Dávid a hegyen – Mesekönyvet írt a Pannonhalmi Bencés Gimnázium diákja

A valós, megtörtént eseményeket fiktív elemekkel kiegészítve – helyenként saját diákélményeiből is merítve – szőtt mesét Barcza Ambrus arról az időszakról, amikor a Pannonhalmi Főapátság 1944-ben vöröskeresztes oltalom alá került. A falak között több ezer menekült, köztük számos zsidó gyermek és családjuk lelt menedékre.

Az elbeszélés szerint a 13 éves zsidó fiú, Dávid öccsével és szüleivel együtt érkezik az apátságba a nyilas terror elől menekülve. Bár a történetben ők fiktív szereplők, de megtestesítik mindazokat a zsidó családokat, amelyek 1944 októberétől 1945 áprilisáig a Pannonhalmi Főapátság falai között leltek menedékre. A legnagyobb titokban bújtatta őket az akkori főapát, Kelemen Krizosztom, aki a mesében is megjelenik.

Barcza Ambrus a történetben felidézi Grósz György személyét, aki csodával határos módon menekült el a halálmenetből. Beleszőtte meséjébe azokat a momentumokat is, amikor az orosz és német katonák razziája alkalmával a toronyban, vagy épp a festményekkel eltakart ajtók mögé rejtették a zsidóságuk miatt üldözötteket és a leventéket, akiket Németországba akartak elhurcolni.

Bár a könyvben végig érezhető a feszültség, hogy valami rendkívüli és ijesztő helyzetet él át a főhős, mégis egyfajta kalandként írja le Dávid napjait Ambrus. Úgy, hogy azt az olvasóközönség, azaz a gyerekek is megérthessék. Mint mondta, saját gimnáziumi élményeit is beépítette a történetbe. Éjszakánként ugyanis előfordult, hogy felfedező körútra indultak diáktársaival az apátságban, ahogy a mesében Dávid és barátja is.

Ambrus a könyvet, amelyhez saját maga alkotta meg az illusztrációkat is, eredetileg a 2024-ben első ízben meghirdetett zsidó helytörténeti versenyre, a Jewish Győrre készítette el két osztálytársával, Schrődl Farkassal és Vida Vilmossal. A megmérettetés egyik feladata ugyanis egy művészeti alkotás létrehozása volt. Ambrus anyukája javasolta, hogy írjanak könyvet. Míg ő a történetért és a képekért felelt, a csapattársai voltak azok, akik kötetbe rendezték és szerkesztették az anyagot.

„Egy idő után volt egy ilyen összekacsintás a fiúkkal, hogy talán a főapátság Bencés Kiadóját is érdekelheti” – mesélte Ambrus. Osztálybencésük, Hardi Titusz és a gimnázium igazgatója, Juhász-Laczik Albin is biztatta őket, így megkeresték a kiadóért felelős Dejcsics Konrádot. Kiderült, nyitott ajtókat döngetnek. A szerzetes addigra már hallott a könyvről, és felkarolta a kezdeményezést. Néhány hónap múlva pedig személyesen adta át Ambrusnak az elkészült könyvet.

Barcza Ambrus számára nem idegen az írás és a rajzolás. Négy évig járt stílusgyakorlat szakkörre Komálovics Zoltánhoz, Csordás Zoltánhoz pedig rajzra. Mint mondta, ez utóbbin a covidjárvány alatt gyakorlatilag csak ő vett részt. Épp nyolcadikos volt, és a felsőbb évfolyamosokat mind hazaküldték. Ekkor szoros mentori kapcsolata alakult ki Csordás Zoltán tanárral, aki a könyv születését is végigkísérte. A kötet illusztrációit mindig átküldte neki véleményezésre. A szöveg véglegesítésében pedig Vili édesanyja, aki szerkesztő és tipográfus, valamint történelemtanára, Csertán Judit segítette. A tanárnő készítette fel a csapatot a Jewish Győr versenyre is. Mindegyiküknek rendkívül hálás.

„Nagyon sokat köszönhetek Pannonhalmának. A közösség miatt szerettem itt a legjobban” – mondta a most érettségiző diák, majd hozzátette: „Egyszerűen beszippantott a hely atmoszférája. Szerettem, hogy itt vannak velünk és körülöttünk a szerzetesek, hogy ismerhetem őket, és hálás vagyok azért is, hogy több tanárral mentori kapcsolatom alakult ki, ahogy diáktársaimnak is.” Ambrus a továbbtanulást tekintve a társadalomtudományok felé kacsintgat, és urbanisztikát szeretne tanulni, de azt sem tartja kizártnak, hogy a jövőben újabb pannonhalmi történet megírására adja a fejét.

A Dávid a hegyen című mesekönyv megvásárolható a főapátság webshopjában.

Forrás és fotó: Pannonhalmi Területi Főapátság

Magyar Kurír