Deákváron mutatott be szentmisét Szent Család vasárnapján Marton Zsolt püspök

Biegun Stanislaw SDS szalvatoriánus szerzetes, a plébánia káplánja köszöntötte a megyéspüspököt a szentmise elején, amelyet egy nagycsalád élő és elhunyt tagjaiért mutattak be.

A Szent Család tagjai pártfogóink és példaképeink külön-külön és együtt is, emlékeztetnek saját családunkra, amely egyházi életünknek és a társadalomnak is alapsejtje – mondta bevezetőjében Marton Zsolt püspök.

Az ószövetségi olvasmány Sirák fia könyvéből hangzott el (Sir 3,3–7 és 14–17a); a választható újszövetségi olvasmányok közül a Zsidóknak írt levélből olvastak fel (Zsid 11,8.11–12.17–19); az evangélium (Lk 2,22–40) Mária találkozását beszélte el Simeonnal és Anna prófétanővel, amikor áldozatbemutatásra a templomba érkeztek.

A Szent Család rendkívüli és hétköznapi egyszerre. Példaképként tekinthet rájuk minden család – kezdte szentbeszédét a főpásztor. A Katolikus Egyház Katekizmusát (KEK) idézve utalt arra, hogy a názáreti rejtett élet mindenki számára lehetővé teszi, hogy a leghétköznapibb dolgokban is közösségben legyen Jézussal. 

VI. Pál pápa a názáreti Angyali Üdvözlet bazilika felszentelésekor szentbeszédében így fogalmazott: „A názáreti ház iskola, hallgatásra tanít. Itt tanuljuk meg, milyen fontos a családi életben a másikra való odafigyelés.” Ferenc pápa is sokszor hangoztatja, hogy a jövő egyházában is meg kell tudnunk hallgatni egymást. A meghallgatás a családban kezdődik, ahol a különböző generációk oda tudnak egymásra figyelni, ahol mindenki fontos: a magzattól az aggastyánig. Isten minden embert a maga képmására teremtett, mindenki értékes, a szenvedő ember is – hangsúlyozta homíliájában Marton Zsolt püspök.

A szenvedést sokan gondolják értelmetlennek, és vallják, hogy akár az élet elvételével is meg kell ettől szabadítani az embert. A szenvedés valóban megpróbál minket, melynek során a legsúlyosabb tehetetlenséget, saját korlátainkat tapasztaljuk meg, sőt megsejteti velünk a halált is, vagy akár Isten elleni lázadáshoz vezethet – mondta a főpásztor a KEK-et idézve ismét. „A Katolikus Egyház minden szenvedő emberrel együttérez világnézettől függetlenül. De egyben hirdeti azt is – számos szenvedő ember tanúságtételére hivatkozva –, hogy a szenvedésnek van értéke is, érettebbé tudja tenni az embert. Isten az élet ura. Ő adja és veheti el földi életünket – amely után hitünk szerint az örök életet kínálja. Ennek elfogadásához azonban valóban Istenbe vetett szilárd hitre van szükségünk.”

Szentbeszédében a váci megyéspüspök megemlékezett Xeravits Géza teológusról, aki 48 évesen, 2019-ben izomsorvadásos betegségben hunyt el, de maga is értéknek nevezte a szenvedést. „Első pillanatban mindig azt látjuk meg, ami ebben az állapotban pusztító, ami rossz; az ördögit. Ez nem is csoda, hiszen

akár a fájdalom, akár a bénultság, akár az elmúlás olyan nyűg, amiben nehéz elsőre értéket találni. Ám ha elég ideig benne vagyunk, és már kidühöngtük magunkat, már elfogytak a vádjaink és a miértjeink, akkor észrevehetjük a nem is olyan hátul álló Isten meleg tekintetét” 

– írta a teológus nem sokkal halála előtt.

Marton Zsolt püspök beszéde végén bizalmat és reményt kívánt a híveknek. „Abba a szerető Istenbe vetett hitet kívánom mindenkinek, aki velünk van életünk minden percében: a fogantatásunktól addig, amíg át nem lépjük az örökkévalóság kapuját” – zárta homíliáját a főpásztor.

A megyéspüspök a szentmise végén megáldotta a jelen lévő családokat, és a kijáratnál egy-egy Szent Családot ábrázoló képet kaptak ajándékba.

A szentmisén zenei szolgálattal közreműködött a vác-deákvári Jézus Szíve templom gitáros kórusa.

Forrás és fotó: Váci Egyházmegye

Magyar Kurír