Egy albán bevándorlóból lett pap tett tanúságot Ferenc pápa előtt Firenzében

Kitekintő – 2015. november 10., kedd | 18:00

Ferenc pápa a firenzei Santa Maria del Fiore-székesegyházban elmondott beszéde előtt három tanúságtételt hallgatott meg november 10-én: egy albán bevándorlóból lett pap, egy a keresztségben felnőttkorban részesült édesanya és egy újraházasodott pár tanúságtételét.


Bledar Dzsuli albán származású pap tanúságot tett arról, hogyan lett illegális bevándorlóból az egyház szolgája. Elmondta, ateista családból származik, a diktatúra bukása után korábban állami alkalmazottként dolgozó szülei elvesztették állásukat, nem volt előttük jövő. 1993-ban, tizenhat évesen ezért úgy döntött, Olaszországba megy, munkát keres, és később visszatér Albániába. Hamis útlevéllel indult útnak a tengeren át, de nem várta sem lakás, sem munka: pályaudvarokon aludt, végül Firenzében a híd alatt telepedett le, a Caritas ingyenkonyháján evett, és néha becsengetett egy-egy plébániára alamizsnáért. Haza már nem mehetett, mert sok kölcsönt vett fel az utazásra, nem volt pénze.

1993. december 2-án Giancarlo Stetti, a firenzei San Gervasio-templom plébánosa ajtaján kopogtatott. A plébános nem adott neki alamizsnát, viszont érdeklődött a helyzetéről. Amikor megtudta róla, hogy tizenhat évesen a híd alatt alszik, elkezdett telefonálgatni, hogy segítséget keressen számára. Nem járt sikerrel, kérte, hogy jöjjön vissza másnap. Amikor másnap sem sikerült, így szólt hozzá: „Jézus kopogtatott be hozzám, ezért gyere, itt lakhatsz a házamban.” Az albán fiú úgy élt ott közel tíz évig, mintha a plébános fia lenne. Ez alatt az idő alatt megértette, hogy ő nem bűnöző, hanem illegális bevándorló: ez az élmény volt az első találkozása Jézussal, bár ennek akkor még nem volt tudatában. Munkát kapott egy benzinkútnál, leérettségizett, politikatudományt kezdett tanulni.

Misére először csak azért ment el, hogy ne maradjon otthon egyedül. Tetszettek neki az olvasmányok, az énekek örömmel töltötték el. Elkezdett hittanra járni, hogy megkeresztelkedjen: 1994-ben egyszerre részesült a keresztség és a bérmálás szentségében, és ekkor volt elsőáldozó. Új kezdet volt ez a számára. A 2000-es szentévben érezte meg először, hogy meghívást kapott. Stetti atya akkor azt mondta neki, előbb fejezze be az egyetemet: Isten nem siet, mi vagyunk csak türelmetlenek.

Két év múlva Giancarlo Stetti meghalt, Bledar pedig a diploma megszerzése után belépett a szemináriumba. 2010-ben szentelték pappá Firenzében. Ma a Santa Maria a Campi templom plébánosa, egy életteli, lelkes közösséget vezet. Igyekszik örömben szolgálni az Urat és testvéreit. Szíve tele van hálával a sok szeretetért, amit kapott.

Köszönetet mondott Ferenc pápának albániai utazásáért, amiért bátorította nemcsak az egyházat, hanem az egész népet. Hozzátette: huszonkét év után elmondhatja, Krisztus nem abban a fiúban volt jelen, aki kopogtatott, hanem abban az emberben, aki ajtót nyitott.

És ez a Krisztus ma is, az irgalmasság szentéve megnyitásának küszöbén is azt ismételgeti egyházának és a világnak: „Zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek” – zárta tanúságtételét az albán származású pap.


A másik tanúságtevő, Francesca Masserelli kicsiny gyermekkorától kezdve vágyott a Jézussal való találkozásra, pedig szülei úgy döntöttek, nem kereszteltetik meg. Ez a tény még inkább tudatossá tette hitbeli útját. Francesca köszönetet mondott szüleinek, amiért megtanították az életre szóló szeretetre, a gyermekekről való gondoskodásra. Felnőttként, három év katekumenátus után keresztelkedett meg és vette fel a szentségeket 2015 húsvétján lányával együtt. Úgy érzi, valóban új életre született azon a napon.

Kereszténnyé válni öröm, ugyanakkor feladat is, erőfeszítéssel jár, egy olyan út, amelynek nem lesz vége addig, míg meg nem látjuk Jézus arcát – vallotta meg hitét Francesca Masserelli a firenzei dómban.

Pierluigi és Gabriella Proietti egy olyan házasságról tettek tanúságot, amely mindkét fél előző házasságának kudarca után jött létre. Mindkettőjük előző házassága tíz év után futott zátonyra,  úgy érezték, elvesztették a talajt a lábuk alól. Megismerkedtek egymással, és rátaláltak az egyházban egy olyan emberre, aki segítette őket a gyógyulásban. Mindkettőjük házasságát semmisnek nyilvánította az egyház. Úgy érzik, hogy talajt vesztett emberként megismerték egy irgalmas szamaritánus szeretetét, gyengédségét, aki az egyházba vezette őket, az egyetlen olyan helyre, ahol Krisztus a mélyben begyógyíthatja sebeiket.

Az Úr arra hívta őket, adják vissza, amit az irgalmas szamaritánus egy napon értük tett. Évek óta részt vesznek a római Betania központ munkájában, ahol válságba jutott házaspárokat kísérnek, támogatnak.

Forrás: Avvenire.it

Fotó: Avvenire.it; Romasette.it

Magyar Kurír
(tzs)

Kapcsolódó fotógaléria