CT-vizsgálat is segítette az esztergomi bazilika keresztjében 176 évig őrzött időkapszula feltárását

Az esztergomi bazilika kupolájának keresztjében, száz méter magasan elrejtett időkapszuláról mindig is tudni lehetett a prímási levéltárban őrzött dokumentumokból. A bazilika építéstörténetéhez kapcsolódó szövegek említést tesznek a rézhengerről, ez alól csak a második világháborúban elszenvedett sérülésekről és az ezt követő felújításról szóló dokumentumok képeznek kivételt.

A bazilika felszentelése idején, 1856. augusztus 31. környékén az akkori sajtó is megemlékezik nemcsak a henger tizenegy évvel azelőtti elhelyezésről, hanem arról is, hogy mi található benne.

Amikor hosszú előkészítés után 2020-ban megkezdődött a kupola felújítása, szabad szemmel is meg lehetett győződni a 175 évvel korábban elhelyezett rézhenger létezéséről. Hogy az annak idején újszerű megoldásnak számító vas vázszerkezetet és a vörösréz külső burkolatot szakszerűen újítsák fel, előzetes vizsgálatokat kellett végezni. A kettős héjú kupolának sajátos a felépítése: a bordázatot felül egy párta fogja össze, amin egy gömb ül. Innen indul felfelé a kereszt szára. Ez a gömb belülről elég tágas, egy ember bele tud mászni, és ha feltekint, a kereszt belső felülete – irányított fény segítségével – átlátható. Az időkapszula szabad szemmel beazonosítható volt a vizsgálat során. 

2021. január 29-én már kész volt a kereszt körüli állványzat. A szakemberek ekkor leemelték az aranyozott rézlemezt a kereszt száráról, majd a pántokat eltávolítva kiemelték magát a rézhengert. Ezen az alkalmon jelen voltak a bazilika képviselői, a felújítást végző cég szakemberei, a felújításért felelős mérnökök, a közélet több képviselője és természetesen a nélkülözhetetlen fémrestaurátor. 

A kapszulát már ekkor megpróbálták kinyitni, de a tárgy nem adta könnyen magát. A rézhengeren ugyanis van egy II. világháborús repeszsérülés, egy horpadást okozó nyílás, melynek széle befelé hajlott, így erősen fogta a kapszula tartalmát.

A roncsolt rézlemezeket óvatosan ki kellett hajlítgatni ahhoz, hogy hozzáférjenek a dokumentumokhoz.

Mielőtt a komolyabb munkálatok megkezdődtek volna, az esztergomi Vaszary Kolos Kórház jóvoltából végzett CT-vizsgálat pontos képet adott a kapszula beltartalmáról. A hengerből kiemelt tárgyakat átmenetileg a Keresztény Múzeum restaurátor-műhelyében helyezték el, a kapszula és teljes tartalma pedig a Főszékesegyházi Kincstár állományába került. A kincstár ezután felkért egy ötvös-, valamint egy papír- és textilrestaurátort, akik tervezetet készítettek az időkapszula kinyitásáról. Ennek elfogadása után a művelet időpontját március 31-ére, nagyszerdára tették. 

Az időkapszula kinyitása, amit folyamatosan dokumentáltak, többórás folyamat volt. Egy fatartóra helyezték a hengert. Az elvégzett CT-vizsgálat alapján tudni lehetett, milyen típusú anyagok vannak benne. Ezek kibontását előkészítették, de a sérülések mértékét nem ismerték pontosan. Volt, aki azt remélte, hogy az iratokon kívül fémpénzt is elhelyeztek a kapszulában, hiszen ez szokás volt akkoriban, és egyes források tettek erre utalást.

A CT-felvétel mutatott egy fémtömörülést, amelyet nem tudtak beazonosítani százszázalékos biztonsággal, bár sejteni lehetett, hogy a sérülést okozó második világháborús repesz lesz az.

A kapszula kinyitása során kiderült, hogy valóban az, és nem pénzérme. A rézhenger teteje pecséttel volt lezárva, amelyet óvatosan leválasztottak. Ezután a fémrestaurátor kézi erővel lefűrészelte a kapszula visszahajtott felső peremét, mivel az alsót nem lehetett levágni. Ekkor már látszott, hogy a kettős rézhenger belülről papírral van kibélelve. Egy üvegtartály volt benne, amely összetört a repesz becsapódásakor. A szakemberek nagyon óvatosan emelték ki a henger tartalmát, hiszen a papír szétszáradhat, és nem akarták, hogy véletlenül kárt okozzanak az értékes dokumentumokban.   

A II. világháborús repeszsérülés

Az időkapszulában elhelyezett, összegöngyölített pergamenre írt okirat a bazilika építéstörténetét és a kereszt felhelyezését dokumentálja. Az 1821-es évet jelöli meg az építkezés kezdeteként. Megemlíti 1831. szeptember 14-ét is, azt a napot, amikor meghalt Rudnay Sándor prímás, esztergomi érsek. 1839-ben Kopácsy József prímás alatt indult újra az építkezés, 1845. augusztus 19-én az ő javaslatára helyezték el a keresztben a kapszulát. A pergamen össze volt tekerve, ennek belsejében, egy másik csomagban az Esztergomi Főegyházmegye 1845-ös névtárát találták meg aranyozott szélű lapokon, díszes kivitelben, selyemborítóval ellátva. A külső pergamenen három sérülés található, melyek az összetekert okiraton áthaladó repesz nyomát jelzik. Szerencsére a pergamen alapvetően jó állapotban maradt fenn. Sokkal jobban is károsodhatott volna a kapszula tartalma, hiszen a találat miatt a rézhenger 75 éven keresztül nyitva volt, így a hőhatás, a nedvesség, de akár rovarok, gombafertőzés is kárt tehettek volna az okiratokban.

A kapszula azonban annyira ki volt bélelve, és olyan jó klimatikus viszonyokat biztosított a sokszori szoros áttekerés, hogy az akkori szakembereknek a XIX. századi eszközökkel szinte egy modern klímaládát sikerült elkészíteniük, amely még egy háborús sérülést is kibírt.  

A levéltárban őrizték a pergamenre írt szöveg másolatát, így az ismert volt. A két dokumentum összevetésekor viszont meglepetést okozott, hogy a levéltári szövegmásolat és az időkapszulában elhelyezett szövegpéldány szinte teljesen azonos. Amikor az időkapszulát kinyitották, a csomagolóanyagok azt igazolták, hogy egy irattári íróasztalon készíthették össze az iratokat, mivel azok kipárnázásához, rögzítéséhez még egy iktatókönyvi ívet is felhasználtak.

A levéltárban vagy a kancellárián készíthették el magát az okiratot is, melyet 1845. augusztus 19-ére kelteztek – aznap helyezték be az időkapszulát a bazilika kupoláján lévő keresztbe.

A rézhenger a második világháborúban, 1944–1945 fordulóján sérülhetett meg. Hogy pontosan mikor, azt még további kutatásoknak kell kideríteniük. A talált repeszről egyelőre azt sem tudni, hogy nyugati repülőből ledobott bombából szakadt ki, vagy szovjet fegyverből származik. Ezért egy tűzszerészszakértő ezredes éppen mostanában megtekinti a kis méretű, de elég nagy súlyú repeszt, amely láthatóan nem rézből, hanem sajátos kompozit anyagból készült. A kupolát, amely száznál is több belövést kapott, már a világháború véget érte után, 1945 júliusában helyreállították, ugyanis fennállt a főszékesegyház beázásának veszélye.

A bazilika panorámatermében készül egy kiállítás a jelenlegi felújításról, itt egy vitrinben látható lesz az időkapszula is a benne elhelyezett tárgyakkal. Amint a járványügyi korlátozások lehetővé teszik, megnyílhat a tárlat. 

Az esztergomi bazilikában, amely az alapkőletételtől számítva jövőre lesz kétszáz éves, nem ez az egyetlen időkapszula. Sok helyen rejtettek még el továbbiakat is a folyamatos átépítések, karbantartások során. Az öntudatosabb építők és építtetők hátrahagyták lenyomatukat az utókornak, dokumentumokat helyeztek el az alapban, a falakban vagy egyes berendezési tárgyak mögé rejtve. Tudni lehet, hogy van egy minikapszula az egyik felszentelési keresztben is, a falban. Vélelmezhető, hogy egy másikat elhelyeztek az altemplomban az alapkőletétel során, melyre 1822. április 23-án, Szent Adalbert ünnepén került sor. 1869-ben, jóval a felszentelés után alapozták a később épített portikuszt. Adatok szólnak arról, hogy oda is került egy időkapszula. A káptalani sekrestye két ablaktáblája közötti falszakasz egy feliratot őriz, de a helyiségben található beépített szekrények háttámláján is található üzenet. A Bakócz-kápolna pedig rengeteg felvésést őriz az elmúlt ötszáz évből, ezek alapján nagyjából ezerhatszáz nevet azonosítottak nemrég. Úgy tűnik, Esztergomban az üzenethagyás gesztusának szinte hagyománya van. 

Erdő Péter bíboros prímás dönt majd arról, hogy az új időkapszulát miként és milyen tartalommal helyezik el a felújított keresztben.

Amennyiben sértetlen az időkapszula, általában visszahelyezik a tartalmát az eredeti helyére, és hozzátesznek valamit, ami a jelenre utal. Jelen esetben nem érdemes visszatenni a keresztbe a restaurálásra szoruló régi anyagot, legfeljebb annak fakszimile másolatát. Június 30. a határideje az új időkapszula elhelyezésének, akkor ugyanis le kell zárni a kereszt oldalait, hogy további munkafázisokkal folytatódhasson a felújítás, és lecserélhessék a kupola külső rézlemezeit.

A bíboros nagypénteken délelőtt elsőként látogatta meg a restaurátor-műhelyben az asztalra kitett tárgyakat, majd megtekintette a kiállításokat, valamint az eucharisztikus kongresszus monstranciáját. Április 15-én, a sajtóbemutatón részt vett Völner Pál államtitkár, a térség országgyűlési képviselője, Soltész Miklós egyházi ügyekért felelős államtitkár és Hernádi Ádám, Esztergom város polgármestere is. 

Az időkapszula elhelyezésének szokása nem modern jelenség – falakba, épületek alapjába vagy a XVIII. századtól kezdve tornyokba elődeink is szívesen helyeztek el dokumentumokat. Ma azonban, úgy tűnik, reneszánszát éli ez a szokás, amely valószínűleg az angolszász kultúrából kiindulva, a filmek közvetésével terjed el újra. Ezekben ugyanis gyakran láthatunk olyan történeteket, amelyekben elrejtenek valamit az utókor számára. Maga

az időkapszula szó is a XX. századból származik, amerikai eredetű, és az idősíkok közötti utazással kapcsolatos kifejezés. Olyan tárgyat jelent, amely valamilyen, az utókornak szánt üzenetet tartalmaz.

Az esztergomi bazilikában talált időkapszulának nem volt ilyen szerepe, nem a jövőnek üzen. A régi, akár középkori eredetű időkapszulák kordokumentumokat tartalmaznak, azt a jelent rögzítik, amelyben keletkeztek. Ezeket az iratokat alapvetően a falba helyezték, vagy az alapban ásták el. A mai esztergomi bazilika helyén állt és az idők viharában teljesen megsemmisült középkori Szent Adalbert-székesegyházzal kapcsolatban sajnos nem maradt fenn ilyen emlék.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Mudrák Attila/Keresztény Múzeum

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. május 2-i számában jelent meg