Don Bosco neked álmodott 1.

A kiadó szerint Don Bosco életéről beszélni anélkül, hogy az álmait is megemlítenénk, olyan, mintha Jézus életéből kihagynánk a példabeszédeket. Don Bosco 9 és 70 éves kora között nagyon sokat álmodott. Néhányat ő maga jegyzett le; másokról az elmesélésüknél jelen lévő szaléziek készítettek jegyzetet, amit aztán a rendalapító átnézett és kijavított. Ezek a kéziratok mind fennmaradtak a szalézi rend levéltárában. Első életrajzírója, Don Giovanni Battista Lemoyne szerint

Don Bosco és az álom kölcsönös kapcsolatban vannak egymással, és ha nem említenénk meg ezeket, a régi tanítványok szemrehányóan kérdeznék: „És az álmok?”

Csodálatra méltó volt a jelenség folyamatos ismétlődése nála hatvan éven keresztül. Don Bosco az álmait legtöbbször a fiaival osztotta meg, akiknek gyakran mesélt róluk, különösen a jó éjszakát köszönés során, amit a szalézi rend alapítója egyetlen este sem mulasztott el, mielőtt mindenki nyugovóra tért volna.

Egy fennmaradt anekdota szerint egyszer a diák Bosco János nagyon hamar beadta az órai feladatát, és a tanár ámuldozott, hogy milyen tökéletes munkát végzett ilyen rövid idő alatt. Elkérte tőle a piszkozatot, és ekkor még jobban meglepődött, mivel az előző este egy hosszabb feladatot készített elő, de végül annak csak a felét adta ki a tanulóknak, azonban a kisgyermek János a teljes, eredetileg kigondolt feladatot tette le az asztalra. A pedagógus magyarázatot kért tőle, és ő komoly arccal azt válaszolta: „Megálmodtam.”

Emiatt és más hasonló események miatt a társai elkezdték őt „az álmodónak” hívni, és ő 60 éven át álmodott is.

Részleteket olvashatunk a kötetben Cristina Siccardi olasz író Don Bosco misztikájáról szóló könyvéből, melyben arra emlékeztet: Isten olyan embereket választ ki a kinyilatkoztatásokra, akik a belső úton járnak és a keresztény tökéletességnek szentelik magukat. Don Bosco álomlátásai „rendkívüli gyümölcsöket hoztak nemzedéke és a jövő nemzedékek számára.”

Az Egyház, amíg a tények alapos kivizsgálása meg nem történik, körültekintően kivár, mielőtt kimondja a véleményét. A Don Boscónak szánt magánkinyilatkoztatásokról kedvezően nyilatkozott, így hivatalosan is megerősítette azok igazságtartalmát és mindenekelőtt természetfölötti és isteni eredetét, kizárva minden világi és pszichoanalitikus magyarázatot. Cristina Siccardi leszögezi: Don Bosco egész élete álom volt, „mert a Kegyelem segítségével konkrétan megvalósította azt, amire vágyott, és amit látott híres látomásaiban, ahol a szenvedés összefonódott az ő és szeretett gyermekei örömével”. Az „álom” szó általánosságban olyan eseményre utal, amelyeknek ő volt az állandó főszereplője, de kicsit másképp:

ezek az álmok inkább látomások voltak, feltáró és prófétai, kinyilatkoztató álmok.

Az első szaléziak azt állították: az alapító csak alázatból használta az álom kifejezést, mert nem akarta, hogy kiváltságosnak tartsák.

Tartalmazza a kötet Don Bosco talán leghíresebb álmát: kilencéves korában azt álmodta: fiatalok verekedtek, csúnyán beszéltek, ő pedig közéjük állt, hogy megrendszabályozza őket. Hirtelen megjelent egy csodálatos, ragyogó ruhájú férfi, és figyelmeztette: „Nem erővel, hanem szelídséggel kell békét teremtened köztük.” Don Bosco nem hitte el, értetlenkedett, és akkor a férfi azt mondta: „Melléd adok egy tanítónőt.” Erre megjelent egy szépséges asszony, akinek köpenye úgy tündökölt, mintha csillagokkal szórták volna tele. Megfogta a gyermek Bosco János kezét, és így szólt: „Nézd!” A gyereksereg eltűnt, helyettük kecskék, kutyák, macskák, medvék és egyéb állatok sokasága foglalta el a teret. A szép hölgy, a fiú kezét továbbra is a kezében tartva, közölte vele: „Ez a te területed, itt kell dolgoznod. Ami most a szemed láttára történik ezekkel az állatokkal, azt kell majd tenned a fiaimmal.” A vadállatok ekkor hirtelen eltűntek és bárányokká változtak.

Don Bosco egy másik álmát 1862. május 30-án mesélte el: a pápa hajója a háborgó tengeren hánykolódik, sok kis hajó körülötte, a közelben ellenséges flotta. A habokból két erős, hatalmas méretű, egymáshoz közeli oszlop emelkedik ki. Az egyiken a Szeplőtelen Szűz szobra áll, lábánál széles tábla függ, ezzel a felirattal: Auxilium Christianorum (Keresztények Segítsége); a másikon, amely sokkal hatalmasabb és magasabb, az oszlop méreteivel arányos Ostya van, alatta tábla, ezekkel a szavakkal: Salus credintum (a hívek üdvössége). A pápa, legyőzve minden akadályt, a hajót a két oszlop felé vezeti, majd a hajó orráról lelógó egyik lánccal az egyik oszlopról lecsüngő horgonyhoz köti a hajót, a másikkal pedig a másik oszlop horgonyához. Don Bosco kérdésére, mit jelenthet ez az álom, Don Rua (Boldog Rua Mihály, a szalézi rendalapító tanítványa és első utódja – B. D.) így válaszolt: a pápa hajója az Egyház, a hajók az emberek, a tenger a világ. A nagy hajó védelmezői a hívek, akik hűek az Egyházhoz; a többiek az Egyház ellenségei, akik minden eszközzel harcolnak ellene. A menekülést biztosító két oszlop pedig a Boldogságos Szűz Mária és a Legszentebb Oltáriszentség imádását jelenti. Vagyis

csupán két eszközünk van, hogy megmeneküljünk a hatalmas zűrzavarban: a Szentséges Szűz iránti odaadás és a gyakori szentáldozás.

Cristina Siccardi az élet nagy tolmácsainak nevezi a misztikusokat, akik szembehelyezkednek a bűnnel, és már az ártatlanság korában megismerkednek Isten országának szépségével és gazdagságával. Ők a Szentháromság rajongói, Szűz Mária tisztelői, „annak a szenvedésével élik hétköznapjaikat, aki átölelte a Keresztet, de olyan belső békével és derűvel teszik ezt, amelyhez hasonló nincs a világon: elvesznek Krisztusban, és benne találják meg önmagukat, az Igazság birtokában.” Bosco Szent János teljes egészében beleillik a szentségnek ebbe a típusába. „A természetfeletti már 9 éves korában beviharzott az életébe, amikor álmot látott, amely jelzés és prófécia volt arra nézve, hogy mit fog megvalósítani a jövőben, és innentől kezdve földi útját folyamatosan álmok kísérték.”

Don Bosco neked álmodott 1.
Don Bosco Kiadó, 2024

Bodnár Dániel/Magyar Kurír