A kötet alcíme: A teljes igazság az 1981. június 24. és július 3. között történtekről. Ez utalás arra, hogy 1981. június 24-én 18 óra körül a međugorjei plébánia hat fiatalja – Ivan Dragičević, Vicka Ivanković, Marija Pavlović, Mirjana Dragičević, Jakov Čolo, Ivanka Ivanković – a Crnica (más néven: Podbrdo) hegyen fehér tüneményt látott, karjában gyermekkel. A fiatalok meglepődtek és megijedtek, ezért nem léptek közelebb hozzá. Másnap, június 25-én, a napnak ugyanabban az órájában közülük négyen: Ivanka Ivanković, Mirjana Dragičević, Vicka Ivanković és Ivan Dragičević erős késztetést éreztek arra, hogy odamenjenek, ahol előző nap látták a tüneményt, akit a Szűzanyaként ismertek fel.
Így rajzolódott ki a međugorjei látnokok csoportja. Együtt imádkoztak és beszélgettek a Szűzanyával, aki ettől a naptól kezdve többször megjelent nekik.
A 2010-ben XVI. Benedek pápa által felállított és Camillo Ruini bíboros által vezetett Međugorje-bizottság tizenhárom tagja egy ellenszavazat és egy tartózkodás ellenében elismerte: az első hét nap međugorjei jelenései természetfelettiek és hitelesek. Évekkel később Ferenc pápa Fatimából hazafelé tartva a repülőgépen újságíróknak leszögezte: „Kiváló teológusokból, püspökökből, bíborosokból áll ez a bizottság. Kiválóak, mind kiválóak. A Ruini-jelentés nagyon-nagyon jó.” Amikor pedig 2017 februárjában međugorjei különmegbízottjává nevezte ki Henryk Hoser lengyel érseket, világossá vált, hogy a „Međugorje-jelenség” új korszakba lépett. A főpásztor kijelentette: „A međugorjei út igazán krisztocentrikus, mert Jézus Krisztus áll a tisztelet középpontjában. Međugorje a Boldogságos Szűz Mária, Isten Anyja és az Egyház Anyja közbenjárására felkínálja a zarándokoknak az isteni kegyelem idejét és terét.” 2019. május 12-én pedig Ferenc pápa úgy döntött: az egyházmegyék, illetve a plébániák hivatalosan is szervezhetnek zarándoklatokat Međugorjéba, nem csupán privát formában, ahogyan addig történt.
Darko Pavičić a vatikáni bizottság ajánlását követően a Međugorje-jelenség kezdeti időszakára összpontosítva beszélgetett a látnokokkal, papokkal, szerzetesekkel, orvosokkal, mindazokkal, akik valamilyen formában részesei voltak a jelenéseknek. Nem kérdőjelezi meg sem a hat látnok, sem a többi beszélgetőtárs vallomását, és Međugorje valódiságát sem. A szerző elsősorban azokhoz szól, akik hajlanak arra, hogy higgyenek a međugorjei jelenésekben, és fontosabbnak tartják a lelki gyümölcsöket a vitáknál és a hivatalos elismerésnél.
A kötet szinte minden eseményről beszámol, amely 1981. június 24. és július 3. között történt; mindenről, amit azokról az első napokról írtak és publikáltak, a beszélgetéseket, amelyeket annak az időszaknak a főszereplőivel folytatott, és tartalmazza a ferences rendhez tartozó Jozo Zovko međugorjei plébános látnokokkal folytatott beszélgetéseiről készült hangfelvételek leiratát is. Ő kezdetben szkeptikus volt a jelenések megítélésében, idővel azonban a látnokok nagy hatású védelmezőjévé vált.
A beszélgetésekből, forrásanyagokból és az említett, Ruini bíboros által vezetett bizottság jelentéséből is kiderül: a fiatal látnokok pszichésen egészségesek voltak, meglepődtek azon, ami velük történt – korábban nem hallottak sem a lourdes-i, sem a fatimai Mária-jelenésekről –, nem befolyásolták őket sem a plébánián élő ferences atyák, sem mások a környezetükben. Sőt, bár a rendőrség letartóztatta, hullaházba és elmebetegek közé zárta, halálosan megfenyegette őket, nem tagadták meg vallomásukat.
Az egyik látnok, Mirjana Dragičević-Soldo Szívem győzni fog című könyvében így ír: „Igazán zavart lettem volna, ha hazudok a jelenésekről, különösen a kommunizmus idején. A jelenések előtt gyönyörű életet éltem… Miért borítottam volna fel hirtelen az egész életemet? Miért vittem volna rendetlenséget és gyötrődést egy élvezetes helyzetbe?” Mirjana megemlíti azt is, hogy 1982 karácsonyán, az utolsó rendszeres jelenés alkalmával a Szűzanya egy „pergament” adott neki, amelyre mind a tíz titok – tartalmuk és megvalósulásuk időpontja – fel volt írva. A vatikáni bizottság azonban nem kérte Mirjanát sem a titkok felfedésére, sem a titokzatos pergamen megmutatására.
Megszólal a könyvben Darinka Glamuzina doktornő is, aki először vizsgálta meg a gyermekeket. Közölte velük, hogy ateista, és biztos volt abban, hogy van valami logikus magyarázat a történetükre. Kérdésekkel bombázta őket, alig hagyva időt a válaszadásra. A doktornő így idézte fel a történteket: „Nagy érdeklődéssel mentem a beszélgetésre, mint egy detektív, azzal a vággyal, hogy megtaláljam a gyenge pontokat ebben a »fantasztikus mesében«, hogy ez a bohózat orvosi szempontból szakszerűen és tudományos módon mihamarabb véget érjen.” Nem sokkal ezután elment a helyszínre, azzal a szándékkal, hogy leleplezze a gyerekeket, ám ő maga lepleződött le, amikor az egyik látnok közölte vele a Szűzanya szavait: Júdások és hitetlenek mindig voltak. A doktornőnek szembe kellett néznie önmagával. A Szűzanya megváltoztatta az életét, és hosszas vívódás után, 2008 karácsonya előtt, tehát több mint két és fél évtizeddel a jelenések után azt kérte Máriától: „Könyörüljön rajtam és a hit hiányától kimerült egész emberiségen.” „Hiszem, hogy a tanulás és az önmagunkon való munka fontos része az utunknak. A Szűzanya számomra a legfontosabb vezető ezen az úton. Életem a Szűzanyával más, mint ami nélküle lenne… tudom, hogy a Szűzanya keze kíséretében emelkedem felfelé.”
A könyvhöz Székely János szombathelyi megyéspüspök írt ajánlást. A főpásztor kiemeli: „Međugorje üzenete végtelenül egyszerű ás evangéliumi. Öt életvezetési tanács, parittyakő, amelyekkel győzhetünk a gonosz felett, úgy, mint valaha Dávid Góliát felett. Az első kő a Biblia olvasása. Találkozás Isten igéjével, ami nem betű, hanem Lélek és élet… A második az imádság, különösen a rózsafüzér… A harmadik kő a böjt, a gyomor és a szív kiüresítése… A negyedik kő a bűnbánat szentsége… az ötödik a szentmise, az Eucharisztia, amelyben egészen egyek lehetünk vele, átélhetjük nap mint nap az ő ölelését.”
A könyvet Tőzsér Endre fordította.
Darko Pavičić: Međugorje – Az első hét nap
A teljes igazság az 1981. június 24. és július 3. között történtekről
Filip Pavičić és Darko Pavičić, 2025
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria