Dantét fordítani és kommentálni – A Purgatórium kommentárját mutatták be az Olasz Kultúrintézetben

A megjelenteket Gabriele La Posta, az Olasz Kultúrintézet igazgatója köszöntötte.

A kötet egyik szerkesztője, Kelemen János január 31-én, életének 81. évében hunyt el. Nagy József filozófus, az ELTE BTK Olasz Tanszékének munkatársa, dantista mint egykori tanítvány emlékezett meg a Széchenyi-díjas filozófusról, italianistáról, a Magyar Dantisztikai Társaság létrehozójáról, alapító elnökéről. Kelemen János főbb kutatási területei a nyelv és történetfilozófia, a szemiotika voltak, különösen is Umberto Eco munkássága és Dante Alighieri életműve.

A hermeneutika iránt is komolyan érdeklődött, ennek eredménye Az olasz hermeneutika Crocétól Ecóig című, 1998-ban megjelent könyve. A Magyar Dantisztikai Társaság 2004-es megalakulásától kezdve nagy energiát fordított Dante életművének kutatására, bár már ezt megelőzően is három jelentős könyvet írt Dantéról: A nemes hölgy és a szolgálóleány (1984), A Szentlélek poétája (1999) és A filozófus Dante (2002). Ezekben a munkáiban elmélyítette a középkor tudásanyagát a költészet nyelvén is összegző teológus költő egzegetikai elveinek vizsgálatát, és amellett érvelt, hogy Alighieri műveiben szembetűnően megvalósul a filozófia teológiától való függetlenedése. Kelemen János Dante-kutatásainak talán legteljesebb összefoglalását a 2015-ös, Komédiámat hívom tanúul – Az önreflexió nyelve Danténál, valamint a dantei Komédia magyar kommentárja első és második részének – Pokol (2019), Purgatórium (2022) – társszerzőként írt elemzéseiben adta. A Paradicsom egyes énekeinek magyar kommentárjain haláláig dolgozott, és emellett a Dante és a korai kapitalizmusok című monográfiájának megírását is tervezte.

Kelemen János, vagy ahogy barátai emlegették, „Jimmy távozása pótolhatatlan veszteség a történeti kutatások számára a filozófusoknak és az italianistáknak egyaránt” – zárta megemlékezését az egykori tanítvány és munkatárs.

A Purgatórium-kommentár kötetet az este moderátora, Mátyus Norbert, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense, a Magyar Dantisztikai Társaság elnöke ismertette. Kiemelte, hogy ennek és a Pokol-kommentárnak is Kelemen János és Nagy József voltak a szerkesztői. Mindkét kötet az Isteni színjáték tudományos szövegét és kommentárját, valamint elemzését próbálja egy kiadásban megjeleníteni. A kiadvány széles körű együttműködés gyümölcse, kilenc szerző jegyzi. A két szerkesztő tanulmányai mellett olvashatók a kötetben Draskóczy Eszter, Olbert Mariann, Berényi Márk, Faragó Dániel, Hoffmann Béla, Mátyus Norbert, Tóth Tihamér esszéi. Három lektor olvasta végig a kötetet: Bárdos Judit (Kelemen János özvegye), Csantavéri Júlia és Nádasdy Ádám. A borítón szereplő képek és a kötet ábrái Olbert Mariann munkái.

Mátyus Norbert kifejtette: a kötetben a Purgatórium minden énekét egy rövid, szinte tárgymegjelölő bevezetővel látták el: mi történik abban az énekben és miért érdekes. Minden éneknél a bal oldalon az olasz szöveg fut, jobb oldalán pedig egy parafrázis vagy fordításszerű képződmény. Ezt követi egy tárgyi-nyelvi kommentár, amely alapvetően az olasz szöveghez van fűzve. Aki tehát ezt a kötetet forgatja, az teljes magyar fordítást kap az Isteni színjátékról. Ezt a fordítást a könyv szerkesztői szerzői parafrázisnak nevezték el, mert nem igazi műfordításról van szó, de végig le van fordítva a Színjáték. A cél nem az volt, hogy az olvasó esztétikai élvezetet találjon a szövegben, hanem hogy közben nézze az olaszt is, és rájöjjön a magyar alapján, hogy mit is akart mondani az olasz. Segédfordítás: ez a legjobb szó erre. Ez is kreatív teljesítmény, ahogyan Nádasdy Ádám Színjáték-műfordítása pedig tudományos is, igaz, hogy költői fordítás, de egyharmada mégiscsak lábjegyzet, amit tudósként kellett készítenie, nem költőként.

Mátyus Norbert ismertetéséből az is kiderült: minden egyes énekhez van egy jól szabályozottan megírt értelmezés, valamint egy rövid, csak arra az énekre vonatkozó bibliográfia. A Magyar Dantisztikai Társaság elnöke kiemelte: Magyarországon nem szoktak ilyen kötetet kiadni, nincs ilyen könyvünk sem Petőfiről, sem Aranyról és másokról sem. Nemzetközi viszonylatban – Angliában, Olaszországban, Spanyolországban – ez teljesen elfogadott, ismert műfaj. A jelen kötet különlegessége: kilenc ember közös munkája, és az ő különböző stílusuk, gondolkodásuk, irodalomlátásuk megjelenik a kiadványban. Míg például az olasz kötetek esetében egy szerző mondja el, hogy mit gondol az Isteni színjátékról, ebben a Purgatórium-kommentárban az a pozitívum, hogy mind a kilencen elmondhatják ezt.

Ezt követően Nádasdy Ádám költő, egyetemi tanár – aki nyolcévnyi megfeszített munkával újból lefordította az Isteni színjátékot –, a Paradicsom ének magyar fordításáról tartott előadást. Kifejtette: a mű szerint halálunk után a lelkünk két helyre kerülhet. Az egyik a kárhozat, a másik az üdvösség. A kárhozatból nincs menekvés, ha a Pokolba kerülünk, végleg ott maradunk, szenvedésünk örökké tart. Az üdvösségnek két útja van. Ha valaki szentként élt, vagy mártírként, vértanúként halt meg a hitéért, akkor közvetlenül a Paradicsomba kerül. Nagyon ritka ez, de előfordul. Ha jót is és rosszat is tett – mint a legtöbb ember –, akkor a Purgatóriumba kerül. Nagyon fontos, hogy a Purgatórium nem a próbatétel helye, onnan csak felfelé, a Paradicsomba vezet az út. A kérdés az, hogy mennyi idő múlva, milyen szenvedések árán, de előbb-utóbb mindenki felkerül. A Purgatórium tehát a reménység tanyája, míg a Pokol a teljes reménytelenségé. Dante leírásában a Pokol és a Purgatórium is üzemszerűen működik, az más kérdés, hogy fikció az egész, hiszen irodalmi művel állunk szemben. Olyan, mint Verne Gyulától a Rejtelmes sziget. Tudjuk, hogy nincs ilyen sziget, de a könyv úgy van megírva, hogy létezik. A Pokol és a Purgatórium Dante látogatásától függetlenül működnek. Hasonló ez egy gyárlátogatáshoz, végigvezetik a helyszíneken, ő pedig mindent megtekint.

Egészen más a Paradicsom, ami nemcsak Dante fikciójában van ott, hanem ténylegesen. Igaz, hogy van Vénusz, Mars, Jupiter, de ezek valóban léteznek. Az más kérdés, hogy mi nem úgy látjuk, ahogyan ő látta, nem a Föld van középen, hanem a Nap. A Paradicsomban az a fikció, hogy a költő egy színjátékot, ha úgy tetszik, bábjátékot rendeztet a Gondviseléssel, a Dante-utazó számára: minden szférában, égboltban előlépnek üdvözültek, akik azért jönnek le a mennyből, a legmagasabb szintről, hogy vele beszéljenek, megmutassák neki, hogy milyen fajta üdvözültségek léteznek. Ráadásul az egyes bolygók – a Mars a háborús, a Jupiter a bölcs távolságtartás, a Vénusz a szerelem, a szeretet – példái jelennek meg az egyes szférákban. Nádasdy Ádám rámutatott, hogy Dante a húsvét utáni szerdán került fel a Paradicsomba. Az nem túl szerencsés ötlet a részéről, hogy itt nincsenek arcok. Elképzelhető azonban, hogy ezt nem tudta volna másképp megoldani. Fényeket látunk, pulzálnak, beszélnek, zene szól, a fények gyönyörű látványban áramlanak. Nem volt könnyű a fordítása sem a Paradicsomnak, az előadó bevallotta: külön papíron jegyezte fel azokat a szavakat, amelyek a fénnyel kapcsolatosak: szikrázik, sziporkázik, ragyog, csillog, felfénylik. A Pokolban nincs ilyen problémája Danténak, leírja például, hogy vannak, akik kátrányban főnek. A Paradicsomnak rádiójáték jellege van, elsősorban halljuk a szöveget, lelki szemeinkkel pedig elképzeljük. Nádasdy Ádám feltételezi: Dante így bújik ki a probléma alól, hogy a Paradicsomban lévők még nem támadtak fel, a feltámadás majd csak a világ végén következik be, az utolsó ítéletkor. Ezért nem lehet testük. A Pokolban és a Purgatóriumban másfajta trükköt alkalmaz Dante, akik e két helyen vannak, azoknak látszattestük van.

Nádasdy Ádám kiemelte, hogy a Paradicsom tele van oktató jellegű epizódokkal. A Színjáték végén pedig, miután Dante eljut az istenlátásig, azt mondja: „elhagyott a képzelőerő”, de azt szuggerálja, hogy ez nem is baj, mert „már forgatta, kimért lendülettel, / elmémet és szívemet a „Szeretet, / melytől mozog a Nap s a csillagok”.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír