Diakónusszentelést ünnepeltek Veszprémben

A szertartás kezdetén Takáts István érseki általános helynök kérte a főpásztort, hogy szentelje diakónussá az akolitust.

Kisboldogasszony ünnepe kapcsán Udvardy György érsek homíliája kezdetén Szűz Máriáról mint példáról beszélt. Mária születését ünnepeljük. Az ő születésében föltárul előttünk, hogy Isten betölti ígéretét. A megtestesülés folyamata kezdődött el. Isten közel jön az emberhez – fogalmazott a főpásztor.

Mária születése nagyon nagy ajándék számunkra. Benne megjelenik a bűn nélküli ember, aki teljesen rábízza magát Istenre, ezért tud szabad lenni. A parancsot megtartó ember szereti Istent, életének eseményeit a szövetségi hűségben értelmezi, ebben akarja önmagát elhelyezni.

Máriában a Szentlélekkel eltelt ember jelenik meg. Nincs benne más, csak isteni gondolat, csak Isten akarata.

Mindent Jézushoz viszonyítva értelmez a saját életében. Jézus Krisztusért cselekvő ember. Szolgáló ember, Isten szándékát követve Fiában Isten művét szolgálja akkor is, amikor nehezen megismerhető. Szolgálja, mert bízik Istenben, aki őt megszólította – emelte ki a veszprémi érsek.

Megjelenik a szolgáló ember, az Istent dicsőítő, magasztaló ember, akinek minden cselekedete, gondolata Istennél van. Mária számunkra az Egyháznak, a hivatásoknak is a modellje. Példakép, amilyenné mi magunk is formálódni, növekedni akarunk.

Udvardy György szentbeszédében a szentelendőhöz fordulva arra hívta fel a figyelmet, hogy

a diakónusban megjelenik a szolgáló ember. Megjelenik Isten irgalma, szegénysége.

A hivatás, különösen az a hivatás, amelyet a szentség pecsétje megjelöl, egyértelművé teszi az új emberré való növekedést a diakónusi szolgálatban is.

Máriában fölfedezhetjük azokat a tulajdonságokat, amelyek nélkülözhetetlenek a keresztény ember, a szentségben élni akaró ember számára – mondta a főpásztor.

Hogyan is lehetne úgy végezni a szolgálatot, egyházi hivatást, ha az ember szíve, lelke, értelme, elméje, egész lénye nem lenne telve Isten Szentlelkével? Azzal a Lélekkel, akinek megkapjuk ajándékait az Egyház szentségeiben, így az ő élete növekszik bennünk – hangzott el az érseki prédikációban.

A Szentlélekkel eltelt ember a szentség erejének pecsétjével megerősítve, ennek bizonyosságában mindent Krisztusért tesz, és minden benne nyer értelmet.

Aki az egyházi rend szentségében küldetést kap, lefoglalást nyer az Úrtól, mindent Krisztusért akar tenni, benne értelmez mindent, az életét, küzdelmeit, múltját, terveit, a kapcsolatokat, feladatokat, a készséget – mindent Jézus Krisztusban, Megváltónkban, mert benne nyer értelmet minden, vagy éppen válik fölöslegessé, értelmetlenné. Mindent Krisztusért tesz.

Ilyen a diakónus, amikor a liturgiában szolgál; ilyen a Krisztusban cselekvő ember, amikor karitatív szolgálatot vállal, ami Krisztushoz tesz hasonlóvá bennünket. Isten aggodalma, irgalma jelenik meg, amikor egy ember a szentség erejében megerősítve szolgálja testvéreit. A diakónusnak ez a feladata – hangsúlyozta a veszprémi érsek. – A diakónus Istenhez ragaszkodó ember; imádságát ennek megfelelően végzi.

Mindent Krisztusért tesz, amikor az ima erejéből akar élni, az ima erejéből akar értelmezni, növekedni, új erőt nyerni a vállalt feladatához.

A diakónusi szolgálat a papságra való felkészülést is segíti és jelenti Dávid számára – mondta szentbeszéde végén Udvardy György.

„Bízunk abban (...), hogy benned, mint minden fölszenteltben, folytatódik a megváltás műve. Az a mű, amit Isten kigondolt a teremtés kezdetén, amivel meg akar ajándékozni bennünket, örök életre akar vezetni – fogalmazott a főpásztor. – Így ebben a liturgiában

várjuk, hogy kimondd az »akarom« teremtő szavát; várjuk, hogy elhangozzék Isten oldaláról, mert elhangzik, a »legyen« isteni szó; és várjuk, hogy Mária módjára kimondd: »igen, azt akarom tenni, amit az Isten tőlem kíván«.

Imádkozunk ezért, és részesei akarunk lenni ennek az ünnepi pillanatnak.”

Udvardy György érsek teljes homíliáját ITT olvashatják.

A szertartás következő részében a szentelendő ígéretet tett feladata hűséges vállalására.

Majd a Mindenszentek litániája alatt leborult a földre, és a jelen lévő papokkal, hívekkel és rokonokkal együtt imádkozott.

A szentelési szertartás keretében a főpásztor a kezét a szentelendő fejére téve mondta el a szentelés legfőbb imádságát: „Küldd el reájuk a Szentlelket, kérünk, Istenünk, hogy hétszeres kegyelmi ajándékod által a szolgálat hűséges végzésére erőt nyerjen.”

A felszentelt új diakónust beöltöztették liturgikus ruháiba. Ezt követően Udvardy György érsek átadta szolgálata eszközét, az evangéliumoskönyvet.

Először a főpásztor, majd a diakónusok is békecsókot váltottak az újonnan szentelttel.

Ezt követően már az újonnan felszentelt diakónus volt a főpásztor segítségére a szentmise bemutatásában.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír