A nyitott ikerablakok elhelyezkedése, a toronysisakok kiképzése mindenképpen figyelemre méltó. A legtöbb román stílusú templom egyszerűbb formavilágú, arányait tekintve sokkal nehézkesebb, mondhatnánk úgy is, hogy ehhez képest „durva” hatást kelt. A hegyesszögű toronysisakok alatt egyenlő oldalú háromszög formájú felületben, félköríves hajlatban három kis ablakszem néz a távolba. Háromszögek, félkörívek, hasábformák, középen pedig egy kis kör alakú ablak: színtiszta geometria, amelynek szellemes használata a korabeli építőmesterek tudását és esztétikai érzékét dicséri.
A főbejárat mesés, bélletes kapuzata azonban túllép a geometria szabályain. Keskeny, hosszúkás oszlopain változatos mintázat fut végig egészen a párkányig, ami szépen tagolja a felette lévő, szintén faragott félköríves részt. Déli oldalán is található egy szintén növényi ornamensekkel díszített, bélletes, gyönyörűen tagolt mellékkapu.
Idézzük fel a hazánk egyik legszebb Árpád-kori műemlékének, a Lébényben található Szent Jakab apostol plébániatemplom történetét! A hagyományok szerint 1206-ban kezdték el építeni. A templomot és a hozzá tartozó bencés kolostort a Győr nemzetségbeli Pat és Csépán ispánok alapították. A mohácsi vészig nagyobb kár nem érte, ám a Bécs ostromára induló törökök 1529-ben felgyújtották. A főhajó boltozata beomlott, az északi torony ledőlt. A bencések elmenekültek. 1638-ban a jezsuiták részben helyrehozták, a hiányzó köveket téglával pótolva. A törökök a második bécsi támadása alkalmával, 1683-ban, aztán újra felgyújtották, és a főhajó boltozata megint beomlott. 1772-ben a jezsuiták ismét helyreállították, és be is rendezték. A jezsuita rend feloszlatását követően a templom gazdátlanná vált. 1838 óta Lébény község plébániatemplomaként működik. Az 1841. április 24-én éjjel pusztító tűzvészben a templomhajók és a tornyok tetőzete is elpusztult.
Ha belépünk a templomba, a keskeny, a merészen felfelé törő háromhajós belső tér azonnal magával ragadja a látogatót. A templombelső rendkívül világos, az ablakokon keresztül szinte ömlik be a természetes fény. A románkori templomokra jellemző boltívek, a dongaboltozat nehéz, súlyos falakat tartanak. A lébényi templom láthatóan elérte a maximális magasságot; ennél többet csak a gótikára jellemző csúcsíves építési forma lett volna képes elérni, sok esetben a külső támfal alkalmazásával. Ennek ragyogó példája a párizsi Notre Dame. A szépen faragott, szürkébe hajló, eredetileg azonban fehér kvadrátkövek tovább fokozzák a fényhatást a templomban, hiszen visszaverik a rájuk eső nap sugarait. A nehéz falakat oszlopkötegek tartják, növényi díszítésű oszlopfők és a felettük lévő párkányok szépen tagolják a belső teret.
A 19. században az Árpád-kori templomokat is a romantika stílusának megfelelően restaurálták vagy alakították át. Ekkor készült a szószék, az oltárok, a színes ablaküvegek, valamint kijavították a külső faragványok és a belső díszítések sérüléseit is. A szószék oldalsó, kis oszlopkötegekkel ellátott ablakain különböző, talán szenteket ábrázoló figurák, illetve az evangélisták félalakos szobrai tekintenek ki a hívekre. A főoltáron Szent Jakab szobra áll – igazán sajnáltuk, hogy ott-jártunkkor a szárnyas oltár éppen csukva volt.
Meg kell említenünk a stációk képeit is. Mostanában készülhettek, modern alkotásoknak látszanak. Rendkívül szuggesztívek, nem lehet csak úgy elmenni mellettük – kár, hogy sehol sincs feltüntetve az alkotójuk neve.
Megtudtuk azt is, hogy a templom renoválása 1979-1989 között zajlott Zdiarszky László esperes, plébános vezetésével. Egy keretezett információs táblán a helyreállításról készített fényképeket is megnézhetjük. A templom új harangot is kapott 2005-ben, Gombos Miklós harangöntő mester munkáját. Az egykori bencés apátságihoz tartozó lébényi templom fennállásának nyolcszáz éves évfordulóját 2006-ban ünnepelték.
A templom szabadon körbejárható, zöld terület övezi, így messzebbről is megcsodálhatjuk ezt a remek román kori épületet. Érdemes elzarándokolni ide ősszel is, hisz ez a templom egész évben igazi élményt jelenthet a hívőknek éppúgy, mint a művészetek iránt érdeklődő látogatóknak.
Szöveg és fotó: Mészáros Ákos
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. szeptember 24-i számában, Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Kapcsolódó fotógaléria