Köszönöm, hogy osztozhatok azoknak a fájdalmában, akik elveszítették szerettüket. Köszönöm, hogy megoszthatom veletek a reményemet, amely mindannyiunk közös reménye – fogalmazott beszédében Varga László.
Amikor elveszítünk valakit, akit szeretünk, akkor megsértődünk és neheztelünk. Ki a sorsra, ki az Istenre. Nagyon nehéz elfogadni a tényt, megsebződünk, de a szeretet sebei csak akkor gyógyulnak, hogyha készek vagyunk megbocsátani a sorsnak, az Istennek, másoknak és önmagunknak. A múlttal nem lehet mást kezdeni, mint megbocsátani és elfogadni. Ekkor kezdünk élni, tovább növekedni a szeretetben – hangsúlyozta a főpásztor. – A reményem, hogy Isten irgalma mindent felülmúl. A reményem, hogy igen, van ott fenn egy ország, a mennyország, amelynek a kapuja nyitva áll. Hiszem, hogy akik elmentek, bárhogyan, bármi miatt, azok hazaértek egy olyan szeretetbe, amely minden elképzelésünket felülmúlja. Hálát adok Istennek azokért, akikre ma emlékezünk, és veletek együtt átadom őket ebbe a végtelen szeretetbe.
A megyéspüspök szavai után elhelyezték az emlékezés mécseseit, majd Pongráczné Győri Boglárka evangélikus lelkész áldását követően fehér léggömbök emelkedtek a magasba.
Forrás és fotó: Kaposvári Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria