Dom Samuel: A világosság gyermekei megpróbáltatás idején

A Vigilia Kiadónál most megjelent könyvében elsősorban a vallási közösségek feszültségeivel, vitakultúrájával, töréseivel és belső megpróbáltatásaival foglalkozik, egy gazdag életút alapján, teológiai kultúrával felvértezve és a szerzetesi élettől megkövetelt őszinteség fényében.

Kötetének születéséről leírja: húsvét vigiliájának éjszakáján, „ebben az Isten Igéjével megvilágított sötétségben – nyugtalankodva a jövő miatt, aggódva korunk társadalmának alakulása láttán, rémülten az Egyházat gyöngítő drámák miatt, lesújtva az egymás közötti kapcsolatainkat romboló vitáktól, melyek engem is foglalkoztatnak – határoztam el, megírom ezt a könyvet, hogy tanúságot tegyek”.

A trappista szerzetes állítja: törésvonalon élünk, mi, keresztények, de nem csak mi. „Társadalmi törésvonalon: az erkölcsök kaotikussá váltak, az antropológiai hivatkozási pontok szétestek. Ökológiai törésvonalon: a természetanya kiesett a ritmusából. Politikai törésvonalon. Sőt, a Katolikus Egyház törésvonalán is, ahová a gonosz rémisztő mértékben jutott be. Lehetséges, hogy a gyógyír spirituális természetű?” Dom Samuel szerint: bár mindenki fél, odáig mégis kevesen jutnak el, hogy valóban szembenézzenek ezzel a nyugtalanító valósággal. Ahhoz, hogy valamilyen téren elhatározást tudjunk hozni, egy kis távolságot kell vennünk, és olyan hidegvérre van szükségünk, hogy nagyon úgy látszik, lehetetlen egyedül megoldásra jutnunk. Ám az evangéliumból tudjuk:

embernek ez lehetetlen, de Istennek semmi sem lehetetlen.

A könyv írója tényként állapítja meg: az Egyház történelmének minden korszakában és mindenütt, a katolikus keresztényeknek, az Istennek szentelt személyeknek és az egyházi vezetőknek szükségük volt vitákra, hogy megtalálják helyüket az előttük álló döntések útvesztőiben, és saját korukban, a maguk helyén az evangéliumot hirdessék. Ez ritkán ment gördülékenyen, „vitatkoztak, veszekedtek egymással”. Mégis, „csodálatos módon”, a döntéseket meghozták, bizonyára nem mindig a legjobbakat, de az Egyház „minden akadály ellenére tovább folytatta útját és betöltötte küldetését, olyan körülmények között, melyek ma sem jobbak vagy rosszabbak, mint máskor”. Ez a megállapítás megnyitja szívünket „az evangéliumi reményre, amit minden teremtménynek hirdettek az ég alatt” (Kol 1,23).

Dom Samuel idéz VI. Pálnak a Római Szent Péter-bazilikában 1972. június 29-én elmondott szentbeszédéből: „Az Egyház mai helyzetének láttán az az érzésünk, hogy valami résen keresztül beszivárgott a sátán füstje Isten népe közé. Kétség, bizonytalanság, problémák, nyugtalanság, elégedetlenség, vita van. Nem bíznak már az Egyházban…

A lelkiismeretünkbe beszivárgott a kétség, mégpedig olyan nyílásokon, melyeknek a világosság előtt kellene nyitva állniuk…

Azt hittük, hogy a zsinat után elérkezik a napos időszak az Egyház történetében. Ehelyett azonban felhős, viharos időszak jött el, a homály, a keresés, a bizonytalanság ideje. (…) Próbálunk szakadékot ásni, ahelyett, hogy betemetnénk azokat. Hogy történhetett ez? Ellenséges hatalom lépett be, akit ördögnek hívnak, ez a titokzatos létező, akire Szent Péter utal a levelében…”

A könyv írója fölteszi a kérdést: miért fordulhat elő, hogy keresztény cselekvésünk olyan sok kudarcba ütközik, hogy „beszélgetéseink, vitáink, testvéri és egymás közötti konfrontációink olyan rosszul működnek?” A válasz: azért, mert valakinek gondja van erre, aki ezen a gonosz játékon csak nyerhet. Az ördög az, aki „bolondul azért, hogy úgy teszünk, mintha nem vennénk tudomást róla, mert ő legfőképpen a világosságot gyűlöli”, a sötétséghez szokott, paradox módon éppen ő, aki az angyali seregek csúcsán áll, és Lucifernek is nevezik, ami fényhozót jelent.

A szerző megvilágítja: Isten hatalmat adott Lucifernek a jóra, amit rosszra használ. „Kár, de ez az ő dolga.” Isten nem semmisíti meg őt, és nem is veszi el a hatalmat tőle. Isten szövetséget kínált ősszüleinknek, de ők ezt megtörték. „Ez az ő dolguk, de a mienk is.

Isten helyreállít, túláradóan ad helyette, anélkül, hogy a korábbi állapothoz próbálna visszatérni.”

Az Úr nem kívánja kiirtani a bennünk lévő erőszakot, „ez lehetetlen”. Tudja, hogy ez újra és újra visszatér. Lehetőséget ad nekünk arra, hogy többé-kevésbé keretek között tartsuk, és hogy a bennünk lévő erőszakkal együtt, „a bennünk lévő erőszak ellenére, megéljük az ő képére és hasonlatosságára teremtett istengyermeki hivatásunkat”.

Dom Samuel számára nyilvánvaló, hogy a világosság Isten. „Az Úr Jézus Krisztus, mindenekfelett. Lucifer semmiképpen! Az Egyházban a világosság fia az, aki jobban szereti a kapott igazságot, mint azt, amiről úgy gondolja, hogy magától megszerzi; aki igyekszik megkülönböztetni az igazat a hamistól, az elméletit a gyakorlatitól…, anélkül, hogy a vita középpontjába a saját sztoriját, a saját ízlését, a neki kedves szokásokat, a számára fontos érzelmi kötelékeket helyezné.” Az is a világosság fia, aki felismeri és elfogadja a benne lakozó árnyékos részt, aki nem mond le arról, hogy küzdjön és reflektáljon, „de botlás nélkül hordozza nehézségeit, megvetés nélkül fogadja az őt érő szidalmakat, és őrizkedik attól, hogy nyomasztó árnyékainak felelősségét a másikra hárítsa. Krisztus így éli passióját”. A világosság fia nem mondott le arról, hogy ragaszkodjon az Igazsághoz, amit hisz, hogy megvédje az igazat és a helyeset, hogy meghallgassa azokat, akik kritizálják és azokat, akik bátorítják.

Ő Jézus arcát és a szentek életét, Egyháza és hazája történelmét szemlélve megértette, hogy a világosság a sötétségben mindig ragyog”,

ahogyan az olvasható János evangéliumában (1,5). Az önzés ellenszere pedig az Eucharisztia.

A trappista író szeretne tanú lenni olvasója számára, aki az Úr segítségével igyekszik szembenézni az élet megpróbáltatásaival és nehézségeivel, beleértve a hit sötétségét is. „Szeretném, hogy a barátságom mintegy bástya legyen; az a bástya, ahol a szerzetesek virrasztanak. S hogy olyan tér legyen, ahol az Úrral felelősen tudod építeni a jövőt – a sajátodat és másokét. Te is támogatsz engem, amikor hűséges vagy.”

A könyvet Muraközy Nóra fordította.

Dom Samuel: A világosság gyermekei megpróbáltatás idején
Vigilia Kiadó, 2023

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Aleteia

Magyar Kurír