Dalí híres Krisztus-festménye látható egy római templomban június végéig

„Salvador Dalí Krisztusa meghódította a világot. Örömteli számunkra, hogy feltételezhetjük: számos turista és római lakos tud eljönni és szemlélni ezt a művet; a szépség lehetővé teszi, hogy jobb életet éljünk” – mondta Rino Fisichella érsek, az Evangelizációs Dikasztérium proprefektusa a Dalí Krisztusa Rómában című kiállítás megnyitóján, melyen több mint 2300-an vettek részt. A San Marcello al Corso-templomban rendezett tárlat A jubileum a kultúra (Il Giubileo è Cultura) című rendezvénysorozat része, mellyel a 2025-ös szentévre készülnek Rómában. Helyszínül azért éppen ezt a templomot választották a szervezők, mert itt látható a csodatévő feszület, amelyet 1522-ben, a pestis idején hordoztak körbe Rómában, és amely előtt Ferenc pápa a covidjárvány kezdetén imádkozott.

A spanyol festőművész különleges nézőpontú mesterművének – amelyet a glasgow-i Kelvingrove Art Gallery kölcsönzött a kiállításra – eredeti címe: Keresztes Szent János Krisztusa – először látható együtt kiállítva az ihletet és mintát adó, Keresztes Szent Jánostól származó rajzrelikviával, melyet a 16. századi spanyol szent tintával vázolt fel papírra, és amely Jesús Rico García avilai érsek jóvoltából érkezett Rómába az avilai Megtestesülés kolostorból.

Mint Rino Fisichella érsek fogalmazott: „A két művet nem csupán azért állítottuk ki tudatosan együtt, hogy különlegessé tegyük ezt az eseményt – bár valóban egyedülállóvá teszi –, hanem mindenekelőtt azért, hogy segítsünk az embereknek megérteni, hogy a szépség legmélyebb kifejezési formája az, ha Isten szemlélésére indít bennünket. Akik misztikus élményt, Istennel való különleges találkozást éltek át, azok még több szépségre éreznek indíttatást magukban. Mert ahol szépség van, ott az ember jól él, mert a lelke arra kap ihletet, hogy túllépjen a hétköznapiság határain.”

A jubileum – magyarázta az érsek – nemcsak lelki esemény, „hanem kulturális élmény is. Ezért a szentévet meghirdető Spes non confundit bulla kiadását követően szerettük volna megrendezni ezt a fontos eseményt Róma városa számára. A jubileum megélése így a »remény kapujává« válhat, és reméljük, mindazok, akik átlépik a San Marcello-templom kapuját, a kereszt szemlélése révén valóban újra megtalálják a reményt, amelyre mindannyiunknak szükségünk van – különösen napjainkban.”

Rino Fisichella érsek beszéde után Alessio Geretti atya, a kiállítás kurátora mutatta be a műveket és nyújtott támpontokat a műalkotások értelmezéséhez.

Dalí azt a bizonyosságot akarta közvetíteni számunkra, hogy bár a világ eseményei felforgathatják az életünket, de Krisztus keresztje, a mi reménységünk szilárd viszonyítási pont marad, amelyhez mindig visszatérhetünk.”

A kép alsó részén három alak látható; a harmadik, a legmulandóbb, „mindannyiunkat magában foglal, akik egy kosárral a vállunkon, a halászoktól begyűjtött halakkal megyünk haza, hogy tápláljunk valakit. Akkor is ez történik, amikor egy ilyen művet szemlélünk: átélünk valamit, amit továbbadhatunk másoknak”.

Ami azonban az ember figyelmét elsőként magára vonja, az egyértelműen a kép felső részén látható keresztre feszítés. „A tekintetünk felemelkedik, és belemerül a sűrű sötétségbe, amely egyrészt azt a sötétséget jelképezi, amelyben az Ige testté lett, majd a világ világosságává vált. Másrészt ez a teremtés első pillanatának a sötétsége is, amikor Isten lelke a vizek felett lebegett, és még nem létezett a világosság.”

A sötétségben felfüggesztett Krisztus „megzavarja tájékozódásunkat, mert a semmiben lebeg; merész és szokatlan perspektívából látjuk, amely nem hasonlítható a keresztre feszített Krisztus egyetlen más híres ábrázolásához sem”. Jézust felülről látjuk, mintha a festő egyszerre akarná megmutatni és elrejteni őt. „Még a Megváltó arcát sem pillanthatjuk meg, és azt sem tudhatjuk, él-e még, vagy már halott. Az is megdöbbentő, hogy nem látjuk rajta a fizikai fájdalom jelét, nincs töviskorona, nincsenek szögek. A feje fölé helyezett táblára sincs semmi írva, ami talán arra utal, hogy valamennyien írunk rá.”

Ha figyelmesen megnézzük a festményt, nem tudunk nem megdöbbenni a szokatlan perspektíva láttán, amely „nemcsak hogy merész, de még rossznak is gondolhatjuk”. Rossznak, „mert a festményen két olyan perspektivikus enyészpont van egymás mellett, amelyek nem lehetnének egy képen. Krisztus a függőleges, míg a táj a vízszintes nézőpontból kínál látványt. Nem Dalí volt az első, aki két látszólag összeegyeztethetetlennek tűnő perspektívát ábrázolt egy képen. Ezt már a kubizmus mesterei is megtették. Nem azért találták ki az alakoknak ezt a szögletes lebontását, hogy bonyolultabbá tegyék a képet, hanem hogy emlékeztessenek bennünket arra, a valóság sokkal összetettebb, mint első pillantásra látszik. Dalí ezt a technikát éles töredezettség nélkül alkalmazza, így a két optikailag összeegyeztethetetlen perspektíva tökéletes harmóniában áll egymással”.

„Annyira harmonikus hatást ér el – folytatta a kurátor –, hogy nem zavar minket; mintha Dalí azt mondaná nekünk: a kereszténység perspektívájában az isteni és az emberi tekintet képes a derűs találkozásra.” Valóban isteni tekintetről kell beszélnünk, mert Krisztust felülről, mintegy az Atya szemszögéből látjuk. Olyan, mintha az Atya mutatná meg nekünk Fiát, úgy, ahogyan Ő látja, amint e világ sötétségében függ, hogy megmutassa a világosságot és az üdvösséget.

Dalí ezt az ábrázolást Keresztes Szent János Krisztusának köszönheti. A spanyol művész 1948-ban látogatott el az avilai Megtestesülés kolostorba (Monasterio de la Encarnación). Ott láthatta azt a kis méretű rajzrelikviát, amelyet most itt, a San Marcellóban állítottunk ki, és amely eddig soha nem hagyta el a kolostort – mondta el Alessio Geretti. –

A két kép csak Dalí fejében volt együtt, de fizikailag soha nem voltak egy helyen – egészen mostanáig.

Az, hogy személyesen látta ezt a rajzot, annyira megérintette Dalít, hogy mesterműve megalkotására ihlette. Mintha a szentnek abban a vázlatában, amely misztikus élményéből fakadt, Dalí megérezte volna, hogy a megfeszített Krisztus reményt ad az élet és a világ legsötétebb éjszakáiban.”

Fordította: Verestói Nárcisz

Forrás: Iubilaeum2025.va; Vatican News olasz nyelvű szerkesztőség

Fotó: Vatican Media; Chiesa di San Marcello al Corso közösségi oldala

Magyar Kurír