Felföldi László püspök köszöntötte a megjelenteket az Egyház különleges ünnepén.
Az ige liturgiáját követően a szentelés szertartása a jelölt bemutatásával és kiválasztásával kezdődött. Máger Róbert püspöki irodaigazgató szólította a szentelendőt, majd az Anyaszentegyház nevében kérte a főpásztort, hogy szentelje fel a jelöltet a felelősségteljes szerpapi szolgálatra.
Szentbeszédében Felföldi László püspök úgy fogalmazott: a keresztény közösség feladata, hogy olyan üzenetet közvetítsen a világnak, amelyben az élet, az öröm, az emberi méltóság és a béke üzenetét adja át.
Az olvasott evangéliumi szakaszhoz kapcsolódóan a főpásztor beszélt arról, miként született meg Tamás apostol lelkében a feltámadás titkának mély üzenete, amikor meglátta Krisztus testén a sebeket, a szenvedés és a halál okozta nyomokat.
Ha most rátekintünk az Egyházra mint Krisztus titokzatos testére, kívülről és belülről is sebeket látunk rajta, melyeket a gonoszság okozott. De fel kell fedeznünk azt is, hogy az Egyház él, és ez az életüzenet az Isten teremtette ember valósága.
Az élet csak életet tud továbbadni, és ez a diakónusi szolgálat titka. A korai kereszténységben azért választották ki az első diakónus férfiakat, hogy a közösség életének és szeretetének szolgálatára legyenek. Egyházunk ma is ezt a különleges szolgálatot bízza a diakónusokra.
Ebben a szolgálatban első számú küldetésük, hogy élő kapcsolatuk legyen a közösségükben élő hívekkel, miként egy édesapának, aki elbeszélget a családjával, és közös családi asztalhoz ülteti őket. A diakónus az oltárnak, az igének a szolgálata révén a hívek sokaságából krisztusi egységet, közösséget teremt.
Ez az a közösség, amely megvéd, megőriz és segít abban, hogy a békét, az emberi méltóságot megőrizzük, bármilyen zavaros világban is élünk. Azonban Krisztus fényének, szeretetének, a feltámadás örömének a szolgálata minden diakónus és megkeresztelt ember küldetése is – figyelmeztetett beszédében Felföldi László püspök.
A szentbeszéd után kezdődött a szentelési szertartás: előbb az ünnepélyes ígérettétel, majd a szertartás legmegrendítőbb szakaszában a szentelendő arcra borulva imádkozva, míg a hívek térden állva énekelték a Mindenszentek litániáját.
Ezt követte a felszentelés szertartása, melyben a püspök a kézrátétel gesztusával fogadta be a szentelendőt az egyházi rend szerpapjai közé, és kérte számára Isten Szentlelkének ajándékát.
Majd a beöltözés szertartása, valamint az evangéliumos könyv mint az igehirdetés szimbólumának átadása következett. „Vedd Krisztus evangéliumát, amelynek hirdetője lettél! Ügyelj arra, hogy amit olvasol, hidd; amit hiszel, tanítsd, és amit tanítasz, kövesd is” – mondta az immár állandó diakónusi szolgálatra felszenteltnek a püspök.
A főpásztor, a jelen lévő papok, diakónusok békecsókkal köszöntötték új diakónustestvérüket, aki a szentmise áldozati részénél már a főpásztor oldalán segédkezett az oltárszolgálatban.
A diakónusszentelési szentmise Felföldi László pécsi megyéspüspök áldásával zárult.
A jövőben Kelle Ferenc a diakónusi szolgálatot a szászvári plébánia területén és az ahhoz tartozó filiális egyházközségekben végzi, Vida Zsolt plébános irányítása mellett.
A szentelés előtti napon fogadta a Pécsi Egyházmegyében szolgáló tucatnyi állandó diakónust Felföldi László Pécsett, a püspöki palotában.
Az állandó diakónusok (szerpapok) a papi rend szentségének első fokozatában részesültek felszentelés által. Szolgálatukhoz tartozik az evangélium hirdetése, szentségek kiszolgáltatása (keresztség, áldoztatás, esketés), az oltár szolgálata, a betegek látogatása és áldoztatása, valamint temetési szertartások végzése.
„A diakónusok aktívan részt vesznek a pasztorációs munkában. A plébánosok mellett ők a közelmúltban felavatott lektorok és akolitusok segítői. Egy különleges közösségét alkotják az Egyháznak, szolgálatuk valódi elhivatottságot igényel, jelenleg is többen készülnek a diakonátusra, végzik a teológiát”– mondta el Felföldi László püspök.
A diakónust felszentelt szerpapként példás családi élete teszi hitelessé a közösség szolgálatára, akinek fontos feladata a közösség építése. Valójában hídszerepet töltenek be az Egyházban: a klerikusi rend tagjai, de mivel családban élnek és civil munkájuk van, más módon kapcsolódnak a világhoz, mint a cölibátusban élő papok.
35. életévüket betöltött, szentségi házasságban élő férfiak, akik családjukkal együtt szolgálnak, így a szenteléshez a feleség beleegyezése is szükséges. Aki nem házasként jelentkezik állandó diakonátusra, vállalnia kell a nőtlen életformát, mivel a szentelés után már nem házasodhat meg. A diakónusoknak önálló megélhetéssel és felsőfokú teológia végzettséggel is rendelkezniük kell.
Az őskeresztény időkben a diakónus kiemelt szolgálatot végzett a helyi egyházi közösségekben, aztán a középkorban megszűnt az állandó diakónusság, és csupán átmeneti fokozatot jelentett a papi hivatáshoz vezető úton. A diakonátus intézményét a II. Vatikáni Zsinat (1962–1965) újította meg.
Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye
Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria










