Csépes János kárpátaljai görögkatolikus mártír pap életéről szóló könyvet mutattak be Miskolcon

Az eseményen Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök is részt vett. A vértanúk áldozata magvetés, mert a hitükért áldozatot hozók tiszteletet ébresztenek és hozzájárulnak mások hitbéli megerősítéséhez – mondta a könyvbemutatón a főpásztor.

A hallgatóság soraiban a családtagok és leszármazottak mellett olyanok is jelen voltak, akik családi hagyománya szintén őriz olyan emlékeket távoli felmenőkről, akik raboskodtak szibériai lágerekben.

A Csépes János görögkatolikus vértanú pap című könyv kilenc fejezeten keresztül tárja fel Csépes János életét: 1918. október 5-én született Királyházán, hívő családban. Feljegyezték róla, hogy már gyermekként nagyon vallásos volt. A gimnáziumi tanulmányok után az ungvári szemináriumba került, ahol papi hivatására készült. Tanárai között volt a későbbi vértanú püspök, Romzsa Tódor is.

1943-ban szentelték diakónussá és pappá. Szolgálatának egészét Krisztusnak szentelte, és hamar megmutatkozott benne a későbbi vértanúi lelkület. A hívek emlékezete alapján különösen a hitoktatás és az igehirdetés területén jeleskedett. Lánya szerint gyakran mondta: „A legjobban szeretek prédikálni, és legszívesebben reggeltől estig le nem jönnék a szószékről.”

A szovjet rendszer célul tűzte ki a görögkatolikus egyház felszámolását. A papokat arra kényszerítették, hogy csatlakozzanak az ortodox egyházhoz. Csépes János ezt következetesen megtagadta. A KGB több mint ötvenszer idézte be kihallgatásra; folyamatosan érték fenyegetések, de hitéhez és a katolikus egyházhoz hű maradt.

1950. augusztus 14-én letartóztatták, majd 25 év kényszermunkára ítélték, teljes vagyonelkobzással és öt évig tartó polgári jogfosztással. Mielőtt elhurcolták volna Szibériába, családjával együtt elimádkozta a rózsafüzért, majd megáldotta feleségét és négy gyermekét.

A táborban sem hagyott fel papi szolgálatával. Titokban végzett liturgiát, ehhez az itthoniaktól bobájkát és mazsolát kért. Gyóntatott, lelki vigaszt nyújtott rabtársainak, és folyamatosan imádkozott a családjáért. Leveleiben rendszeresen írta: „Imádságaim nem hagynak el benneteket.”

1953-ban, Sztálin halála után a rabok szabadulásban reménykedtek. A szibériai táborban sztrájk és tiltakozás bontakozott ki, amelyet a hatóságok fegyveres erővel vertek le. 1953. augusztus 1-jén sortűz dördült a fegyvertelen foglyokra. Csépes Jánost hét géppuskalövedék találta el. Halála előtt paptestvérének, Miskolci Tivadar atyának ezeket a szavakat mondta: „A feleségemet, Micikét és a gyermekeket végtelenül szeretem, de mindennél jobban szeretem Krisztust.” Ivancsó István atya meggyőződése szerint ez a mondat önmagában is bizonyítja vértanúságát és szentségét.

Csépes Jánost 1992-ben rehabilitálták, és szülőfalujában, Királyházán emléktáblát állítottak a tiszteletére. 2006-ban a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye kezdeményezésére indult el a boldoggáavatási eljárás.

A könyvbemutatót követően Dudás-Feczák Donáta, Csépes János dédunokája tanúságtételében még több, a családi legendáriumban őrzött személyes mozzanatokat is felelevenített. Arról is szólt, hogy Csépes János elhurcolásával feleségére is nagyon sok megpróbáltatás várt. Mérhetetlen szegénységben kellett négy gyermekét egyedül felnevelnie; az őt segítők is félelemben éltek.

Dudás-Feczák Donáta elmondása szerint dédnagyapja leveleiben többször kért bocsánatot fiatal feleségétől, hogy rövid közös életük alatt nem tudott kellőképpen gondoskodni róla és gyermekeikről. A családja nélkülözése és gyermekei betegsége nagy lelki megpróbáltatást jelentettek számára, hiszen csak lélekben tudta őket bátorítani és imáiban hordozni. Különösen szomorú az a tény is, hogy az elhunyttól nem tudtak méltóképpen elköszönni, őt eltemetni.

Dudás-Feczák Donáta családi örökségként fogalmazta meg, hogy a hitre hatalmas értékként és kegyelemként tekint. „Azt elvenni tőlünk semmi sem tudja, hacsak magunktól oda nem adjuk” – emlékeztetett. Végül a királyhágói szerzetesek által megfogalmazott közbenjáró imádság elmondására kérte a jelenlévőket.

A rendezvényt moderátorként is összefogó Kiss-Kökényessy Zsófia a család nevében szintén imádságra buzdította a jelenlévőket, és azt kérte, hogy az imameghallgatás kegyelmét a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye (88018 Ungvár, Zakarpatszka utca 18.) felé jelezzék.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír