Díszdiplomáikat vehették át Esztergomban az egykori tanítóképzőn végzett pedagógusok

Az ünnepség házigazdája Miklós Ágnes Kata volt, a PPKE BTK Óvó- és Tanítóképző Tanszékének vezetője, aki elsőként köszöntötte a megjelenteket, majd Kozma Gábor lelkiségi ügyekért felelős dékánhelyettes ünnepi beszéde következett, amelyben méltatta az esztergomi tanítóképző több mint 180 éves pedagógiai hagyományát, valamint az elmúlt 95 év során az intézmény – ma a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának Vitéz János Tanárképző Központja – falai között lezajlott megannyi tanórát, konferenciát és vizsgát. Hangsúlyozta, hogy az idősebb pedagógusok példája meghatározó a fiatalabb generáció számára.

„Tudjuk, hogy akár egyetlen kézfogásban, mosolyban, nyílt tekintetben benne lehet a szakma teljesessége, hiszen tartalmazza mindazt a nehézséget, örömöt és a mindenben kitartást, amire azóta is, ma is nagy szükség van. A társadalomnak nevelőkre van szüksége, jó pedagógusokra, hiszen minél több a gond, annál inkább a szeretettel végzett nevelés mutathat jó utat és egyedül az vezethet egy hittel és reménnyel várt jövőbe. Ebben biztosak lehetünk, ez a generációk közös feladata, ma is ezt tesszük” – mondta a dékánhelyettes. 

Espasa-Sancho Ramon, a Prímási Iskolaközpont igazgatója beszédében kiemelte a pedagógusi hivatás fontosságát, a diákokkal való első találkozás izgalmát, valamint említést tett a gyakorlóiskola múltjáról, amely most az iskolaközpont részeként új tanítókkal és tanárokkal bővült. „Amikor azt hallom, hogy egyre több kiváló pedagógus hagyja el a pályát, szerencsésnek érzem magam, hogy olyan elhivatott kollégákkal dolgozhatok, akik mindennap mosollyal az arcukon, új módszerekkel felszerelkezve igyekeznek nevelni a fiatal generációt” – fogalmazott az igazgató.

A köszöntők után a Prímási Iskolaközpont diákjai zenés-táncos műsorral lepték meg a közönséget: nagyszalontai népdalokat adtak elő Kodály Zoltán gyűjtéséből. A citerásokat Poncsák Zsuzsanna tanárnő, míg a német nemzetiségi táncot bemutató diákokat Sándor Szilvia készítette fel.  

Miklós Ágnes Kata a beszédében személyes családi emlékeken keresztül idézte fel nagymamája, egy elismert pedagógus tanítási módszereit és értékrendjét, amelyet felnőttként maga is követett és továbbadott a pedagógusnövendék hallgatóknak.  

A műsort az Érsekvadkerti Pedagógus Énekkar előadása koronázta meg, Mátyás Levente karnagy, a Magyar Kultúra Lovagja, az intézmény egykori diákja vezetésével. A zenei programot olyan klasszikus művek tették emlékezetessé, mint Ramiro Real Ave Mariája, J. S. Bach Ermuntre dich, mein schwacher Geist című darabja, Gordon Young Alleluiája, valamint James E. Moore Jr. An Irish Blessing (Ír Áldás) című műve. 

A műsor után a díszdiplomák ünnepélyes átadása következett, amit Kozma Gábortól vehettek át a jubiláló pedagógusok. Az arany-, gyémánt-, vas-, rubin- és gránitdiplomákat azok a tanítók és óvónők kapták meg, akik oklevelüket 50, 60, 65, 70, illetve 75 évvel ezelőtt szerezték, és több mint három évtizedet töltöttek el a pedagóguspályán kiemelkedő eredményekkel és megbecsült szakmai magatartással.

Durzák Anna nyugalmazott, aranydiplomás oktató köszöntötte a hallgatóságot, kifejezve háláját a sok kihívásban és sikerben gazdag évért. Hangsúlyozta, hogy a nehézségek ellenére boldogan emlékezik vissza az elmúlt évtizedekre. Gratulációját fejezte ki mindazoknak, akik most vették át díszdiplomájukat, és Szent-Gály Kata szavait idézve zárta beszédét: 

„Az, ami van: nem múlik el, 
      csak mássá lesz és másít,

ha meghervadt egy viola, 
      magjából új virágzik,

szép jószagát a levegő 
      valahol most is hordja,

ízét és kelyhe legjavát 
      befogták méhkasokba,

– s a gondolat, mi benned él, 
      tovább megy, s újat formál,

másabb a Föld azáltal, hogy 
      születtél s ember voltál!”

(Szent-Gály Kata: A fejlődés játékszabálya)

Az ünnepség méltó tiszteletadás volt azoknak a pedagógusoknak, akik évtizedeken át szolgálták a közösséget és példát mutattak a következő generációknak.

Forrás és fotó: PPKE BTK

Magyar Kurír