Látszólag könnyű a dolga annak, aki a liturgikusprofesszor új könyvének bemutatására vállalkozik, ugyanis ehhez magától a szerzőtől pontos eligazítást kap. Ugyanakkor nehéz is ez a feladat, mégpedig a könyv újszerűsége miatt. Ámde mindenképpen érdemes a könyvvel megismerkedni, nemcsak az ismertetés szintjén, hanem el is olvasni, mert igazi lelki mélységekre vezet el, mégpedig olyan formában, hogy a tudományosságot szerencsés módon tudja ötvözni az olvasmányossággal.
Dolhai Lajos professzort, a szerzőt nem kell bemutatni, hiszen a magyar katolikus teológia vérkeringésében évtizedek óta jelen van tudományos munkásságával. Egri és budapesti oktatói működése során pedig ennek eredményeit főiskolai és egyetemi szinten ismerteti meg a hallgatók nemzedékeivel. Sőt, a vatikáni Nemzetközi Teológiai Bizottság tagjaként a világegyházban is képviseli a magyar liturgikus teológia szempontjait. – Mindezek mellett római katolikus papként éli is a liturgiát, nemcsak műveli. Így szerencsés módon találkozik össze benne a tudományos és a gyakorlati szempont. S ennek kiváló bizonyítéka ez a könyv!
Szerzőnk megkönnyíti a könyvével való megismerkedést, ugyanis a bevezetésben világosan megadja célkitűzését: „Ennek a könyvnek az a legfőbb célja, hogy az egyes szentségek teológiáját a liturgiából kiindulva, és azzal szoros összefüggésben bemutassa” (12. o.). Ebből fakad az, hogy jelen könyvet a liturgikus-szentségtani trilógiájának harmadik köteteként értelmezhetjük. Az első kötet a JEL kiadónál jelent meg 2002-ben A liturgia teológiája címmel. Ezt követte másodikként 2011-ben a Szent István Társulat kiadásában A szentségek teológiája című kötete. (Már ebben a könyvben is felfigyelhettünk arra, hogy a korábbi kézikönyvekhez viszonyítva hangsúlyosabban mutatja be a liturgikus összefüggéseket, hiszen az Egyház liturgiája a szentségekről szóló tanítás megkülönböztetett forrása: locus theologicus). A mostani, harmadik kötet pedig A szentségek liturgikus teológiája címmel ugyanott látott napvilágot 2021-ben.
Ez utóbbiban a „liturgikus” jelző adja az újszerűséget, és éppen ezért – előzmények hiányában – az ismertetési nehézséget is. Természetesen ez a kötet is teológiai mű, mégpedig magas tudományos szintű könyv – amit a közel négyszáz lábjegyzete, valamint a hét oldalt kitevő magyar és több nyelvű szakirodalmi jegyzéke igazol –, de liturgikus, újszerű módszertani megközelítése vonzóvá teszi, szinte sugallja azt, hogy meg kell ismerkedni vele, el kell olvasni. Aki benne van a liturgiában, vagyis éli azt, az előtt egy gazdag kincstár kapuja tárul fel. Aki viszont nincs benne, de jó szándékkal közeledik hozzá, annak számára a kincstárból áradó ragyogást jelenti ez a könyv. Szerzőnk ezt kívánja elősegíteni, amikor – szentírási hasonlattal élve – „kincseiből újat és régit hoz elő” (Mt 13,52).
Liturgikus teológiai mű révén nem lehet más a vezérfonala, mint a lex orandi lex credendi, mely szerint az „imádság törvénye a hit törvénye”. Vagyis amit imádkozunk, azt kell hinnünk, és amit hiszünk, azt kell imádkoznunk. S ez a szentségekre is vonatkozik, hiszen mindegyiknek van „liturgiája”, mindegyiket imádságos közegben „szolgáltatják ki”, „veszik fel”, de leginkább – az újszerű megfogalmazás szerint, ami a jelen könyvből is kiderül – „ünneplik”.
Amikor a könyvet olvassuk, elsőként át kell rágnunk magukat a liturgia teológiájáról szóló részen. Mint minden szentségtani műben, itt is kell ennek szerepelnie. De szerzőnk csak a leglényegesebb szempontokra szorítkozik (a 13–57. oldalakon), hogy aztán a fő témája bemutatásának láthasson neki, amely már ténylegesen a szentségek liturgikus teológiájáról szól (58–180. o.). Munkájához – saját bevallása szerint is – a müsztagógikus katekézisek adták az ihletet. Ő ugyanazzal a szándékkal és módszerrel próbálja meg kifejteni az egyes szentségek értelmezését, mint amivel a szentatyák tették. Nemcsak az ókori időben voltak ugyanis katekumenek, hanem a mi világunkban is élnek jó szándékú kereső vagy éppen megszólítható emberek, akiket Krisztushoz vezethetünk, hogy a szentségek révén elinduljon bennük vagy minél teljesebbé váljon a krisztusi élet.
Dolhai professzor liturgikus megközelítésben tárgyalja a szentségeket, sőt, azok szertartását elemzi mind a hét esetben, mégpedig a hivatalos liturgikus könyvek alapján. Módszerével teljesen életszerűvé tudja tenni, közel tudja hozni a szentségeket, azok jelentését és értelmét az olvasóhoz. Az egyes fejezeteket szerkezetileg teljesen logikusan osztotta be, így könnyedén követhető – nem csak a tartalomjegyzékből – a szerző mondanivalója. Minden szentség tárgyalásánál megadja a szentírási megalapozást, aztán bőségesen merít az atyák tanításából. Nem mellőzi a vonatkozó tanítóhivatali megnyilatkozásokat, illetve a legújabb pápai tanításokat sem. Sőt! A legújabb teológiai tanítások frissessége hatja át ezek révén a művét. De használja a katekizmust éppen úgy, mint az Egyházi Törvénykönyvet is. Egyszóval: minden szentség esetében szép és alapos szinopszist kapunk tőle. De ami a legfontosabb: a liturgikus szövegek és utasítások (rubrikák) elemzését kapjuk.
Visszacsenghet a fülünkben X. Szent Piusz pápának még a jóval a zsinat előtti korból származó tanítása, mely szerint a szentmisén nem imádkozni kell, hanem a szentmisét kell imádkozni. A könyv pedig tovább viszi ezt a gondolatot, mert alapelve az, hogy a szentségek liturgiáját is ismerjük meg, hogy „tevékenyen és gyümölcsözően” tudjunk belekapcsolódni az ünneplésükbe.
Az újszerű, gazdag és mély tartalmú, ugyanakkor olvasmányos módon gazdag ismereteket nyújtó könyvvel kapcsolatban csupán egyetlen hiányosságot lehet említeni: hiányzik a végéről egy összegzés.
A korábbi szisztematikus – leginkább skolasztikus – szentségtani munkák után Dolhai Lajos professzor új kötete üdítő forrás a szentségeket jobban és elmélyültebben érteni és értelmezni kívánó embereknek. Csak annyi lehet a vágyunk, hogy minél többen olvassák, forgassák, ismerjék meg, hogy szentségi életük gazdagodjon általa. Hogy ne csak a sequela Christi (Krisztus követése), hanem a vita in Christo (Krisztusban való élet) terén is egyre jobban elmélyedhessenek!
Dolhai Lajos: A szentségek teológiája, Szent István Társulat, Budapest, 2021, 187 oldal. Ára: 2400 Ft.
Fotó: Szent István Társulat
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria