Diakónussá szentelték Tóth Péter szalézi szerzetest Kazincbarcikán

A szentelendőt Vitális Gábor szalézi tartományfőnök mutatta be. Tóth Péter Budapesten, hétgyermekes családban nevelkedett. Testvére, Domonkos szintén szalézi kispap, akinek a szentelése nyáron lesz; nővére pedig a Szent Ferenc Kisnővérei szerzetesi közösség tagja. Péter 2013-ban érettségizett a szentendrei Ferences Gimnáziumban. Pesthidegkúton a Don Bosco Nővérek oratóriumában volt első mélyebb kapcsolata a szalézi lelkiséggel. Emellett családi lelkivezetője Peisch Ferenc szalézi atya volt.

A tartományi szalézi programokon ismerkedett meg jobban a szerzetesekkel, ezért érettségi után felvételét kérte a rendbe.

Jelöltidejét Szombathelyen és Kazincbarcikán végezte, majd a noviciátust a Róma melletti Genzano Nemzetközi Szalézi Noviciátusban töltötte 2014 szeptemberétől, és itt tette le első szerzetesi fogadalmát 2015. szeptember 8-án.

Filozófiai tanulmányait Rómában a Szalézi Pápai Egyetemen végezte, miközben a Szent Tarzíciusz Rendházban és annak formációs közösségében élt. 2017 szeptemberétől ismét Kazincbarcikán töltötte gyakorlati éveit, a Don Bosco Szakiskolában és az oratóriumban tevékenykedve. 2019 szeptemberében az óbudai Szent Alajos Rendházba került, hogy megkezdje teológiai tanulmányait a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán, majd 2021 nyarán tette le örökfogadalmát a Don Bosco Szalézi Társaságában. Ezt követően a nyergesújfalui oratóriumban segítette a szalézi munkát. Jelenleg a kazincbarcikai rendház közösségének tagja, ahol elsősorban a Szalézi Szent Ferenc Gimnázium lelkipásztori feladatait látja el. Lektorrá 2021-ben, akolitussá 2025 szeptemberében avatták.

A szentelést Ternyák Csaba egri érsek végezte.

Szentbeszédében a főpásztor kiemelte, hogy az ószövetségi olvasmányban, amely Sámuel meghívásának történetét beszéli el, egy fél mondat megütötte a fülét: „Abban az időben az Úr ritkán hallatta szavát.”

„Vagyis kevesen voltak olyanok, akik Isten szolgálatára szentelték az életüket – mondta az érsek. – Láthatjuk, hogy a különböző korokban újra és újra felüti fejét az a jelenség, hogy kevesen vállalkoznak, hogy kövessék Isten hívását. Mégis, mindig voltak és vannak olyan fiatalok, akik mint Sámuel, alkalmasak Isten hívó szavának meghallására és befogadására.

Minden hivatás egy csoda, amely arról tanúskodik, hogy a mai világ nagy zajában is meg lehet hallani a hívó szót. Minden hivatás egy ajándék, ahogy Ferenc pápa fogalmazott tavaly a hivatások világnapjára küldött utolsó üzenetében:

a hivatás értékes ajándék, melyet Isten ültet az ember szívébe, meghívás arra, hogy kilépjünk önmagunkból és elinduljunk a szeretet és a szolgálat útján.

Valóban, a Szentlélek ma is működik Egyházában. Ott van nemcsak a pápa megválasztásakor, hanem a szentségek kiszolgáltatásakor is minden alkalommal, hiszen a szentségeket a Szentlélek hozza létre. Itt működik köztünk most is, amikor Péter testvérünk szentelésére gyűltünk össze.

Kedves testvérem, ma itt van veled az egész Egyház. Itt vannak szüleid és testvéreid, a te elkötelezett katolikus családod, amely három szerzetesi hivatással örvendeztette meg és gazdagította az Egyházat. Itt van az egész ünneplő szalézi közösség, valamint ez a szép plébániai közösség is, amely szeretettel vesz körül téged és imádkozik érted. Mindannyian egybehangzóan arról tanúskodnak, hogy alkalmas vagy erre a szolgálatra, amelyre kiválasztást nyertél.

Az Egyház azt várja a szentelendőktől, hogy alkalmasak legyenek az igehirdetés és a jótékonyság szolgálatára, legyenek feddhetetlenek és méltók arra, hogy Isten titkait közvetítsék.

Ezt az imént hallott, megindító történetet Sámuel meghívásáról utoljára azon az ünnepi szentmisén olvastuk fel, amikor a Szent Ferenc Kisnővérei közösségben tavaly ősszel örökfogadalomra került sor Miskolcon. Akkor Tóth Krisztina Teréz nővér ünnepére gyűltünk össze, aki végleges választ adott Isten hívására: »Itt vagyok, hívtál.« Ma az ő vér szerinti testvére, Tóth Péter válaszol ugyanezekkel a szavakkal a diakónusszentelés során. Véglegesen elkötelezi magát arra, hogy mindennap megismételje Sámuel szavát: »Szólj, Uram, hallja a te szolgád!«

A hívó szót csak az érzékeny lelkű, mondhatnánk, jó fülű emberek hallják meg, akik életüket Isten szavának hullámhosszára hangolták. Ez a nyitottság, ez az érzékeny lélek, ez a halló fül áll minden szerzetesi és papi hivatás hátterében. Ugyanebben a családban hallotta meg Isten hívó szavát Péter testvérünk egyik fiútestvére, Domonkos is, aki szintén itt van az oltár közelében, és aki szintén a diakónusszentelésére készül. Mekkora kegyelem! Két szalézi és egy ferences hivatás!

Egy imádkozó nagy család, akik a közös imádságra

mindig tudtak csendet teremteni maguk körül, csendet, amelyben meg lehet hallani az Isten szavát. (...)

Kedves szentelendő testvérem, téged is megérintett Krisztus szeretete, és lángra gyújtotta a szívedet. Az ő szeretete viszontszeretetet élesztett benned iránta. Különleges kegyelem, hogy ezt már egészen kisgyermek korodban megtapasztaltad. Már akkor bekerültél az ő vonzásába, a mai szentmisében pedig a diakonátus rendjében részesülsz.

Arra kapsz meghívást, hogy életedet egyre inkább hozzákapcsold Krisztushoz, hogy egybeforrjon veled, akinek szolgálatára vállalkoztál.

Életed során lesznek szárnyaló időszakok, de az is előfordulhat, hogy rögössé válik előtted az út. Légy biztos benne, hogy mennyei Édesanyánkra mindenféle bajban számíthatsz.

Éppen erről szól a mai szentmisén felolvasott evangéliumi történet. Mária volt a közvetítő Jézus és a kánai menyegző vendégei között – ő vette észre, hogy nincs több boruk. Ő észreveszi azt is, ha alábbhagyna a lelkesedésed, ha fogytán lenne a borod. Azt mondja majd neked, amit a szolgáknak mondott: »Tegyetek meg mindent, amit csak mond!« Milyen nagy szeretetről árulkodik Máriának ez a két rövid mondata.

Kedves testvérem, legyen példaképed és közbenjáród a Boldogságos Szűz Mária, aki a kánai menyegzőn anyai empátiával és segítő szeretettel közbenjárt az ünneplő emberekért. Az ő élete arról szól, hogy nemcsak aláveti magát Isten tervének, hanem vágyik is rá, hogy beteljesítse azt. Szerelmes mátkaként válaszol Istennek, aki észreveszi, mi lakozik kedvese szívében, és örömét leli abban, hogy azt megtegye. Nem csak kötelességből szolgálja az Urat, tetteit a szeretet motiválja. Tanulj te is ilyen szeretetet Máriától!”

A beszámoló teljes terjedelmében ITT olvasható. 

Forrás: szaleziak.hu; Egri Főegyházmegye

Fotó: szaleziak.hu; Szent István Televízió

Magyar Kurír