Dignitas infinita – A Hittani Dikasztérium nyilatkozata az emberi méltóságról és annak megsértéséről

A dokumentum leszögezi az Isten képére teremtett ember elidegeníthetetlen méltóságát, függetlenül fizikai vagy mentális állapotától, és felsorolja azokat az eseteket, amikor súlyosan megsértik azt: a fogantatástól a természetes halálig; a háborúk, a szegénység, a migráció, a nők és a gyermekek elleni abúzusok, a genderideológia és a digitális erőszak témakörében.

Három fejezet fejti ki az emberi méltóság alapjait, a negyedik pedig annak megsértésének eseteivel foglalkozik.

A Dignitas infinita – Végtelen méltóság című nyilatkozat a Hittani Dikasztérium öt évnyi munkájának gyümölcse, amely az elmúlt tíz év pápai tanítását összegzi, bioetikai kérdéseket érintve.

Az emberi méltóságot súlyosan sértő cselekedetek listája nem teljes, de olyan fontos elemeket tartalmaz, mint az abortusz, az eutanázia, a béranyaság, a háború, a szegénység és a migráció, illetve az emberkereskedelem. Az új dokumentum ezáltal segít feloldani azt az ellentétet, amely azok között áll fenn, akik kizárólag a születő és véget érő élet védelmét képviselik, megfeledkezve az emberi méltóság elleni egyéb támadásokról; illetve azok között, akik csak a szegények és a migránsok védelmére összpontosítanak, elfeledkezve arról, hogy az életet a fogantatástól természetes végéig védelmezni kell.

A nyilatkozat harmadik fejezete az alapelvekről szól. Az Egyház a kinyilatkoztatás fényében ismételten megerősíti „az Isten képére és hasonlatosságára teremtett és Jézus Krisztusban megváltott emberi személy ontológiai méltóságát” (1). A dokumentum bírálja azokat, akik „csak azt tekintik személynek, aki gondolkodásra, érvelésre képes”, hiszen ebből következően azt állítják, hogy a „még meg nem született gyermeknek nincs méltósága, mint ahogy az önellátásra képtelen idős embernek és az értelmi fogyatékkal élőknek sem. Az Egyház – éppen ellenkezőleg – kitart a tény mellett, hogy

a méltóság minden emberi személyt megillet, mivel magában hordozza azt, függetlenül minden körülménytől” (24).

Ezen túlmenően megállapítja, hogy „az emberi méltóság fogalmával olykor visszaélnek azért, hogy igazolják új jogok önkényes megsokszorozását... mintha biztosítani kellene minden egyéni kedv vagy szubjektív vágy kifejezési és megvalósítási lehetőségét” (25).

A negyedik fejezetben a Hittani Dikasztérium nyilatkozata felsorolja az emberi méltóság súlyos megsértésének néhány esetét. Mindenekelőtt a „szegénység drámájáról” szól, amely „a kortárs világ egyik legnagyobb igazságtalansága” (36); illetve a háborúról, „ami olyan tragédia, mely tagadja az emberi méltóságot”, és „mindig vereséget jelent az emberiség számára” (38). Olyannyira, hogy „ma nagyon nehéz támogatni a más évszázadokban megérlelődött észérveket egy »jogos háború« lehetőségéről (39). Ezután a »migránsok hányattatásával« foglalkozik, akiknek „az élete veszélyben forog, mert nincsenek már eszközeik arra, hogy családot alapítsanak, dolgozzanak vagy táplálkozzanak” (40). A Dignitas infinita ezután kitér az „emberkereskedelemre”, amely „tragikus dimenziókat” ölt; úgy határozza meg, mint „nemtelen cselekedetet, mely szégyen a magukat civilizáltnak mondó társadalmainkra nézve”, az emberkereskedelmet kihasználókat és élvezőket pedig komoly lelkiismeretvizsgálatra szólítja (41). Küzdeni kell az olyan jelenségek ellen, mint a „szervkereskedelem, a gyermekek szexuális kihasználása, a rabszolgamunka, beleértve a prostitúciót, a kábítószer- és fegyverkereskedelmet, a terrorizmust és szervezett nemzetközi bűnözést” (42). A nyilatkozat kitér a „szexuális abúzusra” is, amely „mély hegeket hagy az áldozatok szívén” (43). A nők elleni diszkriminációval és erőszakkal folytatódik a felsorolás, beleértve „az abortuszra kényszerítést, ami az anyát és gyermekét egyaránt sújtja, így elégítve ki gyakran a férfiak önzését”. Elítéli továbbá a „többnejűség gyakorlatát” és a „nőgyilkosságot” (46).

A Hittani Dikasztérium nyilatkozata egyértelműen elítéli a mesterséges terhességmegszakítást: „az összes életellenes bűncselekmény közül, amelyet az ember elkövethet, a művi vetélés olyan jellegzetességeket mutat, amelyek különösen súlyossá és elítélendővé teszik”. „A születő élet védelme szorosan kapcsolódik minden más emberi jog védelméhez” (47). A béranyaságot is erőteljesen ellenzi a dokumentum, mert „általa a határtalan méltósággal rendelkező gyermek puszta tárggyá válik”. Ez a gyakorlat „súlyosan sérti a nő és gyermeke méltóságát..., mert kihasználja az anyagi szükséget szenvedő anya helyzetét. Egy gyermek mindig ajándék, és soha nem szerződés tárgya” (48). Az emberi méltóságot sértő cselekedetek listáján szerepel továbbá az eutanázia és az asszisztált öngyilkosság, emlékeztetve arra, hogy „a szenvedés miatt a beteg sosem veszíti el méltóságát, mert azt magában hordozza, és tőle elidegeníthetetlen” (51). Kiemeli, hogy fontosak a palliatív kezelések; el kell kerülni a „mindenáron való terápiát vagy az aránytalan beavatkozásokat”, de hangsúlyozva, hogy „az élethez van jogunk, nem a halálhoz, amelyet elfogadni kell, nem kiszolgáltatni” (52).

Az emberi méltóság súlyos megsértése a fogyatékkal élők kiselejtezése is (53). Kerülni kell a homoszexuális személyek elleni hátrányos megkülönböztetés, agresszió és erőszak minden formáját. Az önrendelkezésre törekvő genderelméletben az ember ősi kísértése tükröződik, aki Istennek hiszi magát (57). Nagyon veszélyes jelenség ez, mivel tagadja a nő és férfi közötti szexuális (58) különbözőséget, hogy mindenkit egyformává tegyen, ezért a dokumentum elítéli a nemváltó műtéteket is (kivéve egyes születési vagy fejlődési rendellenességeket (60).

A lista a „digitális erőszak” említésével zárul. Felsorolja az „új erőszakformákat, amelyek a közösségi médiában terjednek, mint például a cyberbulliing (vagyis az online térben való bántalmazás), a pornográfia terjedése és a személyek szexuális célú vagy szerencsejátékokon keresztüli kihasználása az interneten (61).

A nyilatkozat végül arra buzdít, hogy

az emberi személy méltóságát minden körülménytől függetlenül helyezzük a közjó iránti elkötelezettség és minden jogi szabályozás középpontjába” (64).

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír