Egy élet az isteni gondviselés jegyében – A 70 éves Zombori István történészt köszöntötték

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Somorjai Ádám OSB és Somorjai Gabi szerkesztette könyvet az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Intézete és a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára közösen adta ki. A könyvben 39 történész írt tanulmányt Zombori István tiszteletére, köztük Tóth Tamás egyháztörténész, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára. Szerepel a könyvben egy Zombori Istvánnal készített életműinterjú is.

Várszegi Asztrik OSB püspök, nyugalmazott főapát baráti, közvetlen hangú üdvözlésében megköszönte „István áldozatos munkáját”. Felidézte: a rendszerváltás után alapított cégek, intézmények, iskolák huszonöt-harminc évre emlékeznek vissza, megünneplik ezeket az évtizedeket. A Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség (METEM) is a sokak által „annus mirabilis”, a „csodák éveként” emlegetett fordulat kinyíló lehetőségeinek köszönheti létrejöttét.

Az alapító, az alapítók, Zombori István is és vele együtt többen e csodától ihletve, reményben cselekedtünk, kezdtük a közös munkát. A remény azonban hamarosan küzdelemmé alakult át, tart máig és e küzdelemben Zombori Istvánnak dobogós helye van. Fáradhatatlan szervező tevékenységével felpezsdítette hazánkban az egyháztörténet mint tudományág művelését és az elmúlt nemzedéknyi időben hozzájárult ahhoz, hogy az egyháztörténet-írás a nemzeti történetírás részévé vált – méltatta a hetvenéves ünnepelt érdemeit Várszegi Asztrik.

Szabó Csaba, az MNL főigazgatója „valamennyiünk Zombori Istvánját” köszöntötte, hozzátéve, hogy az ünnepelt igazi mikszáthi alkat, az utolsó nagy mesélő. „Bizonyos, hogy a teremben ülők mindegyike el tudna mondani egy anekdotát, amit tőle hallott.”

Zombori István munkásságának kiemelkedő része a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség (METEM), melyet Horváth Tibor SJ alapított 1988-ban azzal a céllal, hogy a magyar egyháztörténeti kutatás újrainduljon. Somorjai Ádámon keresztül megkereste Zombori Istvánt, hogy szeretné, ha ő lenne a METEM magyarországi főszervezője. Nagy örömmel vállalta, 1991 júniusában fölvette a kapcsolatot Várszegi Asztrikkal és Somorjai Ádámmal, s munkához láttak. A METEM hármójuk összehangolt tevékenységére épül, és ugyanilyen harmonikus kapcsolatra törekszenek a szerzőkkel is. Zombori István és Várszegi Asztrik szerkesztik a METEM-könyvek monográfiasorozatot, amely jelenleg a 91. kötetnél tart. Folyóirata a Magyar Egyháztörténeti Vázlatok névre hallgató évkönyv. A METEM-kiadványokkal kapcsolatos füzetek, kötetek száma összesen 300 körül lehet.

A METEM jelentőségét Molnár Antal, az MTA BTK TTI igazgatója méltatta, bemutatva a Laborator Assiduus című kötetet. Kifejtette: a cím második szava tökéletesen kifejezi Zombori István személyiségét, eltökéltségét: 1990-ben odaült, letérdelt a magyar egyháztörténet-írás mellé, és azóta is ott van, segít, pártol, ostromol, vagyis igyekszik megszerezni a kötetek kiadásához szükséges anyagi forrásokat.

A METEM a rendszerváltozás óta legalább négy generációt hozott össze. Az első generációhoz tartoznak azok, akik 1990 előtt nem publikálhatták egyháztörténeti tanulmányaikat. A második generáció tagjai 30-50 évesek voltak a rendszerváltozás idején, és identitásuk megerősítésében, illetve abban, hogy az egyháztörténet felé fordultak, kiemelkedő szerepe volt a METEM-nek. A harmadik generáció tagjai 1990-ben voltak egyetemisták, nekik a METEM publikációs lehetőséget biztosított. A negyedik generációhoz a mostani 30-40 évesek tartoznak. Az első három generációból nincs olyan egyháztörténelemmel foglalkozó történész, aki ne publikált volna a METEM-ben. Nincs még egy olyan fóruma a magyar történetírásnak, ami ennyire széles teret adott volna a publikációra egy tudományterület képviselőinek, mint a METEM. Mindez a most megjelent kötetből is kiderül, amely pillanatfelvétel a METEM elmúlt harminc esztendejéről.

A „nagy öregek” közül Adriányi Gábor és Rosdy Pál tanulmánya olvasható a könyvben. A fent említett második generációból tízen, a harmadikból tizenhatan, a negyedikből pedig nyolcan publikáltak a kötetben, melynek tematikáját illetően Molnár Antal kifejtette: a középkorral két tanulmány foglalkozik; a kora újkort, a 19. századig bezárólag kilenc tanulmány képviseli; a 19. századtól 1918-ig terjedő időszakot hét tanulmány elemzi; a Horthy-korszakról három tanulmányt olvashatunk, az 1945 utáni időszakról pedig tizenhármat. A kötet ugyanúgy ökumenikus szellemű, mint a METEM egész tevékenysége, vannak benne a protestáns egyházakkal és a zsidó felekezettel foglalkozó írások is. Kiemelkedő egyházi személyiségekkel – Glattfelder Gyula csanádi püspök, Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök, Mindszenty József bíboros – foglalkozó tanulmányok is szerepelnek a kötetben.

A professzor-igazgató szerint a METEM nem kiadó és nem is klasszikus műhely, hanem az alkotókat és szellemi műhelyeket egybegyűjtő, a legszélesebb értelemben vett egyháztörténelemmel foglalkozó ernyőszervezet. Óriási szerepe van az egyháztörténetnek mint önálló diszciplínának az emancipációjában, kiformálódásában.

Somorjai Ádám OSB, a kötet egyik szerkesztője fáradhatatlan munkásnak nevezte Zombori Istvánt, és úgy fogalmazott: „Számomra a METEM te vagy!”. A bencés atya szavaiból kiderült, hogy sokan hoztak anyagi áldozatot azért, hogy a könyv megjelenhessen, intézmények és magánszemélyek is adományoztak, nevük szerepel a kötetben.

Zombori István megköszönte a gratulációkat, majd hozzátette, egész életét az isteni gondviselés irányította. Úgy érzi, hogy a saját életére is érvényes mindaz, amit Várszegi Asztrik egy korábbi interjúban elmondott: „Életutunkon, valamikor, a lelki érettségünk egy bizonyos szintjén döntést kell hoznunk. Magunk körül forgunk, vagy egy ügyet szolgálunk. Nos, ha az ember maga körül forog, akkor állandóan sír, panaszkodik, soha semmi sem elég. Féltékenykedik, verseng. Sajnálja és sajnáltatja magát, és képtelen észrevenni másokat. Ha ügyet szolgál, ráadásul Isten ügyét, akkor egészen máshogy tud a környezethez, a világhoz viszonyulni. Mivel nem saját erőinkkel, netán önfényezésünkkel foglalkozunk, türelmesebbek, megértőbbek lehetünk mások gyengéi, de még a kifejezetten bennünket sértő élethelyzetekkel szemben is. Nem azt jelenti, hogy a fájdalom nem fáj, de azt igen, hogy belső szabadsággal éljük meg még a saját helyzetünket is, mert nem saját személyünkre összpontosítunk.”

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír