Csíkszeredában tartották az Élet a Lélekben plébániai imacsoportok 24. nagytalálkozóját

A barátságos fogadtatás után kilenc órakor rózsafüzér imával kezdődött a tavaszi találkozó, amelyet a csíkszeredai csoport tagjai vezettek. Ezután Bajcsi Tibor, a Krisztus Király-plébánia gondnoka, a sepsiszentgyörgyi Élet a Lélekben imacsoport vezetője köszöntötte a jelenlevőket. A bevezetőben elmondta, hogy 152 óra időtartammal közel 850 személy imádkozott minimum egy órát, 76 pap vállalt imát, 57 pedig szentmisét ajánlott fel belföldön és külföldön.

A bevezetőben az imacsoport vezetője Teréz anyát hozta példaképnek, akivel személyesen is találkozott, tőle látta, mennyire fontos az alázatosság a keresztény életben, hogy Isten kegyelmét tudjuk hordozni. 

A tanúságtételek a találkozók fontos részei. András Csíkszeredából arról számolt be, hogy akkor ismerte meg az imacsoportot, amikor minden összecsapott a feje fölött. Ám hatalmas változás állt be életében, miután elkezdett járni a találkozókra és elvégezte a szemináriumot. Egy hölgy arról tett tanúságot, hogyan sikerült megismernie önmagát és mindenkit kiosztó, mindenkinek mindent megmondó természetét megváltoztatnia az Úr segítségével, így nagy változások történtek az otthonában és munkahelyén. Egy szatmári fiatalember, aki jelenleg Londonban él, képes volt az éjszakai virrasztásra csak azért eljönni, mert meg akarta ismerni Jézust. Majd úgy végezte a kilenchetes szemináriumot Felső-Háromszéken, Szentkereszten, hogy utána rögtön visszarepült Londonba. Később egy görgényüvegcsűri háromgyermekes házaspár arról számolt be, hogy amikor a férjjel baleset történt és le kellett vágni a bal lábát, zúgolódás nélkül tudták elviselni a tragédiát.

Kora délután egy négytagú család vezette az irgalmasság rózsafüzért. Majd ezután az anyuka, aki depresszióban szenvedett, elmesélte, hogy miután elkezdett járni az imacsoportba, Jézus átformálta, meggyógyította. Ez a boldogság kisugárzott a férjére és a két kamasz gyermekére is, most már boldog családként élnek.

Csiszér Imre Erzsébetbányán szolgáló plébános tartotta az első elmélkedést „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket” (Jn 20,21) mottóval. „Nem könnyű az igehirdetés. De nem szabad hallgatnunk. Nekünk nem halott, hanem élő Jézusunk van. Ahogyan Szent II. János Pál pápa mondta: »Ne féljetek! Nem kell félnünk Krisztust hirdetni«” – buzdította a jelenlévőket.

A második elmélkedésben az időről, a hitről és az imádságról beszélt délután a csíkszeredai születésű Darvas Emil Kadicsfalván szolgáló plébános „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20) mottóval.

A hálaadó szentmisét Tamás József nyugalmazott segédpüspök mutatta be. „A záró szentmisében kérjük, amit az emmauszi tanítványok is kértek: Maradj velünk, Urunk! Kérjük, hogy maradjon velünk, segítsen életünk további megpróbáltatásaiban, küzdelmeiben. Háború dúl a szomszédunkban, egyre jobban elmérgesedik a helyzet, Isten őrizzen meg és óvjon meg bennünket a háborúnak minden ártalmaitól és káros hatásaitól. És adja meg a békét. Az Úr Jézus föltámadása után akárhányszor megjelent apostolainak, békét kívánt. Adja meg nekünk, hogy önmagunkkal, a jó Istennel és embertestvéreinkkel szemben is békében tudjunk lenni” – mondta.

„A remény olyan, mint a levegő, a mindennapi betévő falat kenyér, olyan, mint a felüdítő víz. Aki Istenbe veti reményét, aki hozzá folyamodik, aki Istenbe kapaszkodik, az mindig megéli, hogy a nehéz helyzetekből megszabadul. (…) Legyünk mélyen hívő emberek, hogy erős legyen a hitünk, s az erős hitünk igen erős reményt adjon a mi számunkra…” – ezekkel a biztató mondatokkal zárta prédikációját a püspök.

A 24. nagytalálkozó ünnepségén sorban álltak a gyóntatószékek előtt az emberek, olyan pap is volt, aki kilenc órán keresztül gyóntatott. Az egyórás szentségimádás alatt sokan adtak hálát az Oltáriszentségben jelen levő Jézusnak. Többen gyógyultak meg különböző betegségekből. Felemelő volt látni, hogy élő Egyházunk van, hiszen minden generációból voltak résztvevők. Nagyon sok kisgyermekes család babakocsikkal és karonülőkkel is jelen volt, mert részesedni akartak a találkozóból.

Forrás: Romkat.ro

Szöveg: Józsa Zsuzsanna

Fotó: Palkó-Gyöngyösi Tibor

Magyar Kurír