Egy Ágoston-rendi pápa és egy ágostonos lelkületű rockzenész találkozása

Francesco Lorenzi, a The Sun frontembere és dalszerzője nem tudta visszafogni örömét, amikor a vatikáni médiának arról mesélt, hogy találkozott XIV. Leó pápával a vatikáni bazilikában vasárnap, mielőtt részt vett a Szent Péter téren a családok, gyermekek, nagyszülők és idősek jubileuma alkalmából bemutatott pápai szentmisén.

„Ismerlek benneteket, nemrég láttalak a televízióban” – mondta a Szentatya, miközben kezet fogott vele és a zenekar többi tagjával. Hálásak voltak, hogy részt vehetnek az eseményen, és röviden elmesélték a pápának a történetüket, beszámoltak a punk-rock zenekarból keresztény rockzenekarrá való átalakulásukról, valamint az ágostonos családhoz fűződő kapcsolatukról. Több mint tíz éve lelkivezetőjük Gabriele Pedicino atya, XIV. Leó rendtársa, aki körülbelül egy éve az olasz Ágoston-rendiek tartományfőnöke.

„Máshol kerestelek, de te velem voltál” – Szent Ágoston életútja (vö: Vallomások 10, 27, 38) benne van ezekben a szavakban, amelyek Lorenzi zenekarának új, Coraggio című kislemezén elhangzanak. Olyan út ez, amelyet ő maga is megélt, mintha a nagy egyházatya Vallomásainak sorai keltek volna életre benne. Francesco ugyanazokat a tapasztalatokat élte át: élvezte az élet örömeit, átadta magát a szenvedélyeknek, szórakozott a barátaival, a sikert kereste, de a lelke mélyén nem volt elégedett az életével, boldogtalannak érezte magát. „Párhuzam van a mi kis személyes történeteink és a nagy Szent Ágoston története között – mondta. – A cím (Coraggio, azaz Bátorság) arra az alapvető élményre utal, amikor

az ember egy bizonyos ponton megfordul az úton, találkozik Isten szeretetével, és engedi, hogy Isten szeretete találkozzon vele.

Ezt senki sem tudta jobban kifejezni, mint Szent Ágoston, ráadásul úgy, hogy olyan emberek is megértsék, mint mi.”

A The Sun története 1997-ben kezdődött. Angol nyelvű punklemezeket adtak ki, gyorsan sikeresek lettek, eljutottak Japánba is; olyan nagy nemzetközi sztárokkal játszottak együtt, mint a The Cure és a Deep Purple.

A 2007-es nemzetközi turné során „elkezdtem a szívemet vizsgálni – vallja be Francesco Lorenzi –, és amikor a színpadra lépés előtt a tükörbe néztem, űrt fedeztem fel a tekintetemben, amelyet nem tudtam kitölteni, és abban az űrben azt kérdeztem magamtól: miért nem vagyok boldog, ha olyan életem van, amelyről mindig álmodtam, és amelyről azt hittem, hogy boldoggá tesz?” Ekkor kezdődött el az, amit még mélyebb önvizsgálatnak nevez: nagy kérdések az élet értelméről, a szerelem valódi jelentéséről, a zene, a zenélés leghitelesebb okáról, a másikkal és a Másikkal való kapcsolatról.

Furcsa javaslat

Egy nap, 2007. december 10-én furcsa javaslatot kapott. Átment a szüleihez, és édesanyja, miután megtudta, hogy az esti programjai elmaradtak, alternatív megoldást javasolt: egy közeli plébániatemplom színházában tartottak egy találkozót. Lorenzit meglepte a meghívás: egy punkzenekar énekese volt, erős antiklerikális érzelmekkel, nem volt jó viszonya a papokkal, nem tudta elviselni az egyházi énekeket, mert rossznak tartotta őket… De egy belső hang azt mondta neki: „Menj! Mit veszíthetsz azzal, ha elmész meghallgatni?”. Elment, leült egy sarokba, tele előítéletekkel. A kicsiny színpadon vele egykorú fiatalok váltották egymást, és János evangéliuma alapján mesélték el Jézus történetét, szeretettel, szenvedéllyel, örömmel. Őszinteséget és szabadságot látott bennük. „Azt hittem, hogy szabad vagyok, de kezdtem megérteni, hogy az a szabadság, amelyet magaménak hittem, valójában nem hozott békességet, jóságot, valódi kiteljesedést.”

