták hirdetni, megmutatni, hogy a Caritas jelen van szociális érzékenységével az emberek mindennapjaiban, hanem a »Mit kell tennünk?« kérdésre keresve a választ megváltoztatjuk előbb önmagunkat, majd környezetünket és másokat. Ahogy Ferenc pápa mondja:

a világ nem fog másképpen megváltozni, csak ha vannak emberek, akik Jézussal együtt odaadják magukat a világnak.

Tehát nem pusztán az Egyház szociális tanításának megismertetéséről van szó, mert a DOCAT átöleli az Egyháznak a személyre, a családra, a munkára, a közösségi életre, a természetvédelemre vonatkozó tanítását is. Olyan stílus, szakmaiság, hálózat, közös cselekvés létrejöttét segíti elő, amelynek a papi továbbképző programjában is helye van.

Jó hallani, hogy a DOCAT-képzések egyik hozadéka a paptestvérek számára a találkozás, az együttlét. Nem árulok el titkot azzal, hogy majd minden papi továbbképzést is pontosan azért szervezünk ebédtől ebédig, hogy esténként legyen lehetőség testvérileg együtt lenni, egy pohár bor mellett beszélgetni. Egyszerűen találkozni” – fogalmazott Kovács Gergely érsek.

A projektzárón az ünneplésre eggyel több okot adott, hogy Kovács Gergely érsek püspökké szentelésének negyedik évfordulójának előestéjén tartották a találkozót.

A főpásztor felidézte: „Papszentelésem előtti estén bár az nyugtatott, hogy hat éven keresztül készültem rá, püspökségre viszont nem készültem, a kinevezésem és szentelésem közti szűk két hónap a felocsúdásra sem volt elég. Még mindig igyekszem elsajátítani, hogyan kell jó püspöknek lenni.

Korábban soha nem tapasztaltam meg ennyire erősen, hogy minden kegyelem.

(...) igyekszem, törekszem, tanulgatom, próbálom a legjobbat tenni, de ha valami jól sikerül, az az Úr kegyelme, nem az én emberi érdemem. Vagy olyan szentírási szakaszok kaptak egészen új, mély értelmet, mint szenvedésből engedelmességet tanulni, vagy hogy a vállunkra vett/tett keresztet nem lehet letenni, hanem a Golgotáig fel kell vinni.”

A Gyulafehérvári Caritas DOCAT-projektje márciusban zárul. A közösség azonban megmarad.

„Ha azt mondom, DOCAT, arcok jelennek meg előttem. Bár a projekt lezárult, mi továbbra is tudunk, fogunk találkozni. Az elméletből így lett élet” – hangsúlyozta a találkozó végén Sajgó Balázs.

Szöveg: Balázs Katalin

Forrás és fotó: Gyulafehérvári Caritas; Romkat.ro

Magyar Kurír