A búcsúnap előtti délutánon a magyar zarándokok még részt vettek a Fekete Madonna-kegyképénél megtartott misén, melynek főcelebránsa Tamás József püspök volt.
A szertartáson jelen volt Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára is. Az esti Apel imádságon pedig a lengyelek és a magyarok felváltva kérték a Szűzanya közbenjárását az Üdvözlégy szavaival, ki-ki a saját nyelvén.
A zarándoklat zárónapja kora reggel szentmisével kezdődött a częstochowai bazilikában. A magyar papok által vezetett szertartás keretében Michels Antal esperes-plébános mondott szentbeszédet.
Homíliájában hálát adott a lengyelországi kegyhelyeken töltött napokért és Keresztelő Szent János születésének főünnepén a prófétaságról, valamint minden keresztény ember küldetéséről beszélt.
A Keresztelő előkészítette az Úr útját: Jézusra mutatott. Ilyen iránymutató és a szenthez hasonló, tüzes lelkületű prófétákra lenne szükségünk napjainkban is, olyan küldetéses emberekre, akiknek a szavára bűnbánatot tartanak az emberek, s megtérnek – mondta a szónok.
Egyúttal felhívta a figyelmet arra, hogy minden keresztény ember küldetése Isten országának, az Úr közelségének hirdetése, s feladata, hogy az élet világosságára vezesse a tévelygőket. A Covid-járvány idején, s a világ bajait látva talán ez még fontosabb most, mint korábban volt – hangsúlyozta Michels Antal.
A próféta az Úr „szíve szerinti ember”, ahogy a Szentírásban olvassuk, ő maga pedig Isten által szíven ütött ember, aki az Úr akaratát képviseli a világban.
Tudunk-e hittel, reménnyel, szeretettel, teljes szívvel odafordulni a ránk bízott emberekhez, papként a hívekhez, házasként a házastárshoz? – tette fel a lelkiismeret-vizsgálatra ösztönző kérdést az esperes-plébános.
Michels Antal beszédében kifejezte háláját azért, hogy sok fiatal ministráns vett részt a zarándoklaton, s hogy közülük már többen is fontolóra vették, hogy elköteleződjenek a papi hivatás mellett.
A szónok a továbbiakban többek között a születés csodájáról, titkáról beszélt. Mint mondta, az élet Isten ajándéka, s ezt erősen kell hirdetnünk a napjainkban uralkodó, az Istent tagadó, az élet igazságát eltorzító világszemlélet ellenében.
Adja Isten, hogy ki-ki saját élete „evangéliumában” Jézus Krisztus által megtalálja a teljességet, ráébredve arra, hogy mire hívta meg őt az Úr – zárta homíliáját Michels Antal.
A zarándokok az ünnepi mise után lassan búcsút vettek a częstochowai kegyhelytől, a buszokkal visszaindultak Erdélybe, valamint Budapestre, majd onnan az ország különféle pontjaira, otthonaikba.
A magyarországi zarándokokra azonban még egy meglepetés várt: a szervezőknek köszönhetően hazaútjukat megszakítva láthatták a Kárpát-medence egyik kiemelkedő egyházi és kulturális kincsét, az orawkai (Kisárva) fatemplomot, s benne a magyar szentek egyedülállóan bőséges, festett képgalériáját.
*
Kisárvát (Orawka), a Magyar Királyság Árva vármegyéjének egyik községét 1585-ban alapították.
A templomot 1651-ben kezdték építeni. Kisárva a történelmi Magyarország egyik legészakibb falva volt, és különlegessége, hogy itt található a magyar szentek és boldogok legnagyobb templomi, népi festésű szentképgyűjteménye, több mint negyven magyar szent alakjával.
Miután a zarándokok megcsodálták a templomot, a Fekete Madonna-zarándoklat záróakkordjaként a több száz éves, kősúllyal működő, fújtatós orgona hangjával kísért énekükkel búcsúztak Orawkától, majd lelki és kulturális élményekkel gazdagodva tértek haza szeretteikhez.
Szerző: Körössy László
Fotó: Gieszer Richárd
Kapcsolódó fotógaléria