A fiatalok tekintetében fényt és szabadságot látott, amely neki hiányzott. Néhányuk talán arról álmodozott, hogy olyan élete legyen, mint neki, mégis ők boldogabbak voltak nála. Aznap este hazatérve elkezdte olvasni János evangéliumát. Megrendítő találkozás volt számára.

Az Ige ereje

Mennyire hasonlít ez ahhoz, ami Mónika fiával, Szent Ágostonnal történt: az érdeklődés hiánya a Szentírás és az evangéliumi értékek iránt, egy szerető anya jelenléte, aki egyszerűen felkínálja fiának Krisztus útját. Mert

amit az a fiatalember a 4. században átélt, az minden ember nyugtalansága, aki az igazságot és Istent keresi.

„Számomra villámcsapás volt” – állítja Francesco. „A te szavad villámcsapásként ért a szívembe” – írja Hippo püspöke a Vallomásokban, hogy kifejezze, milyen hatással volt rá a találkozás Istennel. Francesco csak évekkel később fedezte fel ezt a rokonságot, Pedicino atya segítségével. „Isten az igéje által nyilvánul meg, mint élő lény, aki itt van velünk, megtestesült és jelen van. Ezt én megtapasztaltam és folyamatosan megélem, vagyis az igéjében ő maga válik jelenvalóvá, és találkozik velünk, és ez a találkozás felforgató.”

Egy másik élet

Azóta Francesco új utat választott – más dalokat írt, szabadnak érezte magát. Nem volt lemezszerződésük, lefoglalt turnéjuk, azonban nem csüggedt el, sőt úgy érezte, hogy az egyetlen igazán fontos dolog az volt, hogy elmenjen a többiekhez, és elmondja nekik, van egy másik élet, van egy másik lehetőség az életünkben.

2010-ben megjelent az Il Sole, Gesù (A Nap, Jézus) című első olasz nyelvű albumuk. Elkezdődött egy teljesen új történet.

A The Sun tapasztalata ágostonos tapasztalat. Van egy központjuk, ahol van próbaterem, stúdió és kápolna is, ahol együtt imádkoznak, ahol a legfontosabb döntéseket hozzák, és ahol Gabriele Pedicino atya is találkozik velük és vezeti őket.

Üzenet a fiataloknak

„Mély oka van annak, amiért bármelyikünk megszületett – mondta Francesco a fiataloknak. – Egy egyedülálló és megismételhetetlen kotta van megírva bennünk, amelyet csak mi tudunk Isten segítségével eljátszani. Ha hagyjuk, hogy Isten felfedje előttünk ezt a partitúrát, akkor valóban boldogok leszünk a szó legmélyebb értelmében, termékenyek leszünk, és termékenységünk eléri az embereket, a környezetünket, a helyzeteket, amelyekben élünk, mély értelmet adva életünknek, amelynek örök horizontja van.”

A The Sun frontemberének véleménye szerint „újra egymás szemébe kell néznünk, és a tekintetünkben felfedezni a szikrát az örökkévalóságból”, amely mindannyiunkban megvan. „Van egy szeretet, amely átölel minket, ahogy Szent János mondja; amely fölöttünk áll, és az egyetlen kockázat, amit igazán érdemes vállalni, hogy lehetőséget adjunk ennek a szeretetnek arra, hogy találkozzon velünk.”

Koncertek

A The Sun jelenleg egy El Camino-zarándoklat során szervezett koncertekre készül, majd a digitális misszionáriusok jubileumára, Tor Vergatában a fiatalok jubileumára és a Rimini Meetingre. Ezen kívül részt vesznek a ferences fesztiválon.

November 29-én pedig a milánói Alcarazban bemutatják új albumukat.

Forrás és fotó: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége

Thullner Zsuzsa/Magyar Kurír