Diego Rodríguez de Silva y Velázquez 1599-ben látta meg a napvilágot a spanyolországi Sevillában. Fiatalkorában Francisco Pacheco műhelyében sajátította el a festészet alapjait, akit nemcsak mestereként tisztelhetett, de a későbbiekben apósává is vált. 1617-ben csatlakozott a sevillai festők céhéhez, és hamarosan önálló művészként dolgozott.
A kezdetben főként naturalista festő ecsetkezelése Caravaggio hatására alakult át, majd saját egyéniségét tükrözve egyre szabadabbá vált. Kiemelkedőnek tekinthető Velázquez portréfestészete, amely kitűnő jellemábrázolással bír.
A következőkben egy olyan alkotását szeretnénk bemutatni, amely különleges kettős jelenetével rejtélyességet tükröz.
A fő jelenetben egy konyhai teret láthatunk, ahol egy fiatal lány készíti elő az étket; mögötte egy idős nő jelenik meg, aki a jobb oldalon lévő háttérjelenetre mutat. Bár a festő nem konkretizálja a bibliai eseményhez való viszonyulását, feltehetőleg a munka és a lelki élet egyensúlyára akar utalni. A jól ismert szentírási részben ugyanis a két testvér különböző viszonyulását láthatjuk. Bár Jézus kiemeli Mária cselekedetét és mindent odaadó figyelmét, nem mellőzi a szolgálatot sem, csak annak lényegére mutat rá.
Jézussal lenni és őérte szolgálni lehet ugyanolyan fontos, de ha bosszúságot szül, kérdésessé válik a szolgálat tiszta célja.
Ezért mutat rá Jézus Mária odaadására. A festő egy mindennapi cselekedetbe ágyazva hívja fel a figyelmet a szolgálat céljára és szabadságára.
Az írás megjelent a Vasárnap 2025/30-as számában.
Forrás és fotó: Romkat.ro
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria
