Egy bíboros, egy rabbi és egy agykutató beszélgetése vallásról, tudományról Budapesten

A Könyv Népe Kiadó gondozásában megjelent kötetben Jonathan Sacks (1948–2020) egykori brit birodalmi főrabbi amellett érvel, hogy a vallás és a tudomány összeegyeztethető, kiegészítik egymást, vagyis amint a cím is mondja, kéz a kézben járnak egymással. Véleménye szerint a vallás és a tudomány teszi lehetővé számunkra, hogy a világegyetemet a maga háromdimenziós mélységében lássuk. A tudomány a magyarázatot keresi, a vallás az értelmet.

„Ószövetség, újszövetség és legújabb szövetség, így is lehet osztályozni a tudományt” – Vizi E. Szilveszter, aki már korábban nyilvánosan vallott istenhitéről, ezzel a fordulattal vezette be a hallgatókat a modern kori tudományos haladás kérdésébe, és azonnal hozzá is tette, hogy az igazi tudós felismeri kicsinységét, tudja, hogy a részigazságokat kutatja. A felfedezett ismeretanyagot egy gömbhöz hasonlította, amelynek felszíne érintkezik az ismeretlennel: minél nagyobb a gömb, annál nagyobb a felszín is, amely mögött Isten, a transzcendencia világa rejtőzik.

Erdő Péter bíboros hangsúlyozta, hogy az ókori gondolkodás szerint ott kezdődik a vallás területe, ahol a tudás véget ér. Fontos azonban, hogy a megismert világnak is legyen egy tágabb összefüggése. A keresésünk során eljutunk a világmindenség fogalmáig, és ha szenvedélyes igényünk van arra, hogy értelmet találjunk mindennek, akkor ott találjuk mögötte a Teremtő arcát. 

Köves Slomó egy viccel vezette be mondanivalóját annak érzékeltetésére, hogy nem csak a tudományt, hanem a vallás fogalmát is definiálnunk kell. A történet szerint egy rabbi megkér egy vallását nem tartó zsidót, hogy mondjon el egy imát. Ő azonban azt feleli, nem hisz Istenben. Mire a rabbi: „Én sem hiszek Istenben. Abban az Istenben, akiben te nem hiszel, én sem hiszek.” Köves Slomó abból a logika keretrendszere által is elfogadott axiómából indult ki, hogy létezik a felfoghatatlan. A jelentős különbség inkább abban van, hogy a vallás szerint Isten céllal teremtette a világot. Maga a természettudomány szembeállítása a vallással azért nem jó Sacks szerint, mert más a módszertan: a tudomány soha nem mondja, hogy az egész rendszer célját akarja megérteni.

A kötet gondolatkísérletét ismertetve a beszélgetés moderátora elmondta: a magánhangzókat nem ismerő, jobbról balra olvasó nyelv, így a héber is, a jobb agyféltekét dolgoztatja meg, míg a balról jobbra olvasó, magánhangzókat ismerő nyelvek a bal agyféltekét. Ebből azt következteti a szerző, hogy a vallás jobban kapcsolódik az érzelmekhez, a tudomány a racionalitáshoz.

Vizi E. Szilveszter maga is meglepődött a rabbinak ezen a felvetésén. A héber nyelvben magánhangzók híján integráló agyi működéssel kell kitalálni, mit jelent egy-egy szó, ezért a használó a jobb agyféltekét használja. A görög ábécét olvasók a bal agyféltekét használják, hiszen szavakat olvasnak. A héber tehát azt kéri az olvasótól, hogy gondolkodjon azon, mit akar mondani, a jobb agyféltekét dolgoztatja, amely érzelmeket, hangulatokat kínál.

Köves Slomó a talmudi gondolkodásmódról elmondta: egyrészt jelen van benne a dolgok elemekre szedése, de ott van az érzelmi megközelítés is, amikor történetekben meséli el a dolgok értelmét. Sacks könyvének lényeges mondanivalója: a tudomány szétbont dolgokat, hogy a részleteket megértse, a bibliai gondolkodás történetet mesél el, amelyen keresztül jelentést ad a dolgoknak.

Erdő Péter az egész Bibliára vonatkoztatta ezt a kettősséget: Jézus parancs formájában is megfogalmaz erkölcsi eszményeket, másokat azonban történet formájában mesél el, mint az irgalmas szamaritánus vagy a tékozló fiú történetét.

A rabbi úgy vélte, ebben közös, hogy mindkét módszer erkölcsi tanítást fogalmaz meg, a tudomány pedig nem próbál erkölcsi tudást adni. Vizi E. Szilveszter szerint a tudomány útja az igazság keresése, és ez már önmagában erkölcsi tanulság az ember számára. Ugyanakkor a tudomány eredményei lehetnek jók és rosszak, mint az atomenergia felhasználási módjai. A tudós a törvényhozóra hagyja, hogy tiltsa a negatív felhasználást. Fontos továbbá, hogy a tudomány embere mások eredményeire épít, vagyis benne van a munkálkodásában a közösségteremtés, ami a vallás egyik fő funkciója is.

Erdő Péter a törvényhozó szerepére reflektálva elmondta, hogy a gyors tudományos haladás miatt a törvényhozó a tudományos felismerések mögött kullog. Példaként a dizájnerdrogokat említette: amikor gyors ütemben feltalálnak egy újat, időre van szükség, mire felveszik a tiltott szerek listájára. Amikor a teológus próbál reflektálni az újabb tudományos eredményekre, ugyanez történik.

Vizi E. Szilveszter a tudomány hatalmas, exponenciális fejlődésére utalva kifejtette: az ember olyannyira megerősödött általa, hogy már-már az Isten helyébe képzeli magát. A vallás vajon ad-e elég muníciót ahhoz, hogy az ebből fakadó elsivárosodásban, bizonytalanságérzésben elérjük a boldogságot? – kérdezte. Erdő Péter bíboros azt hangsúlyozta, hogy nem a pillanatnyi jó közérzet a boldogság, hiszen ennek akadálya a másik ember, ráadásul benne van a jövőtől való félelem is. A keresztény-zsidó boldogságeszmény nem ez, hanem az örök boldogság világítja be az életünket és tölt el reménnyel. Köves Slomó hozzátette: személyesen sokat kell dolgoznunk azon, hogy a vallás erőt adjon a lét elviselhetetlen értelmetlenségében.

Ki vagyok? Hova megyek? A tudomány nem ad választ ezekre a kérdésekre – vetette fel a tudós. Köves Slomó szerint a biztonságérzetet a vallás mindennapi életben való gyakorlása adja. „Ki az ember, hogy gondod van rá?” – idézte Erdő Péter bíboros a Bibliát, és szembeállította Szophoklész Antigonéjával: „Sok van, mi csodálatos, de az embernél semmi sem csodálatosabb.” Ez utóbbi az embert csodálja, de nem beszél az ember és Isten kapcsolatáról, míg a Bibliában az Isten személyesen törődik az emberrel: Isten megszólít, ez adja méltóságunkat és hivatásunkat. A hit emberi döntés, de isteni ajándék is.

A moderátor a lélekkel való foglalatosságot hozta fel különbségnek a vallás és a tudomány között. A tudós beszélgetőtárs kifejtette, hogy az agyműködésben igenis van egy meg nem fogható jelenség, amelyet lehet léleknek is nevezni, és amely az agyműködéssel megszűnik. A tudomány pontosan meg tudja állapítani az élet kezdetét, de a végét nem, csak az agyi, neuronális működés leállását. Az ember olyan csodálatos lény, hogy sok kérdésre nem tudunk választ adni vele kapcsolatban.

Erdő Péter bíboros XVI. Benedek gondolatai nyomán két elképzelés összeférhetőségét vizsgálta: a lélek hallhatatlanságának, valamint a test és lélek szoros egységének kérdését. Isten megajándékoz minket a lélekkel a testi életünk kezdetén, ez a lélek a test halálával valamilyen formában tovább él, és az idők végén számunkra elképzelhetetlen módon újra egyesül a kettő, ahogy ez a keresztény és zsidó apokaliptikában is fellelhető. Köves Slomó a harmadik lubavicsi rebét idézte, aki szerint ha valaki azt állítja, hogy nincs lélek, az nem érti, mi a különbség az udvaron szaladgáló tyúk és a tyúkleves között. A léleknek vannak olyan vonatkozásai, amelyeknek a megértéséhez nem kell teológusnak lenni.

A beszélgetés a közönség kérdéseire adott válaszokkal folytatódott. Konkrét, hétköznapi és közéleti vitákra okot adó kérdések is felmerültek. Kiderült, hogy a zsidó vallás hisz az ember és ember közti lélekvándorlásban, a keresztény hagyomány pedig tagadja.  Mindenki egyetértett, hogy az élet két ivarsejt találkozásakor kezdődik, azonban az már kérdéses, hogyan megengedett a mesterséges megtermékenyítés. A zsidó vallásban megengedett, méhen belül és kívül is, de egy kósersági felügyelő ellenőrzi a tisztaságát. A katolikus keresztény tanítás hasonló ehhez, a természettudományos helyzetet akarja megismerni, arra reagál, de a hangsúly azon van, mi lesz a többi megtermékenyített petesejttel. Köves Slomó hozzátette, hogy az élet kezdete a zsidó hagyomány szerint is két ivarsejt találkozása, de az élet a méhben való megtermékenyítéssel kezdődik, ha nincs beültetve a megtermékenyített petesejt, akkor megsemmisíthető.

Létezhet-e tudomány erkölcs nélkül? Ennek kapcsán Vizi E. Szilveszter kiemelte, hogy a tudományban nincs erkölcs. Az embert az Isten szabad akarattal ruházta fel, ő választhatja meg, hogyan viszonyul a természethez és embertársaihoz. Erdő Péter szerint a szabad akarat kérdése összefügg a zsidó-keresztény emberképpel: az ember Isten képmása, szabad akarata van, dönthet, ehhez pedig elvont gondolkodás kell. Az ember méltósága és szabad cselekvése nagy veszélyeknek van kitéve ma, amikor a felfokozott audiovizuális ingerek világában egy szmájlival is elintézhetünk egy kérdést, amikor reklámok hatására döntünk. A szabadság tereire és a gondolkodás képességére nagyon kell vigyáznunk! – figyelmeztetett.

Szerző: Thullner Zsuzsanna

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír