Ecuador: a béke szigetéből a világ egyik legerőszakosabb országa lett

A kábítószer-kereskedelem a fő oka annak, hogy az ország az egymás és az állam ellen harcoló bűnbandák erőszakosságának poklába süllyedt. A két nagy kokaintermelő ország, Kolumbia és Peru között fekvő Ecuador közúti infrastruktúrájának és Guayaquil kikötőjének következtében a nemzetközi, különösen az észak-amerikai és európai piacokra szánt kolumbiai és perui kokain szállításának fontos tranzitállomása lett. A kokainkereskedelem mellett a heroin- és fentanilkereskedelem is egyre nagyobb teret nyer. Egyes tanulmányok szerint a guayaquili kikötőből induló banánexport (Ecuador a világ legnagyobb exportőre) feletti ellenőrzés miatt tört ki a bandák közötti erőszak, mert ez a kábítószer-csempészet fontos eszköze.

Ehhez jön még a dollárra épülő gazdaság, amely megkönnyíti a bűnszervezetek közötti kereskedelmet és a pénzmosást, továbbá az, hogy az állam csak nagyon szűkös eszközökkel rendelkezik arra, hogy ellenőrizze az országba irányuló és onnan kimenő törvényes kereskedelmi forgalmat, amely mögött kábítószer-szállítmányok rejtőznek. A társadalom egyenlőtlenül fejlődik, és nem fogadja el a sokszínűséget, magas a munkanélküliség és a feketemunka aránya. A fiatalok nem látnak maguk előtt perspektívát, és a közösségi hálókon könnyen eléri őket a drogbandák negatív értékeket közvetítő üzenete.

A börtönrendszer felújítására szánt kormányzati költségvetést néhány évvel ezelőtt csökkentették, a 2020-as világjárvány pedig tovább súlyosbította a helyzetet, mert a büntetés-végrehajtási alkalmazottak egy részének elbocsátásához és az igazságügyi ágazat vezető intézményeinek megszüntetéséhez vezetett. Ebből az következett, hogy az egyre zsúfoltabbá váló 34 börtönt ecuadori bűnözői csoportok vették birtokba, és alakították át külföldről átvett modellek szerint.

A kolumbiai, mexikói, brazil, olasz és balkáni (albán) nemzetközi kábítószer-kereskedő szervezetek megjelenése ahhoz vezetett, hogy az ő példájuk alapján olyan bűnbandák alakultak, amelyek könnyen toboroznak tagokat a nincstelen lakosság köréből, és pénzen veszik meg az állami tisztviselők kegyeit. Az idén január elején kirobbant válságot néhány hónappal korábban megelőzte a Metastasis korrupcióellenes kampány elindítása, amelyben részt vett a néhány napja, január 17-én meggyilkolt César Suárez ügyész is.

A válság a Daniel Noboa elnök által a börtönök feletti ellenőrzés visszaszerzése érdekében elhatározott akció végrehajtása előtt tört ki. A külföldi, különösen a kolumbiai és mexikói (a Santa Muerte-kultuszhoz kötődő) bűnszervezeti struktúra importjának van egy paravallási dimenziója is, szörnyű gyilkosságokkal kapcsolatos rituálékat közvetítenek élőben a közösségi hálózatokon (feldarabolás, lefejezett, végtagok vagy létfontosságú szervek nélküli holttestek közszemlére tétele…).

Úgy tűnik, az állam igyekszik lassan visszaszerezni az irányítást, akár más országok segítségével is. A Noboa elnök által a helyzet leírására és az állam reakciójára használt „belső fegyveres konfliktus” kifejezés ugyanakkor emlékeztet egy másik, korábbi fogalomra, a „belső háborúra”, és azt sugallja, hogy a folyamat a társadalom militarizálódásához és a demokrácia gyengüléséhez vezethet.

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás: Fides.org

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír