Csicsó János angliai magyar főlelkész a londoni egyházi méltóságok hazánkban tett látogatásáról

A 21. század embere már el sem tudja képzelni a hétköznapi életét online hírek nélkül; a televízió, az internet olyan eszközök, amelyek által jót és rosszat egyaránt közvetíthetünk, annak függvényében, éppen „melyik tűnik célszerűnek”. A magam részéről – ha van rá lehetőség – a legjobban személyesen szeretek tájékozódni, illetve magam is benne lenni az eseményekben, mint hogy kívülállóként szemléljem azokat, közvetett és esetleg torzult, torzított híradások révén. Ezen felbuzdulva szerveztem Magyarországra február 13. és 17. között lelkipásztori látogatást londoni kollégáimat is bevonva, hogy ne csupán a BBC híradásaiból kapjanak tájékoztatást az orosz–ukrán háború borzalmairól és az európai migránskérdésről, amelyről itt, Angliában talán nem pontos képet látunk.

Paul McAleenan, a westminsteri érsekség segédpüspöke, az egyházmegyei karitász felelőse és az etnikai lelkészségek koordinátora; Michael Dunne, a westminsteri érsekség kanonoka, az oktatási bizottság elnöke; gróf Hadik András ügyvéd, a brit Máltai Lovagrend tagja örömmel csatlakozott, hogy közvetlen közelről tapasztalják meg, hogyan is zajlik az orosz–ukrán háború elől menekülő emberek megsegítése az Ukrajnával szomszédos Magyarországon; az ország védelme a szerb–magyar határnál, hogy betekintést nyerjenek a Magyar Katolikus Egyház karitatív tevékenységébe, sőt Soltész Miklós államtitkár tájékoztatása révén a magyar kormány munkájába is.

Február 13-án szálltunk fel a london-heathrow-i repülőtéren, két és fél órás repülőút után pedig már landoltunk is Ferihegyen. Az első két éjszakát a budapesti Központi Szemináriumban töltöttük.

Első utunk a Fiumei úti sírkertbe vezetett, ahol báró Gelsey Vilmos sírjánál tettük tiszteletünket. Régi jó barátunk volt, aki éveken keresztül anyagilag is támogatta az Angliai Magyar Főlelkészség munkáját (2 évvel ezelőtt, 99 éves korában hunyt el).

A Gelsey-kápolna a Fiumei úti sírkertben.
Ave Domine – olvasható a családi sírkövön
(A fotón Poremba Andrea, a gróf volt titkárnője, aki a haláláig mellette volt Londonban)

Budapesti tartózkodásunk második állomásaként Cserháti Ferenc segédpüspököt látogattuk meg, aki a diaszpórában élő magyar katolikusság leköszönt főpásztora. A beszélgetéshez csatlakozott Szabadhegÿ Péter volt londoni magyar nagykövet is, aki a Magyar Máltai Lovagrend tagja.

Záró programként pedig útitársunk, gróf Hadik András tartott számunkra rövid előadást a budai Várban azonos nevű egyenesági ősének lovas szobra előtt (ifj. Vastagh György szobrászművész alkotása, 1937-ben leplezték le az Úri utca és a Szentháromság utca találkozásánál lévő téren – a szerk.).

A második napon az Országházban tettünk hivatalos látogatást. Itt Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára fogadott bennünket.

Soltész Miklós államtitkárral a Parlamentben

A Parlamentben a Szent Korona előtt közösen imádkoztunk a békéért, kérve Szent István királyunk közbenjárását, majd az államtitkár az állam és egyházak együttműködéséről szólt, mely különösen szociális téren fontos jelenleg a szomszédban zajló háború borzalmai miatt.

A nap második felében Nyíregyházán látott bennünket vendégül Szocska Ábel görögkatolikus főpásztor. Az egyházmegye vezetői első kézből tájékoztattak bennünket a menekültek helyzetéről, majd együtt indultunk el a beregsurányi fogadóközpontba, hogy személyesen tapasztalhassuk meg, milyen munka is zajlik ott napról napra az állami és egyházi segélyszervezetek – Katolikus Karitász, Magyar Máltai Szeretetszolgálat  – összehangolt tevékenységének köszönhetően.

A beregsurányi fogadóközpontnál

Útitársaim itt egészen közelről pillanthattak bele, mi történik már pár kilométerrel is arrébb. Személyesen látni és hallani a háború elől menekülők beszámolóit a borzalmakról; kisgyermekes családokkal találkozni, akik átmenetileg az állomáson várakoznak egy jobb élet reményében; nőkkel, akiknek a férjük a fronton harcolnak, egészen más, mint a hírekben olvasni róla. Valóban megrendítő. Akikkel itt találkoztunk, könnyek közepette imádkoznak minden pillanatban, hogy legyen vége az öldöklésnek, hogy vissza tudjanak térni a hazájukba, otthonaikba – ha még ugyan megvannak. A határátkelőről egyenesen a beregsurányi katolikus templomba vezetett az utunk, ahol szintén közösen imádkoztunk a békéért.

A harmadik napon, ismét Budapesten, a reggeli szentmise után a Szent István-bazilikában őrzött Szent Jobb előtt róttuk le tiszteletünket, majd a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia székházába látogattunk el, ahol találkoztunk többek között a Külföldi Magyar Lelkipásztori Szolgálat Irodája vezetőivel is.

Az MKPK székházának kápolnájában, Budapesten

Délután Szegedre vezetett utunk, ahol Kiss-Rigó László megyéspüspök várt bennünket ebédre, hogy aztán a déli határnál, Röszkén a határátkelőnél szolgálókkal találkozzunk. Itt a Csongrád-Csanád megyei rendőrkapitányság vezetője tartott tájékoztatót a határrendészet aktuális feladatairól.

A brit küldöttség tagjai az ideiglenes biztonsági határzár (drótkerítés) mellett a saját szemükkel láthatták, mit jelent és miért annyira fontos ennek a határszakasznak a védelme. Erről az angliai hírekből ritkán vagy egyáltalán nem lehet tájékozódni. Útitársaim is megrökönyödve tapasztalták, ahogyan 20-30 éves emberek csoportjai – akár egy hadseregben – nemcsak kövekkel, botokkal felszerelkezve, hanem akár kézi fegyverekkel támadják Magyarország déli határát, ami az Európai Unió határa is. Ezután Mórahalomra mentünk, ahol lehetőségük volt megtekinteni a Távfelügyeleti Központot és működését.

Szegeden Kiss-Rigó Lászlóval a Szent Gellért Fórum központjában,
a Szeged-Csanád Grosics Akadémián

Miután visszatértünk Szegedre, Kiss-Rigó László bemutatta a Szent Gellért Fórumot, és szólt arról is, hogy a sport által is lehet hirdetni az örömhírt: sok fiatal, akit egyébként oly nehezen lehet kimozdítani a számítógép képernyője elől és az Egyház iránti érdeklődése sem elsöprő, itt valami különleges erő működése révén mégis jelen van, megnyílik. A futball, a sport szeretete ugyanis hatással van rájuk, és a fizikai mozgás a test mellett a lelket is lendületbe hozza.

Természetesen megtekintettük a dómot, illetve beköszöntünk a Szent Gellért Szemináriumba is.

Pécs, Széchenyi tér

Magyarországi zarándoklatunk negyedik napján a reggeli szentmise után elköszöntünk Szeged városától, és Pécs felé vettük az irányt. Dél körül érkeztünk meg. Felföldi László pécsi püspök és munkatársai üdvözöltek minket, majd a Pécsi TV stábja készített riportot a brit delegáció tagjaival.

Délután nagy élmény volt a Néri Szent Fülöpről és Szent Mórról elnevezett iskolák meglátogatása. Az első iskola elsődleges feladata a roma gyerekek integrációja, míg a másik egy elit iskola. Érdekes volt a kettő működését összevetni. Mindezt turisztikai program követte: a belvárosi Gyertyaszentelő Boldogasszony-templom, a Szent Péter és Pál-székesegyház, a püspöki palota, a Magtár Látogatóközpont felkeresése.

Végül pénteken élményekkel és tapasztalatokkal telve, a hajnali szentmisét követően indultunk vissza Budapestre, a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre, ahonnan a déli órákban emelkedett a magasba a British Airways gépe Anglia irányába.

Testben fáradtan, de lélekben feltöltekezve érkeztünk meg Londonba, hogy még tisztább lélekkel léphessünk be idén a böjti időbe és készülhessünk fel húsvét ünnepére.

Szöveg és fotó: Csicsó János angliai magyar főlelkész

Magyar Kurír