DNS-elemzéssel azonosítják a vértanúhalált halt Kriszten Rafael ferences szerzetest

A több lépcsős antropológiai és DNS-vizsgálat lezárulta után – ami nemcsak történeti jelentőségű, hanem a folyamatban lévő boldoggá avatási eljárás szempontjából is döntő lépés lehet – a tervek szerint a Margit körúton, az országúti ferences templomban helyezik végső nyugalomra.

Az elmúlt évben komoly előrelépés történt Kriszten Rafael vértanú ferences szerzetes pap földi maradványainak keresésében. Susa Éva antropológus, a 301-es parcella szakértője arra a megállapításra jutott, hogy ott 1952. szeptember 15-ét követően négy főt egy sírba temettek a rabkórházban meghaltak közül, és ezután csak jóval később voltak újabb temetések. Ebből arra következtetett, az ide temetettek között kell lennie P. Kriszten Rafaelnek, aki szeptember 15-én hunyt el.

Ezért kezdtük el 2025. november 17-én megkeresni az Új köztemető 301-es parcellája megjelölt sírhelyét, ahonnan valóban négy maradvány került elő. A fellelt csontokat a Nemzeti Szakértői és Kutató Központba szállították, ahol már végeztünk hasonló vizsgálatot Isten Szolgája, Hajnal Zénó atya esetében. Ez a folyamat Rafael atya vonatkozásában kicsit bonyolultabb lesz, hiszen itt négy ember csontjait kell elkülöníteni. A folyamatban viszont segítenek a fényképek alapján megállapítható morfológiai jegyek, így például nála a jellegzetesen vékony orrcsont. A megkülönböztetést DNS-vizsgálat is követi, hogy ilyen módon is biztosak lehessünk abban, sikerült elkülöníteni az ő maradványait. A kutatás az unokahúgától kapott nyálminta, illetve egy Rafael atya által írt képeslap alapján történik, amiről feltételezhető, hogy bélyegét Rafael atya „nyálazta föl”, s abból a genetikai információk így kinyerhetők. A tudomány mai állása szerint ezek egyezése után állíthatjuk majd: valóban Rafael atya maradványait találtuk meg.

Reményeink szerint a folyamat hamarosan lezárul, és akkor itt, egykori plébániatemplomában tudjuk őt elhelyezni annak reményében, hogy boldoggáavatási processzusának is végső fázisába léphetünk. Jelenleg ugyanis a szentszéki folyamat zajlik már, a történész bizottság döntése megszületett, az ügy hamarosan a teológus és a püspöki bizottság elé kerül. Az ő pozitív szavazatuk esetén terjesztik a Szentatya elé a hét magyarországi ferences vértanú ügyét boldoggá avatásra.

Miért is fontos számunkra ez az azonosítás? A keresztény emberek nem tekintik tisztátalannak a testet, a szentek ereklyéinek tiszteletében éppen azt ünneplik, hogy a megtestesült és megdicsőült Krisztus tanítványainak testi mivoltában is felragyogtatta dicsőségét, amikor a fizikai szenvedés ellenére sem szakadtak el tőle, hanem testüket-lelküket neki adták. Illetve a Jelenések könyve szerint a mennyei oltárban ott vannak a szentek lelkei, ezért a földi oltárba elhelyezik testi maradványaikat. A boldoggá avatás reményében ezt a lehetőséget készítjük elő az azonosítással.

És ha a templomba lépve a Szűz Mária kápolnánál elhalad majd valaki, láthatja majd Rafael atya szarkofágját, ez emlékezteti: kérheti nehéz, megoldhatatlan vagy akár csak csoda által megfordítható ügyeiben az ő és a többi ferences vértanú – Krizosztom, Kristóf, Zénó, Szaléz, Pelbárt, Bernát – közbenjárását. Ők szinte mind kötődnek valamilyen módon ehhez a templomhoz, amelynek patrónusa a protomártír, az első vértanú Szent István, jelenkori dicsőségei pedig – reményeink szerint – ezek a rendtársaink lesznek nemsokára!

Forrás: Ferences Média

Szöveg: Kálmán Peregrin OFM

Fotó: Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány (archív); Andrei Ivanov

Magyar Kurír