Debreceni görögkatolikus családi nap és búcsú

A debreceni görögkatolikus közösségek régi vágya vált valóra június utolsó hétvégéjén, amikor Debrecen kedvelt kirándulóhelyén, Hármashegyalján, az erdei iskola udvarán és a szabadtéri színpadot körülölelő tisztáson találkozhattak. A debrecen-csapókerti egyházközségben már hagyománnyá váltak a sok vendéget vonzó közösségi rendezvények, de idén első alkalommal történt, hogy Debrecen valamennyi görögkatolikus egyházközségét hivatalosan is meghívták az összejövetelre. A szervezőket az a szándék vezette, hogy lehetőséget teremtsenek arra, hogy az eddig egymást csak látásból ismerők ténylegesen is megismerkedhessenek, az ismeretségeket pedig barátsággá mélyíthessék. A hívó szót a 300-400 debreceni görögkatolikus híven kívül Miskolc környékén is meghallották, és a szirmabesenyői egyházközség ötvenfős csoportja is részt vett a találkozón.

Az ismerkedési lehetőségen túl színes programok is szórakoztatták a jelenlévőket, amelyek között mindenki kedvére válogathatott. A fiúk sokasága nagy érdeklődéssel figyelte a rendőrkutyás bemutatót, a legkisebbek a Duó Trió gólyalábas előadásának örültek, de voltak, akik a lovaglást, a fogatozást, az „ugrálóvárazást”, az íjászkodást, vagy éppen a horgászást választották. A főzőverseny végül döntetlen eredménnyel zárult, mind a tizenöt bogrács tartalma első minősítést kapott a fogyasztóktól. A családok számára a kisvasúttal való utazás is feledhetetlen emlék volt. Egy dologban mindenki egyetértett: abban, hogy a kezdeményezést, a közösségi találkozót jó lenne még bátrabban, még nagyobb elköteleződéssel folytatni.

Vasárnap a debrecen-csapókerti görögkatolikus egyházközség alapításának tizenötödik évfordulóját ünnepelték. A Szent Liturgiát Szarka János szirmabesenyői parókus vezette, és Papp Miklós nyíradonyi parókus volt az ünnepi szónok. Nagy öröm volt mindannyiuk számára, hogy a szirmabesenyői hívek nemcsak a családi napot, hanem a templombúcsút is megtisztelték jelenlétükkel. Az ünnepi szent liturgiát követően már hagyományosan minden jelenlévőt megvendégeltek; az együtt imádkozás után még ráérősen múlatták a barátok között az időt, s megértették, hogy miért mondja a zsoltáros: „Ó, mily szép, ha a testvérek együtt időznek.”

Fotó: Hajdúdorogi Metropólia

Magyar Kurír