Egy apa levele a lelkifurdalásról és a felelősségvállalásról – 14 éves fia véresre verte a társát

Sokszor előfordul napjainkban, hogy  a gyerekek, kamaszok bántják, zaklatják egymást az iskolában, a szülők mégis nagyon kevés esetben vállalják a felelősséget, még ha látható, súlyos következményei vannak is a bántalmazásnak. Tanulságos, és különleges eset történt azonban nemrég Olaszországban.

Egy iskolás fiút megtapostak az iskola előtt. Vérző sebekkel került a cosenzai orvosi ügyeletre. A kórházban készült képen a fiúnak fel van duzzadva az arca (ezt a fotót is közzétették a calabriai újságok). A család feljelentést tett, elkezdődött a nyomozás. A másik fiú, aki az elkövető volt, talán napokig küzdött a lelkiismeret-furdalással, talán attól félt, hogy a nyomozók végül elkapják, mindenesetre néhány nappal később bevallotta szüleinek, hogy ő tette. Ekkor apja és anyja habozás nélkül fogták gyermeküket, és elmentek vele a rendőrségre, hogy feladja magát. Elkísérték, hiszen a fiú egyértelmű felelősségén túl őket is komoly lelkiismeretvizsgálatra késztette az eset.

Az elkövető néhány napon át hallgatott, majd vagy a helyi újságok nyomozásról szóló híreinek nyomására, vagy a lelkiismeret-furdalástól hajtva elárulta édesanyjának, hogy ő a tettes. A szülők nem kerestek kifogásokat, igazolásokat a tettére, nem mentették fel a felelősség alól, ahogyan gyakran megtörténik, nem akarták elkendőzni a történteket. Ehelyett ügyvédi kísérettel elmentek a rendőrőrsre, ahol a fiú feladta magát.

Édesapja nyílt levelet írt, amelyet a helyi újságok közzé is tettek: „Néhány órával ezelőtt tudtuk meg a gyermekünktől, hogy ő a castroliberói fiú támadója. Abban a pillanatban összeomlott a világ felettünk, egy dolog volt biztos: értesítenünk kell a rendőrséget.”

Nem mentegetik a fiukat: „Bárhonnan is nézzük, hallatlanul súlyos az eset. Súlyos a fiatal áldozat számára, súlyos a családja számára, a fiunk számára és a lányunk számára is, aki ugyanabba az iskolába jár, és most fennáll a veszélye, hogy ő is viseli majd ennek a viselkedésnek a következményeit, még ha nem is ő a felelős.”

És itt következik az apa lelkiismeret-vizsgálata: „És ha lehet, még súlyosabb számomra és a feleségem számára, akik a kudarc drámai fájdalmát éljük meg. Mert ebben a pillanatban azt tapasztaljuk meg, hogy a szülői feladat a legnehezebb a világon… Egyfolytában csak azt kérdezgetjük magunktól, hol rontottuk el, miután egész életünket, családként is a befogadás, a korrektség és a felelősségérzés értékei mentén éltük meg, olyan értékek mentén, amelyek fényévekre vannak az ilyen cselekedetektől.”

Felteszi a kérdést magának, miért történt ez az agresszió: „Nem tudom, meg tudjuk-e valaha válaszolni ezt a kérdést, de éppen a minket irányító értékek alapján azt tartjuk helyesnek, ha a fiunk megtanulja felvállalni a felelősséget, megtanul elszámolni döntéseiről, tetteiről, akkor is, ha még kiskorú”.

A levél végén kifejezi együttérzését a bántalmazott 14 éves fiú családja felé.

Forrás és fotó: Avvenire

Magyar Kurír
(tzs)