Cserháti Ferenc püspök szülőfalujában, Túrterebesen adott hálát ötvenéves papi szolgálatáért

„Nagy a hatalma annak a hadseregnek, aki a kard helyett a rózsafüzért tartja a kezében” – idézte XII. Piuszt a túrterebesi Nagyboldogasszony-búcsú idei szónoka, Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök, akit 1971. április 18-án szentelt pappá Isten szolgája Márton Áron püspök. Cserháti Ferenc idén már részt vett az egyházmegyei Jézus Szíve-búcsún Szatmárnémetiben, most pedig szülőfalujában mutatta be a legszentebb áldozatot. A jubiláló püspök a szentmise végén aranymisés áldásban részesítette a jelenlevőket.

Ötven évvel ezelőtt a Túrterebes központjában lévő kis bolt melletti családi házból indult a Nagyboldogasszony-plébániára, hogy primíciás szentmiséjével megkezdje papi szolgálatát

– elevenítette fel köszöntőjében Schönberger Jenő a jubiláló püspökről.

Az ünnepi szentmise evangéliuma a Boldogságos Szűz Mária és Szent Erzsébet találkozásáról tudósít, ám itt nem egy egyszerű rokoni találkozásról van szó, hanem két olyan várandós asszony találkozásáról, akik Isten különös kegyelme révén világhírnévre tettek szert, mert hittek annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott nekik, és készségesen együttműködtek Isten akaratával itt a földön, és mindketten az Isteni Lélek hordozói lettek – mondta homíliájában Cserháti Ferenc püspök.

Szűz Mária töretlen hittel várta Isten igéjének beteljesedését. Ezért Isten felmagasztalta: felvitte a mennybe. Valóra vált rokona, Erzsébet prófétai kijelentése: Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki.

A Szent Szűz igazi nagyasszony lett; a mi Nagyasszonyunk és szószólónk a mennyben.

A köszöntésre a Boldogságos Szűz Mária a Magnificattal felel, amely örök időkre a hívő ember Isten előtti helyes magatartását hirdeti, amikor kifejezi a Teremtő elsőbbségét és a gondviselő Isten jóságát.

Napjainkban különösen nagy szükség van hívő és imádkozó emberekre, akik a Boldogságos Szűz Máriához hasonlóan Istentől várják az üdvösséget.

Legyünk most az imádság nemzete. Ha újból megtanulunk imádkozni, lesz honnét erőt és bizalmat meríteni”

– buzdított egykor Isten tiszteletreméltó szolgája, Mindszenty bíboros esztergomi székfoglaló beszédében.

A mennybe felvett és megdicsőített Nagyboldogasszony napjainkban is azt kéri tőlünk, amit egykor Kánában a szolgáktól: Tegyétek meg mindazt, amit csak mond az Úr.

A szentmise végén Cserháti Ferenc püspök elmondta, egész élete során érezhette, hogy nem járja egyedül a világot. A kis Túr partjáról a világ valamennyi tájára eljutott, és az isteni megbízatást teljesítve hirdette az Ő Igéjét, de bárhová is ment, mindig abból a hitből, reményből és szeretetből táplálkozott, amit a terebesi közösségben megtapasztalt, és ami a mai napig erőt ad neki útjai során.

Az ünneplést követően Schönberger Jenő püspök nem mindennapi ajándékot adott az aranymisés szónoknak:

a főpásztor édesanyja imakönyvében őrizte meg Cserháti Ferenc egykori újmisés szentképét.

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír