Amit tudnunk kell a túlvilágról – Bemutatták Draskóczy Eszter Dantéról szóló könyvét

A rendezvény moderátora Ertl Péter, a kötet szerkesztője és egyik fordítója volt. Kiemelte: a kötet két nagyobb szerkezeti egységre osztható. Az első egységben a szerző elemzésében Dante ókori túlvilágjáró elődeit, mintáit mutatja be: Vergilius Aeneasát, az alvilágjáró költő Orpheust, illetve Szent Pált, aki egy apokrif szöveg szerint a teljes túlvilágot bejárta.

A második nagyobb szerkezeti egységben pedig a látomásirodalom fontos szövegeit vizsgálja: a Nagy Szent Gergely Dialógusaiban és Beda Venerabilis Az angol nép egyháztörténete című könyvében olvasható exemplumokat, valamint Wettinus, Albericus, Tundalus, Thurkillus látomásait elemzi, az Isteni színjátékra gyakorolt hatásuk szempontjából. A nyugati látomásirodalom példái mellett az elemzés kiterjed Mohamed lépcsőjére és az észak-itáliai didaktikus szerzők közül Bonvensin de la Riva pokolleírásának vizsgálatára is.

A monográfia tudományos lektora Mátyus Norbert egyetemi oktató, a Magyar Dantisztikai Társaság jelenlegi elnöke volt. Draskóczy Eszter ezért a munkájáért Bárány Róbert- és Akadémia Ifjúsági Díjban részesült.

Kelemen János – a Magyar Dantisztikai Társaság alapító elnöke, 2022 őszéig vezetője – nagyon szép és jelentős könyvnek minősítette Draskóczy Eszter monográfiáját, melyet egészen biztos, hogy a következő nemzedékek Dante-kutatói kézikönyvként fognak használni. Felvetődik a kérdés, hogy a vizionárius irodalom mennyire tekinthető Dante közvetlen, irodalmi forrásának? Erre keres választ a könyv. Ha valaminek a borzalmasságát akarjuk hangsúlyozni, hozzátesszük: „Dante fantáziájához méltó”. Ez a kötet árnyalja a képet: a középkori víziók horrorepizódjaira irányítva a figyelmet, amelyeket Dante megfoszt túlzásaitól.

A Dante-irodalom visszatérő kérdése az is, vajon menyire hitte Dante, hogy ő valóban járt a túlvilágon. Ez a kérdés egészen más hangsúllyal vetődik fel, ha a Draskóczy Eszter által feltárt irodalmat megismerjük. Kelemen professzor rámutatott a forráskutatás paradoxonjára is: Dante (és persze minden költő) minden sora mögött van legalább egy forrás, de mekkora jelentőséget kell tulajdonítani a forrásnak, és mekkorát a műnek?

Kelemen János szerint az a kérdés is felmerül: van-e a vizionárius irodalomnak saját története, vagy ez csak Dante miatt érdekes? A válasz: nyilvánvalóan van, mindenféle Dante-vonatkozás nélkül is. Draskóczy Eszter kiváló könyve bemutatja a vizionárius irodalom sajátos történetét, de itt ez az egész Dantéra vonatkoztatva jelenik meg. Ugyanakkor Draskóczy Eszter bőven foglalkozik az antik forrásokkal is, kimutatja többek között Vergilius, Ovidius hatását az Isteni színjátékban. A tudós professzor leszögezte: a Commedia legfontosabb forrásszövege az Aeneis, tulajdonképpen annak az újraírásának is tekinthető. Csak a Pokol első öt énekében legalább hetven helyen azonosítható be kapcsolat Vergilius szövegével. Vergilius szerepe kiemelkedő a Színjátékban, az isteni elrendelés jelképeként van jelen: Aeneas isteni elrendelés alapján jön el Trójából és alapítja meg Rómát, amely az Egyház székhelye lesz.

Kelemen János Draskóczy Eszter tételmondatának nevezte a szerző összegzését:

az Isteni színjáték a látomásirodalom csúcsteljesítménye.

A kötet szöveggyűjteménynek is használható, hiszen csaknem tíz látomás fordítása olvasható benne, emellett pedig bőséges jegyzetanyagot és kommentárt is tartalmaz. Draskóczy Eszter monográfiája több mint egy kitűnő könyv, segítségünkre van abban, hogy megmaradjon bennünk az érdeklődés a múlt nagy kulturális teljesítményei iránt. Maradandó alkotás.

Pataki Elvira kifejtette: Draskóczy Eszter könyvének a fő mondanivalója a középkori vízióirodalom, ezt készíti elő az ókori látomásirodalom ismertetése. A Vergiliusszal és Dantéval, illetve Orpheusszal foglalkozó két tanulmány ugyanakkor önmagában is nagyon koherens, konzekvens írás, releváns a klasszika-filológusok számára is. A szerző Danténak, az utazónak, illetve Danténak, az elbeszélőnek keresi az archetípusait. Részletesen mutatja be Vergilius és Dante kapcsolatát, kezdve az első találkozási jelenettől, amikor föltűnik Vergilius alakja, epifániaszerűen, a semmiből. Ott áll előtte Vergilius, és elhangzik a híres mondat Dantétól:

Könyörülj meg rajtam,
akárki vagy, igaz ember vagy árnyék!”

Draskóczy Eszter a könyvében felhívja a figyelmet, hogy ugyanez a mondat elhangzik az Aeneisben, amikor Aeneas az alvilágban Sibyllát kéri ara, hogy legyen a vezetője az Avernusban és tegye lehetővé találkozását halott apjával, Anchisesszel. Felidézi ezzel Dávid király 51., bűnbánati zsoltárának első szavát is.

A klasszika-filológus előadó kitért arra is: a dantisták szinte egyöntetűen vallják, hogy Dante nem tudott görögül, a görög kultúra szövegei csak latin szűrőn jutottak el hozzá. Ám az idézett mondat ott van az Odüsszeia hatodik énekében is, amikor Odüsszeusz megérkezik a phaiákokhoz a halál széléről, hajótörés után, ugyanezzel fordul Nauszikához. Van olyan kutatás, amely szerint elképzelhető, hogy Dante környezetében voltak olyanok, akik tudtak görögül, és így esetleg nem volt előtte teljesen ismeretlen a görög nyelv.

Pataki Elvira Dante és Vergilius kapcsolatát érintve kiemelte: az utóbbi idők Dante-kutatásaiban mintha bizonyos kettősség mutatkoznék. Egyrészt Vergilius feltétlen elfogadása; ő az apa, a vezető, a mester, a tanár, megkérdőjelezhetetlen tekintély. Draskóczy Eszter elemzése azokat a pontokat is nagyon szépen megmutatja, amelyeknél Vergilius tekintélye valamiképpen csorbát szenved. Így például annál a résznél, amikor kiderül, hogy Vergilius nagyon régen látott utoljára alvilágtérképet, és a híd, amelyen át akarnak menni, már 1270 éve leszakadt. A klasszika-filológus olvasott olyan, az utóbbi időben megjelent elemzést, amely azt állítja: Dantéban volt olyan szándék, hogy elhatárolódjon Vergiliustól, aulikus költőnek állítva őt be, aki amikor megírta az Aeneist, eladta magát Augustus császárnak és a propagandának. Van olyan felfogás is, amely szerint nem Vergilius volt az igazi modell, hanem a keresztény és bűnvalló költő, Statius, aki csatlakozik Dantéhoz és Vergiliushoz. Pataki Elvira végezetül úgy fogalmazott, elképesztő, szinte hihetetlen, hogy Draskóczy Eszter elemzésében a művekben, jelenetekben meglévő legelrejtettebb összefüggéseket is felfedezte, kibontotta. Ez hatalmas teljesítmény.

Pesthy Monika elmondta: nagyon sokat tanult a monográfiából, főleg Dante kapcsán.

Ahogy Danténak is vezetőre volt szüksége a túlvilág megértéséhez, Dante olvasásához is erre van szükség, és ha kap az ember egy olyan vezetőt, mint ez a könyv, akkor rádöbben: ez fantasztikusan gazdag, érdekes.

Valószínűleg igaz a szerző megállapítása, hogy Dante műve a látomásirodalom csúcspontja, sőt, nemcsak az, hanem összefoglalás, kompendium. Az Isteni színjátékban benne van mindaz, amit tudnunk kell a túlvilágról. Ez lenyűgözően gazdag, tarka ismeretanyag, és Draskóczy Eszter nagy érdeme, hogy sorra veszi a Dante koráig ismert látomásirodalmat, és rendszerezi ezt a rengeteget átfogó, az összefüggésekre kiterjedő elemzéseivel, valamint a kötet végén található táblázattal, amelyben összegezte a büntetéseket. Olyan ez, mintha „rendet rakna az őserdőben”. Fantasztikus teljesítmény ez a könyv, minden a helyén van benne, és fontos lenne idegen nyelven is publikálni.

A monográfia a szegedi Lazi Könyvkiadó Antikvitás és reneszánsz könyvek sorozatában jelent meg.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír